Mikor reggel felébredtem, megterített asztal várt, friss kávé, rántotta.

-Jó reggelt! –köszöntött vidáman Kimi.

-Szia! Készítettél reggelit is? –mennyi meglepit tud okozni? :-D Tegnapi rossz hangulatom egycsapásra elmúlt amikor Kimi megcsókolt. Szorosan hozzábújtam, fejem a mellkasán nyugtattam. Éreztem, a szive dobbanását, éreztem, hogy egyre hevesebben ver.

-Gyere reggelizni –szólt Kimi, majd mindketten az asztalhoz ültünk, és jóízűen elfogyasztottuk rántottát. Nagyon jól tud főzni, ill. sütni, még ha csak egy rántottáról van is szó.

-Min gondolkozol?

-Azon, hogy jól főzöl :-D

-Majd legközelebb megkóstolod a rénszarvashúst, rendben?

-Rénszarvashúst?

-Igen, nagyon finom, főleg ahogy én készítem ;-)

-Rendben, de ígérd meg, hogy finom lesz :-D

-Nem gondolod, hogy ártanék neked? –mindketten jót nevettünk.  –Mi lesz a mai programod?

-Nem is tudom, azt hiszem felhívom anyut, hogy megtudott-e valamit Amandával kapcsolatban.

-Azt jól teszed, és ne feledd, ha valami baj van, hívj.

- Köszön, annyira jó, hogy itt maradtál. Köszönöm. –azzal lágyan megcsókoltam.

-Nincs mit, ilyen köszönetért bármikor bármit. –és közben elvigyorodott- De most mennem kell. Még be kell mennem a Ron-hoz. Reggel felhívott, hogy beszélni akar velem valamiről.

-Rendben, menj csak :-)

-Szia! És hívj ha kellek.

-Rendben, szia.

Egyedül maradtam. Irány a telefon. Anyu nem vette fel, így fürödni indultam. Csak a forró vizet akartam érezni, semmi mást.  És ez most nagyon jól esett.

* * *

Kimi gyorsan hazament, lezuhanyzott, átöltözött, és már indult is Ronhoz. Érezte, hogy valami fontos dolog lehet, mert eléggé aggasztó volt a hangja. A központba érve, a lifthez sietett, majd bekopogott Ron irodájába.

-Szia! Megjöttem. Miről akarsz beszélni?

-Szia! Ülj le, nem lesz kellemes.

Kimi arca hirtelen elkomorult. Helyet foglalt, és várta, hogy Ron belekezdjen mondandójába.

-Nos, arról van szó, hogy hallottam az új barátnőd unokatestvérével történt dologról. Arra szeretnélek kérni, hogy ne találkozz egy ideig a lánnyal, nehogy téged is belekeverjen a média.

Kimi teljesen megdöbbent. Ron soha nem szólt bele, hogy kivel mutatkozzon, akkor meg ez most mi?

-Neki semmi köze nincs hozzá.

-Tudom, de te meg ismerheted már annyira a médiát, hogy tudd, amint megsejtik, hogy kapcsolatban van veled, akkor téged ízekre szednek, ezt pedig nem akarhatod, mert ez a csapatnak sem tesz jót. Hallottam, hogy Alex-t elküldte, nehogy belekeveredjen, ezt jól tette, csak nem értem, hogy téged miért nem.

-Mostmár elég. –csattant fel Kimi, s még maga is meglepődött hogy ilyet mond, nemhogy Ron. –Nem mondhatod meg, hogy kivel mutatkozhatok.

-De igen, ha ez árt neked és a csapatnak. És ez most határozottan árt.

-Nem érdekel. Szeretem őt, és egyébként is, semmi köze a dologhoz. Ártatlan, érted?

Kimi hirtelen felpattant, és az ajtó felé vette az irányt.

-Most meg hova mész? –kérdezte egy kicsit dühösen Ron.

-Edzeni.

Azzal kiviharzott az irodából, Ron pedig csalódottan állt az asztalánál.

* * * *

A telefon csörgésére gyorsan kipattantam a kádból. Felkaptam a köntöst, és szinte rohantam.

-Hallo!

-Szia! Beszéltem a rendőrséggel.

-Anya, már kerestelek. Mesélj mi a helyzet?

