Elképesztő... belecsöppentem az évzárókon oly sokszor elhangzott nagybetűs életbe. Most érzem csak igazán, hogy felnőttem, és tapasztalom, milyen is a felnőtt világ, ahol én mint gyerek voltam eddig elkönyvelve. Tudjátok, a fejemben mindig szövögettem a magam kis terveimet az életre... de sosem osztottam meg senkivel... nem azért, mert nem szeretem a családom, vagy a barátaimban nem bíznék, egyszerűen nem mertem nekik elmondani. Ez most gyerekesen hangzik, de ha apu tudott volna a McLaren kocsi tervéről, akkor sokkal szívesebben engedett volna el ide. Váratlanul érte, és ez valahol az én hibám. Meg kellett volna osztanom velük a gondolataimat, a vágyaimat, az érzéseimet, és akkor jó szívvel és biztatással küldött volna ki Németországba, nem hülye fogadások ürügyén. Ez tényleg annak mondható. Ha sikerül, akkor elismer és tartani fog valamire.
-Jenson? Te mit csinálsz itt? - amint felértem a 17-es szoba ajtajához, virággal a kezében magát Jensont találtam, aki az ajtónak dőlve üldögélt magában, látszólag letörve. Nem bírta volna ki holnapig? Basztikuli! Holnap 8-ra Montoya jön értem! Itt nem maradhat, az egy szent!
-Fogalmam sincs, miért vagyok itt. Ide hozott a lábam, mert elfelejtettem valamit megkérdezni. - tápászkodott fel, közben megporolta magát. A legkevésbé rá számítottam, de félig kellemes meglepetés volt. Kíváncsian lestem a száján, hogy mit fog kérdezni.
-És mi lenne az, ami nem várhatott holnapig? - a sorsnak nem fogom győzni elégszer megköszönni, hogy egyelőre minden az ölembe hullt.
-Melyik a legrövidebb út a szívedhez, mert eltévedtem:) - 2:0 oda, a jó életbe:) És valahogy én ezt a kérdést úgy érteném, mit csináljunk holnap, ez is lehet. Ha már F-1-es... akkor jó lenne egy kis...
-Gokartverseny. - régi vágyam volt ez, főleg, hogy egy igazi vérbeli F-1-essel mérkőzzek meg:) Úgy tűnik tetszik neki az ötlet, mert nagyon vigyorog:)
-Kérésed számomra parancs, kedves kisasszony! Szóval kihívnál? Van fogalmad róla, hogy... - a szavába vágtam, és igyekeztem a sportemberek nagyképűségét elhárítani.
-...te vérbeli profi vagy, mivel több bajnokságot is nyertél, és mellesleg kiváló F-1-es pilóta vagy? Természetesen tájékozott vagyok, és még ez sem tántorít el az előbbi kihívásomtól. Ha csak te nem bírod elviselni, hogy egy nő verjen meg:) - azt már írtam, hogy imádom az autóversenyt, emellett a gokartot is, és már 3 évvel ezelőtt szemügyre vettem a terepet, kitanulmányoztam, csak versenyre nem volt merszem benevezni... mostanáig:)
-Hoho... van mire alapoznod ezt a kijelentésedet, kedvesem?:) - a drága levegőt venni sem tudott, de most olyan arcot vágott mint egy meglepett 5 éves kissrác, aki megkapta élete első világítós autóját:) Leírhatatlan:)
-Érmekkel, kupákkal és egyéb csecsebecsékkel nem szolgálhatok, de biztosíthatlak arról, hogy van mire alapoznom:) Édesem:) - lehet, hogy most kicsit túllőttem a célon... kissé elragadtattam magam... ugyanúgy mint neki, a verseny az életem, és az egyik versenyem félig be van fejezve egyelőre polepozícióban, de Button kemény dió lesz gokartnál... lehet hogy nem tudom, mire vállalkozom... már nem mászhatok ki a csávából...
