-Miért mi van vele?Mégis megsérült?

-Igen…vagyis…lelkileg.Tudod annyira kiborult ettől, mert….az ő hibája volt hogy tönkrement az autó.

-De…de miért?

-Üljünk le inkább…..na szóval mikor Alex beleült az autóba akkor…

-Akkor?

-Akkor nem volt teljesen józan…vagyis az volt de tudod előtte lehajtott egy-két felest.

-Nem!!!!Honnan tudod?

-Ő mondta el nekem…nem tudott volna élni ezzel a tudattal azért mondta el.És ha ez kiderül, akár el is bocsáthatják.

-Értem…magyarul senkinek nem beszéljek róla.

-Pontosan.

-És ezt miért mondtad el nekem?

-Csak hogy tudd, hogy nem az autóval volt gond.Ja és még annyit mielőtt elmegyek, hogy azt mondta, ez volt az első és az utolsó alkalom.

-Jólvan…akkor ezt is tisztáztuk….ha nem csinál többet ilyet, nem lesz semmi gond.Akkor…jó éjt!

-Neked is!-mondta Kimi és kiment.

Azért ezt nem gondoltam volna, hogy Alex ittasan autóba ül.-gondolkodtam azután, hogy becsuktam az ajtót.Lefeküdtem aludni mert már így is elég fáradt és álmos voltam.

                                                                        **************

Reggel felkeltem, megmosakodtam, felöltöztem és lementem reggelizni.Jenni és Kimi már ott ült.Oda ültem melléjük.

-Bocs..nem baj ha…

-Dehogy ülj csak le nyugodtan!-mondta Jenni a lehető legkedvesebb hangon.

És ekkor elfogott egy furcsa érzés…de nem tudom hogy mi az és nem is nagyon törődtem vele.

-Azt hittük még alszol.Fel akartunk  menni reggeli után, nehogy elkéssünk.-szólt Kimi két falat között.

-Most nem…minél hamarabb rendbe kéne hozni azt az autót.

-Hát igen, az nem semmi munka.

Reggeli után a boxutca felé vettük az irányt.Jennivel közben jól elbeszélgettünk, mi is történt a közös modell ismerőseinkkel.És hirtelen megint rámtört az a fura érzés…megálltam és csak gondolkoztam hogy mi lehet ennek az oka.

-Christi!Jól vagy?-fordult vissza Kimi értem.

-Ööö igen..csak kicsit elbambultam.Majd szeretnék beszélni veled munka után.-mondtam neki suttogva.

-Rendben.

Mire odaértünk már mindenki ott volt és folytak a munkálatok is.Én is nekiláttam hát javítgatni a kocsit.Ron lépett oda hozzánk.

-Figyelem mindenki!3 nap múlva indulunk Jerezbe!

Teljes volt a csönd, pedig tudtuk, hogy csak pár napot töltünk itt, és tulajdonképpen én se nagyon értettem, mi ez a nagy meglepődés.

-Oké akkor 3 nap múlva.- mondtam megtörve a csendet és folytattam a munkát, mintha mi sem történt volna.Lassan a többiek is visszazökkentek.Több mint 50 ember dolgozott a kocsin és este fél tízre teljesen rendbe jött.Lassan visszabaktattam a szobámba és el is felejtettem hogy Kimivel még beszédem van.Beértem a szomámba, lezuhanyoztam, ettem és leültem TV-zni.Egy nagyon halk kopogást hallottam.Felálltam és kinyitottam.

-Kimi te mit keresel itt?

-Te mondtad hogy beszélni akarsz velem.

-Jajj tényleg!Teljesen kiment a fejemből.

-Akkor jöjjek holnap?

-Nem, nem maradj, ülj le.

Leültünk , vettem egy nagy levegőt és nekikezdtem.

-Tudod délután elfogott egy furcsa érzés és munka közben gondolkoztam és rájöttem valamire…..