„Kedves Ismeretlen! Remélem már jobban érzed magad és a rózsa is felvidít. Arra gondoltam ha jobban leszel elmehetnénk valahova?

Kimi”

„Nagyon meglepett a megnevezés majd eszembe jutott, hogy pont akkor fájdult meg a fejem mikor be szerettem volna mutatkozni. Ezen kívül egy dolog nem volt még világos vajon, hogy fogom vele tudatni a döntésemet ami a találkára vonatkozik.” Még mindig fájt a fejem és úgy döntöttem, hogy mielőtt ezen gondolkodnék alszok egy nagyot.

Másnap mikor épp a munkahelyemre indultam a ház előtt egy ismerős autót pillantottam meg Kimi volt az. Nagyon örültem neki.

-         Szia! Hát te?

-         Gondoltam idejövök és akkor tudsz a kérdésemre válaszolni.

-         Köszönöm a rózsát nagyon tetszenek. Csak az a baj, hogy most munkába kell mennem.

-         Elviszlek és akkor út közben beszélhetünk. Na ma hova vigyelek

-         Lehet neked nem nagyon fog tetszeni, de én újságíró vagyok és az F1 Racing-nél dolgozom.

-         Tény, hogy nem kedvelem az újságírókat de veled kivételt tehetek.

-         Az jó. Tegnap sajnos nem bírtam bemutatkozni Brooke Tee vagyok.

-         Gyönyörű a neved.- és közben rám mosolygott.

-         Köszönöm. Indulhatunk.- remélem nem pirultam el.

-         Induljunk. Ezek szerint egy újságíró hölggyel fogok randevúzni?

-         Nagyon úgy néz ki.

-         Mit szólnál egy vacsorához amit én készítenék el.- Kimire néztem és láttam rajta, hogy megbánta amit mondott.

-         Biztos vagy abban, hogy te akarod elkészíteni.

-         Még szép nem is tudod, hogy milyen jól főzők.- már picit bátrabb lett.

-         Elhiszem ha te mondod és mit készítesz ?

-         Az legyen meglepetés. De akkor bizosan el fogsz jönni?

-         Nem hagynám ki de még ezen a héten lenne jó nekem mert jövő héten elutazok.- néztem rá kicsit szomorú szemekkel.

-         Kár, de ezt a vacsorát még előtte megtartjuk. Ha nem zavar megkérdezhetem hova utazol?

-         Persze a hazádba Finnországba és ott leszek fél évig.

-         Az jó akkor biztos vagyok benne, hogy mi még találkozni fogunk.

-         Remélem. Itt vagyunk köszi megint, hogy elhoztál szia.- mosolyogtam rá és kiszálltam az autóból.

-         Szivesen szia.- nézett utánam bús tekintettel.

A munka nem tudott ma valahogy lekötni már alig vártam a vacsit kettesben Kimivel, de erről egy szót sem szóltam a főnőkeimnek mert még rám sóznának egy interjút és akkor az egészet el rontanák.

Este mikor haza értem az ajtóm előtt találtam egy újabb csokor vörös rózsát a cetlin csak ennyi állt:

„A legcsodálatosabb nőnek akivel eddig találkoztam!

Kimi”