-Ez esetben elfogadom a kihívást. Főleg ha ezzel örömet szerezhetek. Mert te már megtetted. - komolyan mondom, külön fordító kéne hozzá, hogy megértsem, mire céloz. Hiszen nem csináltam semmit... még:) De a lényeg, hogy ő érti, és remélem hamar tudatja velem, amit meg is tesz, mivel olyan kérdően nézek rá, hogy nem lehet nem kitalálni, mire gondolok most:) - Azzal, hogy nem úgy viselkedtél velem, mikor megláttál, és bemutatkoztam, mint sok ember, aki rögtön a nyakamba ugrik, és el akarja hitetni velem, hogy nekem ő az igazi. Sosem kezeltek még így, mint te, és ez volt az öröm számomra. Sejtettem, hogy tudod, ki vagyok, mert meg voltál lepve a borszaküzletben, mikor megfordultál. És csak szeretném ezt megköszönni... tulajdonképpen ez az igazi ok, amiért itt ültem már másfél órája, és számoltam a birkákat, hogy ezt elmondjam. - ez nem igaz... annyira nincs szívem most már csak egy találkára szűkíteni őt... egyre jobban megkedvelem, és ebből baj lehet... végülis még nem vagyok ott, és a magánéletembe nem szólhatnak bele... csak... Button az Button marad, aki a sajtó egyik kedvenc eledele lesz, sőt a legjobban akkor, ha bevesznek a McLarenhez, és vele összejövök... úgy repülök onnan mint a sicc... patthelyzet!
-Számomra ez a természetes, Jenson! De most mennem kell, holnap nem alhatok délig sajnos... - az ajtó irányába mentem a kulccsal a kezemben, mikor... F-kulcs... igazi pancser esik el a saját lábában!
-Várj, segítek! - felsegített, és közben mind a ketten elnevettük magunkat - Egyben vagy? - ez aztán a kedves megjegyzés, még jól le is aláz:))))
-Köszönöm, csak a ruhám mehet a szennyesbe... akkor holnap találkozunk... - megfordultam és adtam neki egy puszit:) Tulajdonképpen megérdemli, hiszen hősiesen állta a sarat:) - Jó éjt! - ebbe ő pirult bele, váratlanul érte:) ajjajj, emberek, most mi a fenét csináljak!
-Akkor holnap... jó éjt! - bementem a szobámba, és még kicsit nekidőlve az ajtónak néztem magam elé. Most nem Jensonön kéne gondolkodnom, hanem a holnapi napon. Azért nem ártana átnézni a könyveket és a tervemet, és egy próbabemutatót tartani a tükör előtt, ez mindig segített. Ez tettem, mielőtt Juannak előadtam volna. Akkor még igaz, nem tudtam, kicsoda, de belül éreztem, hogy nem szabad elbaltáznom. Most pedig tudom, kihez megyek, és nincs bennem félsz. Ez az, ami meglep engem nagyon. Régebben a feleletekre annyit készültem, és nagyon nagyon féltem, pedig ők aztán csak tanárok voltak, nem pedig a McLaren nagyfőnöke...  Várjunk csak... visszatérve Jensonre... Honnan tudta, hogy ebben a szállodában lakom? Talán követett? Könnyen lehet. No majd megkérdezem tőle holnap. Érdekelne a dolog:) Akkor a Jensonos téma kiveséve. Holnap fontos lesz a jó és határozott megjelenés. Valami egyszerű de elegánsat kell felvennem. Mondjuk...a térdig érő fekete szoknyámat feldobjuk egy tengerkék csíkos ujjatlan blúzzal, hozzá fekete szandál, kék karkötő, elegánsabbik óra, kibontott dúsnak tűnő haj, enyhe smikkel. Ez tökéletes lesz... Ront le kell vennem a lábáról... a tudásommal és a határozottságommal. Azt kell sugalljam, hogy nekem van az ő csapatában keresnivalóm, és még talán egyszer majd meg is köszöni, de majd kiderül!