Reggel „korán” felkeltem, nem igazán aludtam jól. Egy kicsit nyugtalan voltam. Úgy döntöttem, hogy reggeli után bemegyek a kórházba. Úton odafelé vettem nekik péksütit, mégsem olyan finom a kórházi kaja.

-Sziasztok!! Na mit hoztam? –lobogtattam meg előttük a 2 csomag reggelit.

-Péksüti! –találta ki rögtön Apple.

-Ügyes! Meséljetek, hogy vagytok? –adtam át időközben a csomagokat.

-Egyre jobban –szólt Kyle, mert Apple már hozzá is kezdett a reggelihez. –Apple-lel arra gondoltunk, hogy előbbre hozzuk az esküvő időpontját.

-Wáo, ez klassz, de mégis mennyire előre?

-2 hét múlva.

-Micsoda?? Nincs az egy kicsit közel? Mármint elég nehéz lesz megszervezni.

-Tudom, ezért is szeretném a segítségedet kérni. Meg persze anyuét. Le kellene foglalni a helyet, megrendelni a virágokat, a kaját, a meghívókat már kiválasztottuk, de szét kéne postázni, szóval lenne egy kis meló.

-Ne aggódj, rám számíthatsz. És Alex-re is rásózunk egy kis feladatot. –a megbeszélést a telefonom csörgése szakította félbe.

-Szia kicsim! –szóltam bele vidáman.

-Szia! Van egy rossz hírem.

-Mi az? Megijesztesz.

-Valenciában vagyok.

-Hogy hol?

-Tesztelünk, reggel szólt Ron, jobban mondva hajnalban, és muszáj volt mennünk. Alex is itt van. Üdvözöl titeket.

-És meddig maradtok?

-Ezen a héten biztos, a jövő hetet még nem tudom.

-Hát ez gáz, azt hittem, hogy együtt vacsizunk valamelyik este.

-Sajnálom, ez most így alakult. De majd bepótoljuk, rendben?

-Rendben, vigyázz magadra, és üdvözöljük Alexet.

-Átadom, és igyekszem vigyázni. Szia! Szeretlek!

-Én is, szia!  Alex kihúzva a listáról- fordultam már Apple-höz. Valenciában tesztelnek.

-Hát ez nem jó.

-Nyugi, megoldjuk, add meg a terem címét, a virágboltét, hogy milyen csokrot és virágdíszeket akarsz, és vedd úgy, hogy el van intézve.

-Köszi Halie!! –borult a nyakamba Apple.

-Ugyan, ez természetes.

Amíg Apple felírta a dolgokat, befutott anya is.

-Sziasztok! –üdvözölt mindenkit vidáman. –Mi a helyzet?

-Apple épp most írja össze a teendőimet.

-Nyúzottnak látszol, minden rendben? –aggódott anyu.

-Persze, csak fáradt vagyok egy kicsit, Kimivel tegnap elmentünk a forma 1-es partira.

-Hogy hová??? –sápadt el anyu, és lett dühös egyszerre.

-A partira.

-De te minek mentél oda??? Semmi keresnivalód ott!!

-Most ugye viccelsz? Kimivel együtt járunk, még szép hogy volt ott keresnivalóm. De elárulnád, hogy mi a bajod? Azóta a hülye hívás óta állandóan ilyen vagy!

-Mégis milyen??

-Hát ilyen! Szóba hozom a forma 1-et, erre te ideges leszel, és ilyen dolgokat vágsz a fejemhez.

-Nem akarom, hogy bármikor is a forma 1 közelébe kerülj, megértetted?

