-Na azt hiszem én megyek.

-Várj, még annyit hogy milyen szakmában vagy itt?

-Tervezek.

-Akkor szerintem együtt fogunk dolgozni!Mert én pedig azoknál dolgozm akik  a terveket megvalósítják és a tervezők olyankor mindig ott vannak.;)

-Az jó, akkor még találkozunk.Szia!

-Szia!

Kivittem a tálcát, és elindultam az ajtó irányába.Kicsit furcsa volt a terep, mert a feketébe egy kis kék is vegyült, más csapat csapattagjai által, ráadásul nem is találtam hova kell mennem.Keresgéltem össze vissza és összefutottam azzal a sráccal akivel az ebédlőben, és még a nevét sem tudtam.

-Szia!Nem találod a helyed?

-Hát..nem igazán…

-Melyik részlegbe tartasz?

-A C12-be.

-Remek akkor elkisérlek oda mert én meg a C13-ba.;)

-Oké és köszi.Amúgy…még a nevedet sem tudom.

-Dave Leeson.És én sem tudom még a neved.-mosolyodott el.

-Christi Samel.-mondtam és kezetfogtunk.

Eközben odaértünk a C12-es szektorba.

-Na itt is volnánk.-mondta.

-Igen és…köszi a kíséretet.

-Nincs mit…akkor jó munkát!

-Köszi!

Intettünk egymásnak, és mindenki ment a maga dolgára.Kimi jött oda hozzám, olajos kézzel.

-Ez ki volt?-kérdezte

-Egy új fiú, most ismerkedtünk  meg…de neked meg miért olajos a kezed?Ha jól tudom te nem szerelsz.

-Jól tudod, de szintén egy új „gyereknek” mutattam meg , hogy mit csináljon, mert már többször is elrontotta.

-Értem.Jenni?

-Vásárolni ment.Mint mindig.

-Aham…akkor munkára!

Alex már ott állt a kocsinál és nézte, mit hogyan készítenek.

-Hello!-köszöntem neki, de ő nem köszönt vissza.

-Neki meg mi baja?-tudakolóztam Kimitől.

-Nem tudom…egész nap ilyen szótlan volt, még Ronnak is szóltam, de azt mondta minden rendben csak a túl sok munka.De szerintem nem az.

-Igen szerintem sem.Nem lehet hogy amiatt a…tudod…

-Igen tudom.Lehet.

Odamentem hozzá és elé álltam.Egy jó 3 percig csak álltam mire feltűnt neki, hogy nem szándékozom elmenni onnan.

-Am…szia…mit…mit szeretnél?

-Kérdezni valamit.

-Igen?És mit?

-Hogy mi a baj.Kimi szerint egész nap csak bambultál és nézted a földet.

-Semmi, de komolyan semmi baj nincs.

-Biztos?

-Biztos.

-Oké, de ha bármi lenne…tudd hogy ránk mindig számíthatsz.-és itt Kimire néztem.

-Rendben és köszönöm.