-Nem akar ügyvédet fogadni, így kirendelt védőt kap. Azt mondják, hogy mindent bevallott, és nagyon sok információval szolgált a rendőröknek. Valószínűleg 3-4 évet fog kapni.

-Te jó ég! –nagyon megdöbbentem. Nem is a bűntetésen, hanem, hogy nem akar védekezni. Ő nem ilyen!  -Mikor lehet bemenni hozzá?

-Nem akar senkit sem látni. Engem sem engednek be hozzá. Azt mondta, hogy soha többé nem akar senkit látni a családból. De azt mondta, hogy nem emiatt, és kér mindenkit, hogy ne foglalkozzunk vele.

-Ez furcsa. Nem értem.

-Én sem, de el kell fogadnunk a döntését. Így akarja és kész. Nem tehetünk semmit.

-Ez akkor is furcsa, miért nem akar segítséget?

-Nem tudom, de ne csinálj semmit. Érted? Ő döntött így. Rendben?

-Jó-jó, értem.

-Akkor jó, szia.

Ez van. Ennyi volt. Tönkre ment Amanda élete. Ezt nem hiszem el, akkor sem tudom felfogni. Miért nem akar ügyvédet? Miért lök el magától mindenkit? Számomra ez rejtély. De ha ezt akarja, legyen. Nem tehetek semmit. Ekkor megszólalt a csengőm. Vesztemre megint Mrs. Roberts állt előtte. Na vajon most mit akar? Az arcából ítélve nem bocsánatot kérni, sőt, megint valami fejmosás lesz a vége. Ezt már unom.

-Mit akar? –na most én sem vagyok ám egy kedves emberke.

-Hogy költözz el.

-Tessék? –jól hallok??? Ilyen nincs. Ki akar rakni?

-Jól hallottad! Nem tűrhetem, hogy ilyen nő lakjon köztünk. –egy újabb magazint lobogtatott előttem, melynek címlapjáról Brian köszönt vissza: „Kimivel csal meg a barátnőm!”  Teljesen ledöbbentem. Nem tudom meddig bámulhattam értetlenül az újságot, de mire újra felnéztem, Mrs. Roberts már elment. Egyre dühösebb lettem. Hogy lehet ennyire undorító!! Megőrülök!!! Már sohasem hagy békén??? Elegem van!!! Felkaptam a kabátom, és már indultam is Brian lakására, de útközben felhívtam Kimit, mert még a végén, rámfogják, hogy Kimit csalom Briannel.

-Szia! De jó a hangod hallani! Mi újság?

-Szia! Ne említsd az újság szót! Találkozhatnánk ¾ óra múlva a Crystal kávézóban?

-Rendben, ott leszek, de mi baj?

-Semmi, csak ne nézd meg a mai magazint! Egyébként majd elmesélem, csak előtte megfojtok valakit. Szia!

Még soha nem voltam ennyire mérges! Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyeneket kitaláljon? Most én is kezdjek el pletykákat terjeszteni? Soha! Nem alacsonyodok le a szintjére. Végre megérkeztem. A lift szerencsére lent állt, így gyorsan beszálltam és megnyomtam a 2. emeletre vivő gombot. A lakásánál valósággal a csengőre ragadt a kezem, ugyanis nem voltam hajlandó addig abbahagyni a csengetést, amíg ez a dög ki nem nyitja az ajtót.

-Á te vagy? Gondolhattam volna! –mondta gúnyosan.

-Mégis mi a fenét képzelsz magadról? Te normális vagy? –totál kiakadtam. Szerintem a szomszédok minden szót hallanak, de nem érdekel!

-Gyere be, érezd otthon magad. –megőrülök ettől a gúnytól!!!!

-Hogy lehetsz ilyen szemét???

-Ülj le!

-Undorító vagy! Mégis hogy jössz ahhoz, hogy ilyen mocskos dolgokat állíts?

-Emlékeztetlek, hogy te voltál az, aki szemét módon bánt velem a versenyen! –mostmár ő is kiabált.

-Én pedig emlékeztetlek, hogy te voltál az, aki hazudott a balesetről!

-Az nem érdekel! –ekkor odament az ajtóhoz, és kulcsra zárta!!! Kezdtem megijedni!

-Mit akarsz?

-Hiba volt ide jönnöd, drága.