-Ezzel talán egy kicsit elkéstél, nem gondolod? –azzal kikaptam Apple kezéből a listát, és már ott sem voltam. Elegem van. Mi a fene ez az egész??? Eddig semmi baja nem volt a forma 1-gyel. Erre tessék!! Megőrülök!!! De inkább nézzük a listát! Inkább elterelem a figyelmem, különben is, most Apple és Kyle a legfontosabbak. Először a teremhez mentem, és megkerestem az illetékes személyt. Mázlim volt, ugyanis pont egy pár előtt sikerült befutnom, így miénk lett a terem. Apple meg is fojtott volna ha nem J Irány a virágbolt. Jesszus, az a város másik felén van, de jó! Megpróbálok keríteni egy taxit. Úgy negyed óra múlva sikerült fognom egyet. Útközben megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám. De jó!

-Halie McCarthy, tessék.

-Jó napot. Martinez igazgató vagyok.

-Jó napot igazgató úr. Miben segíthetek?

-Nos, beszéltem a bizottsággal, és belementek, hogy újra vizsgázzon.

-Ez…fantasztikus!!! De mégis miért??

-Ez most nem lényeges, készüljön fel, pénteken 9-kor várjuk.

-Rendben, és mégegyszer, nagyon-nagyon köszönöm.

-Ne hálálkodjon, viszlát.  

Hm, hát ez furcsa. Elég furi hangnemben mondta. De nem érdekel. Be fogom bizonyítani, hogy tudom az anyagot, és levizsgázom!

-Megékeztünk kisasszony. –zökkentett vissza a gondolataimból a sofőr.

-Megvárna kérem, 10 perc és jövök.

-Természetesen.

Még 10 perc sem kellett, a rendelést hamar felvették. Akárhányszor bemegyek egy virágboltba, mindig elcsodálkozom a szebbnél szebb virágokon. Egyszerűek és mégis csodálatosak. Nem tudtam ellenállni egy kis cserepes virágnak, és megvettem magamnak. Fogalmam sincs, hogy hova fogom rakni, de muszáj volt megvennem. Gyorsan bepattantam a taxiba, és már úton is voltam hazafelé. Otthonról felhívtam Apple-t.

-Szia! Elintéztem mindent, lefoglaltam a termet, és megrendeltem a virágokat.

-Okés, köszi, de … kérdezhetek valamit?

-Persze, mondd csak!

-Min vitatkoztatok anyuval?

-Nem mesélt el semmit?

-Nem, ő is elment, azt hittem utánad ment.

-Nem, nem jött utánam. Egyébként nem tudtam rájönni még, hogy mi a baja. Alex tud valamit, a múltkor jól össze is vesztünk, de nem volt hajlandó semmit sem mondani

-Ez meglehetősen furcsa.

-Szerintem is, de most megyek, mert pénteken vizsgázom, és tanulnom kell, ne haragudj.

-Semmi baj, jó tanulást és sok sikert. Ja és mégegyszer köszi.

-Nincs mit, szia.

A virágot egyenlőre letettem egy kisasztalra. Sunny persze rögtön vizslatni kezdte, majd egy kis idő múlva megunta, és otthagyta. Én viszont belevetettem magam a tanulnivalóba, hogy mostmár senki se akadályozhasson meg a vizsgában. Gyakorlatilag az egész hét így telt el, na meg persze az esküvő szervezésével. Apple és Kyle már nincs a kórházban, haza engedték őket. Apple azóta menyasszonyi ruhákat próbál, hogy megtalálja a tökéletes darabot. De eljött a vizsga ideje. Felvettem a kosztümömet, és rendeltem egy taxit. Időben a suliba értem, még volt időm a gondolataimat is összeszedni, és igyekeztem legyőzni az idegességet. Kimire gondoltam, tudom hogy most ő is gondol rám, megígérte tegnap a telefonban. Szegényke, egész nap csak az autóban ül, de végülis ezt szereti. J De most én vagyok a soron. Bementem, mondhatom nem vágtak valami jó képet ehhez a plussz vizsgához. De nem érdekel, az a dolguk, hát végezzék. Kihúztam a tételt, leültem átgondolni, majd beszélni kezdtem. 10 percen át untattam őket, de ez elég volt, ugyanis 5-öst kaptam. Alig tudom felfogni. Mostmár tényleg kiléptem a nagybetűs életbe!!!!!