Végre hazaértem a munkából, a kulcsom után kutattam a táskámban nagy nehezen megtaláltam. Nem is értem miért nem elég egy kis ridikül minek cipelek minden hová magammal egy óriási batyut. Beléptem az ajtón és egy levelet láttam meg a földön. A nevem állt rajta de feladó nem volt rá írva. Gyorsan kibontottam és döbbenten olvastam a tartalmát. Jenni írta- legalábbis én azt gondolom:

„Ha nem hagyott ott Kimit még nagyon meg fogod bánni!”

A levélben írtakat újságokból kivágott és kirakott betűkből álltak- tiszta krimi. „Az már biztos, hogy nem normális ez a csaj. Az lesz a legjobb ha szólok Kiminek.” Rögtön fel is hívtam.

-         Szia!

-         Szia Brooke!

-         Kimi át tudnál jönni fontos lenne.

-         Most per pillanat nem de este átmegyek ha az jó. Amúgy minden rendben?

-         Majd inkább este elmesélem, és akkor már csinálok vacsit is na mit szólsz hozzá?

-         Megbeszéltük este akkor megyek. Nagy csók a szép arcodra.

-         Köszi, szia! Puszi!

Össze kell szednem magam azt hiszem elmegyek és veszek egy letusolok. Mikor kész voltam csörgött a telefon.

-         Igen tessék.

-         Szia Brooke! Remélem felfogtad a levél tartalmát és békén hagyod Kimit.

-         Azt hiszed meg tudsz ijeszteni? Amúgy meg nem vagy normális. Kimi már nem szeret téged!

-         Azt te csak képzeled mindig is engem fog szeretni. Ja és vedd komolyan a levelet mert még bajotok eshet vagy neked vagy Kiminek.

-         Azt aka…-lecsapta a kagylót.

„Ezt nem hiszem el már kezd felbosszantani ez a csaj. Mindegy Brooke ne foglalkozz vele inkább állj neki a vacsorának.” Sütöttem csirkét és hozzá köretet csináltam közben pedig észre sem vettem mennyire repül az idő. Kimi dudált –úgy látszik elfelejtettem melyik emeleten lakom- felkaptam magamra a kabátot és leszaladtam hozzá.

-         Bocsi, hogy lerángattalak de sajnos elfelejtettem melyik emeleten és lakásban laksz.

-         Semmi baj édes.- rá mosolyogtam majd kaptam tőle egy forró csókot a novemberi hidegben.- Menjünk fel már kész a vacsora.

-         Az jó mert nagyon éhes vagyok már.

-         Hú nagyon szép a lakásod!

-         Köszönöm. Leülünk vacsorázni?

-         Igen és mit főztél? Remélem nem el vele az egész délutánod.

-         Csirkét sütöttem és hozzá sült krumplit.

-         Az egyik kedvencem. Elmondod miért voltál olyan ideges mikor felhívtál?- úgy látszik lehetett hallani a hangomon.

-         Először együnk és utána elmondom. Milyen napod volt?

-         Fú ne is kérdezd nagyon fárasztó. Megkaptam a meghívót FIA gálára de valahogy nincs kedvem elmenni.

-         De mégis miért biztos nagyon jó lesz.

-         Szerintem az nem jó ha Fernando arcomba röhög, hogy nézd már megint csak a második lehetsz.

-         De Kimi te voltál az egyetlen aki feltudtad venni vele a harcot és hidd el te is még világbajnok leszel én ebben biztos vagyok.

-         Köszi. Mi lenne ha eljönnél velem? Van kedved?

-         Hát nem is tudom.

-         Létszi a kedvemért te vagy az egyedüli aki eddig meg tudott egy kicsit vigasztalni.

-         Na jó akkor elmegyek és mikor lesz?

-         Jövő hétvégén.

-         Olyan hamar.

Befejeztük a vacsorát majd átültünk a kanapéra.

-         Megmutatatom miért hívtalak.- kezébe adtam a levelet.

-         Mi ez?- kérdezte értetlenül.

-         Olvas el. Úgy gondoltam ez rád is tartozik.

Elolvasta és a szemein lehetett látni, hogy szomorú lett de a düh is megjelent az arcán.

-         Ez nem lehet igaz már megint kezdi.- a fejét a kezébe hajtotta.

-         Ezen kívül még van valami.

-         Ne kímélj mondjad.

-         Délután felhívott miután veled beszéltem és azt mondta, hogy ha nem hagylak el nem csak nekem de akár neked is bajod eshet.

-         Elég volt holnap elmegyek és feljelentem zaklatásért. Végre van egy lány akit tudok szeretni és ő meg elakar rontani mindent.

-         Még ne menj el a rendőrségre nem hiszem, hogy egy levél és egy telefon hívás miatt csinálnának valamit. Sőt szerintem a levelet letagadná. Amúgy jól hallottam, hogy szeretsz?

-         Igen, már a bevásárlóközpontban nagyon megtetszettél és a többi meg folyamatosan kialakult. Eddig nem tudtam pontosan mit érzek de már biztos vagyok benne, hogy szerelmes vagyok beléd.

Megölelt majd szenvedélyesen megcsókolt. „El se hiszem szeret! Én is nagyon szeretem!”

-         Én is nagyon szeretlek és nem akarom, hogy valami bajod essen.

-         Mi lenne ha egy ideig hazaköltöznél szüleidhez? Ott biztonságban lennél amíg elintézem ezt az ügyet.

-         Sajnos a szüleim már hat éve meghaltak.

-         Nagyon sajnálom. Ezt miért említetted eddig?

-         Valahogy soha nem jött szóba de már túltettem magam rajta.

-         És nincs testvéred?

-         De van egy öcsém Lucas. Vele viszont anyuék balesete óta nem vagyok jóban. Ő engem hibáztat az egészért. Mert pont akkor történt ez az egész mikor hozzám jöttek. Tél volt este és még ráadásul esett a hó is… bocsi de nem igazán birok erről beszélni.

-         Nem baj, de nem is tartod Lucassal a kapcsolatot?

-         Nagyon ritkán felhívom de vagy üzenet rögzítő kapcsol be vagy fel sem veszi.

-         Még egyszer nagyon sajnálom. Van még egy ötletem költözz hozzám.

-         Az nem lenne még túl korai?

-         De ott tudom, hogy biztonságban lennél.- nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel mintha azt mondaná létszi, létszi.

-         Akkor oda költözök ha küld még egy levelet vagy megfenyeget. De én inkább érted aggódom.

-         Miattam ne aggódj majd elmegyek egy szállodába amúgy is jövő hétvégén megyünk Angliába.

-         Micsoda ott lesz a gála?- kicsit megdöbbentem.

-         Igen, nem tudtad?

-         Nem. És pontosan mikor is indulunk?

-         Én legszívesebben már hétfőn elmennék veled de neked dolgoznod kell.

-         Menjünk el hétfőn majd beteget jelentek.

Ránézett az órájára majd hirtelen felpattant.

-         Bocsi de mennem kell már nagyon késő van.

-         Nincs semmi baj.

-         Veszek majd repülőjegyeket és foglalok szállást is. Ha egy szobát foglalok az nem baj? Vagy külön szobát szeretnél?

-         Nem jó lesz a közös szoba.

-         Akkor megbeszéltük. Még hívlak.

Kikísértem az ajtóban még egyszer megcsókolt majd elment.