Mikor én nagy lelkesen becsörtettem a szobába, Liz már ott volt és épp valami magazint olvasott az ágyán. Én bevágtam magam mögött az ajtót, neki dőltem, és elkiáltottam magam:

     - Imádom azt a kutyáááááát!!!!!!!

     - Mi ütött beléd Mira?

     - Imádom Ajaxot!

     - Hát, igen, biztosan aranyos kutya.

     - Az! Nem fogod elhinni mi történt velem! – azzal elmeséltem neki az egész történetet onnan, hogy Ajax megjelent előttem, addig, hogy Kimi elhívott vacsorázni

     - Van ám fantáziád, te csaj! Egész idő alatt ezen a sztorin törted a fejed? Mondjuk, nem rossz. – mosolygott picit Liz és olvasott tovább.

     - Nem! Te nem figyelsz rám! Én is alig akarom elhinni, de igaz! Nem én találtam ki!

     - Te beszívtál? Ittál? Baleseted volt és beverted a fejed??

     - Nem!!! Halálosan komolyan mondom, és teljesen józan vagyok!

     - Na ne szívass már! – fél órába telt legalább mire a legjobb barátnőm elhitte, hogy mi történt velem.

     - Ezt nem hiszem el… Te mázlista!!! Hogy a fenébe csináltad? Ekkora szerencsét… Hihetetlen. Miért nem jöttél velem kajálni?!?

     - Hát, ez van. De annyira jó kedvem van, hogy azt nem lehet elmondani

     - Azt elhiszem. És? Elmész vele vacsorázni?

     - Mi az hogy! Naná, hogy elmegyek! – válaszoltam fülig érő szájjal

     - Most először vagyok rád irigy, ugye tudod? De most NAGYON! – és elkezdtünk nevetni

Közeledett a megbeszélt időpont. De mit kéne felvenni? Előkapartam valami jó ruhát. Egy szép, kék térdig érő ruhára esett a választásom. Lassan elkészültem, felöltöztem, majd elindultam.

Mikor oda értem, Kimi már ott volt, elegánsan, de nem túlzottan. (Nem kell öltönyre és csokornyakkendőre gondolni J )

Amint oda értem, kaptam egy puszit az arcomra.

     - Hogy telt a délutánod? – kérdezte utána

     - Köszönöm, nagyon jól. És a tied?

     - Szintén. Csak vártam az estét. Mondtam már, hogy nagyon szép vagy ma este?       - Azt hiszem még nem – válaszoltam neki kedves mosollyal

     - Akkor most mondom – és azzal mégegy puszit nyomott az arcomra

Te jó isten! Csak már megint képzelődöm, vagy Kimi Räikkönen tényleg nekem bókol?!? Hát ezt nem hiszem el!

      - Indulhatunk?

      - Persze! De hova megyünk?

      - Egy kedves kis étterembe. Tetszeni fog hidd el.                 

      - De valami csendes helyre menjünk, légyszi.

      - Persze! Bízz bennem. – ezután elvigyorodott és úgy tett, mint aki táncolni (jelen esetben indulniJ ) kér fel. Persze elfogadtam, széles mosoly kíséretében.

Egy kedves, csendes étterembe mentünk. Az asztal már le volt foglalva a legjobb helyen. A háttérben élő zene is volt, ami nagyon elnyerte a tetszésemet.

     - Mit hozhatok? – jelent meg azonnal a pincér

     - Nos Mira? Mit szólnál, mondjuk… csirkéhez? – kérdezte Kimi

     - Nekem megfelel.

     - Isteni a csirkéjük – mondta Kimi picit halkabban, hogy a pincér srác ne nagyon hallja J

     - Rendben. Elhiszem. De ha nem, halál fia vagy. – súgtam neki vissza, kicsit poénkodva.

     - Akkor 2 csirke. – jegyzetelt a pincér – Italt, mit hozhatok?

     - Talán, vörösbort. – és rám nézett, megfelel-e

     - Igen, szerintem is jó lesz a vörösbor.

     - Akkor egy üveg vörösbort, a legjobbat, és a legjobb évjáratot legyen szíves

     - Rendben van, azonnal hozom.

     - Úgy vettem észre otthonosan mozogsz itt. – közöltem Kimivel az észrevételemet – Biztosan sok csajt hoztál már ide vacsorázni…

     - Dehogyis! Nagyon szeretem ezt a helyet és csak különleges embereket/lányokat hozom ide. És… te vagy az első lány, akit ide hozok. – hangzott a válasz

Én nem szóltam semmit, mondván, jó kis előadás, én is valami ilyesmit mondtam volna a helyében.

     - De tényleg! Nem hiszel nekem, látom. Ez nagy kár. Mert… én szeretnélek téged komolyabban megismerni. Mi ezzel a probléma? Nem szeretnéd? Mondd meg és leszállok rólad, ígérem.

     - Nem, nem erről van szó. Én is szeretném, ha jobban megismernénk egymást, de nekem ez most olyan váratlan, fura és hihetetlen. Álmodni sem mertem, hogy valaha is találkozok veled, és most itt ülsz előttem és meg akarsz ismerni. Ez nekem még kicsit… irreális.

     - Ebben igazad van és megértem. De mi lenne, ha megpróbálnánk félre tenni azt, hogy te ki vagy és én ki vagyok, csak érezzük jól magunkat, mint bárki más. Rendben?

     - Rendben.

     - Kezdetnek… felkérhetlek egy táncra? – közben intett a zenészeknek

     - Persze. – erre elmosolyodtam

Felálltunk az asztaltól és táncolni kezdtünk. Egy szép, lassú számot játszott a zenekar. Nagyon szeretek táncolni, de most ideges voltam kicsit, és ezt Kimi is észre vette. Picit közelebb húzott magához, és  erősebben tartott. Ekkor talán elmúlt az idegességem. Kimi pedig csak nézett. Nézett a szemembe az égkék szemeivel, mintha a gondolataimban szeretett volna kutatni… Mikor vége lett a számnak, megköszönte a táncot és visszamentünk az asztalunkhoz. Éppen kihozták az ételt és a bort. Kimi mindkettőnknek töltött, majd megemelte a poharát.

     - Én azt mondom, igyunk erre az estére, és egyúttal szeretném megköszönni, hogy eljöttél velem.

     - Én köszönöm a meghívást. – válaszoltam, majd koccintottunk