-         Hol lehet a cipőm? Mindjárt itt lesz Kimi.- néztem rá az órára negyednyolc volt.

Megtaláltam a cipőmet felvettem majd oda álltam a tükör elé egy utolsó ellenőrzésre.

Mindent rendben találtam még egy kis parfüm, igazítás és kész is vagyok. Megnéztem még utoljára az órám pont fél nyolc volt és meghallottam egy autó dudáját. Kinéztem az ablakon és megláttam az autóját meg persze őt is. Felkaptam a kabátomat és siettem le hozzá.

-         Szia! Nagyon pontos vagy!

-         Szia! Köszönöm a bókod! Te viszont gyönyörű vagy!- egy újabb rózsaszálat adott át meg egy puszit az arcomra.

-         Mehetünk?- nyitotta ki a kocsiajtót.

-         Mehetünk.- néztem rá és mosolyogtunk egymásra.

Beszálltunk az autóba. Kb. fél órát autóztunk majd egy csodaszép kétemeletes ház előtt megálltunk.

-         Megérkeztünk.

-         Hú nagyon szép házad van.- néztem csodálkozva. Az a ház az én kis lakásomhoz képest egy palota volt.

Bementünk és egy váratlan vendég közeledett felém Ajax volt az a kutyája.

-         Szerintem köszönteni akar téged.

-         Szia Ajax! Én Brooke vagyok.- megfogtam a mancsát majd megráztam.

-         Gondolom most Ő is bemutatkozik.- nevettünk mind ketten.

-         Már meg is terítettél?- néztem az előttem álló asztalra.

-         Tetszik?

-         Nagyon és ez az illat. Isteni már alig várom, hogy megkóstoljam. El se hiszem, hogy ezt mind te főzted.

-         Látod mire képes egy szakácskönyv és anyu segítsége telefonon.

-         Akkor mégis kaptál segítséget.

-         Csak egy picit.- mosolygott rám és leültünk az asztalhoz.

Megvacsoráztunk és egy pohár borral a kezünkben átültünk a kandalló előtti kanapéra.

-         Hogy ízlett?

-         Remek volt, lehetnél a személyi szakácsom.

-         Mondtam már, hogy gyönyörű vagy?- nézett mélyen a szemeimben.

-         Igen ezt már mondtad.- átkarolt.

Letette a poharakat az asztalra. Még közelebb jött majd lágyan megcsókolt. Egyszer csak közénk ugrott a kutyája. Elkezdett ugatni. Valaki közeledett. Megszólalt a csöngő Kimi elment kinyitni az ajtót de ott egy nem várt meglepetés fogadta. Jenni állt az ajtóban.

-         Szia! Te mit keresel itt?- kérdezte Kimi komoran.

-         Ó hát csak gondoltam meglátogatlak.- anélkül, hogy beengedték volna belépet az ajtón és meglátott engem. Ránézett Kimire.

-         Miért nem mondtad, hogy vendéged van?

-         Semmi közöd hozzá, hogy ki van itt.- Jenni most rám nézett.

-         Látom neked is ugyanolyan vacsorát főzött mint nekem sőt gondolom azt mondta az anyukája segített a telefonon keresztül. Ne hidd el neki csak a közeli étteremből rendelte.

-         Én mégis hiszek neki és nem érdekel, hogy te mit mondasz.- vágtam neki vissza ami nem igazán tetszett a váratlan vendégnek.

-         Ezt most meg kaptad. És most megkérlek, hogy menj el!- Kimi kitessékelte a házból.

-         Bocsi ezért.

-         Semmi baj de nekem most már mennem kell.

-         Muszáj?

-         Igen holnap dolgozok.

-         Jó de hazaviszlek.- megcsókolt majd segített felvenni a kabátot és elindultunk.