Reggel, korán ébredtünk, és mentünk is a dolgunkra. Kimi épp egyeztetett a csapattal, mikor engem megtalált Mark (Arnall).

     - Tudsz a ma esti buliról, ugye? - kérdezte

     - Igen. 8-kor kezdődik, ugye?

     - Igen. Nos, nem tudnál segíteni? Itt mindenki el van havazva, és a tortáért is el kellene menni. Egyedül pedig nem bírom.

     - Persze. Csak mondd, mire van szükség és segítek.

     - Először is kellene némi dekoráció.

     - Ez nem probléma

     - Meg zene, és a séf 5-re jön, és el kellene igazítani.

     - Rendben. Elintézem. De egy kérdésem lenne. Az összes pilóta hivatalos az összejövetelre, csak csapaton belül?

     - Mindenki. Ja és még valami! Elhoznád a tortát?

     - Persze, szívesen.

     - De van egy kis bibi. Még meg sincs rendelve. Szóval kellene valami szuper torta. Még ma este 6-ig.

     - Rendben. Bízd ide! Megoldom. Fél 6-ra itt lesz a torta.

     - Kösz. Ezzel most sokat segítesz.

Közben megjelent Kimi.

     - Miről beszélgettetek Markkal? - kérdezte

     - Á, semmi különös. De figyi! El kell most mennem. A futamra itt leszek. – nyomtam puszit a szájára, és indultam is

     - De hova mész? – kiabált utánam

     - Őőőő… Vásárolni Lizzel! – kiáltottam vissza, majd elhúztam a csíkot

Kiminek mindez nagyon gyanús volt, és egyáltalán mit beszélt Markkal olyan lelkesen? És mit suttogtak egymásnak?  Mikor pedig meglátta Lizt Ramival…

     - Liz! Nem mentetek vásárolni? – vonta kérdőre a lányt

     - Én? Kivel? És minek?

     - Mirával. Az előbb viharzott el, és azt mondta, veled megy vásárolni.

     - Hát lehet, de én erről nem tudok. Amint látod épp nem Mirával vásárolok.

     - Látom… - azzal ott is hagyta őket. De nem hagyta nyugodni a dolog.

Közben Mira azon dolgozott, hogy még ma, időre összehozzon egy fantasztikus tortát Kiminek.

     - Értse már meg! Ma kell az a torta és kész! Nem hagyhatja torta nélkül Kimi Räikkönent a születésnapi buliján.

     - Na ja. Kimi Räikkönen… Én meg Diana hercegnő vagyok – nevetett gúnyosan a cukrász. – megcsinálom a tortát, de legkorábban holnap délre.

     - De nekem még ma este 6-ig kell az a torta! – már kezdtem feladni mikor…

     - Ha a kisasszony ma kéri a tortát, akkor legyen szíves ma elkészíteni, különben panaszt teszek!

     - Igen, elnézést. Mikorra kell? 6-ra? 5-re jöhet érte. Tökéletes lesz. – bólogatott azonnal a koma, én pedig megfordultam, had lássam ki segített ki. Ó, nem. Már csak ez hiányzott. Fernando Alonso…:p Most kezdhetek szépen vigyorogni, jópofizni, és hálálkodni, mikor nem bírom a képét. Csodás…

     - Te? – kérdeztem

     - Én?

     - Ő… kösz a segítséget

     - Szívesen. Te vagy Kimi barátnője, Mira, igaz? – ó, azt a kérdezgetős fejét…

     - Igen, én. – kis szünet, majd – na én megyek is. Örülök, hogy találkoztunk, szia. – hadartam el gyorsan, majd indultam is.

     - Várj! Én is megyek. A paddockba mész vissza nem? – hát nem. Hehe. Szóval, szevasz.

     - Nem még el kell mennem, venni egy-két dolgot.

     - Elkísérlek, ha gondolod. Segítek. – micsoda „kedvesség”, hogy oda ne rohanjak… Mire megy ki a játék vajon?

     - Nem szükséges, boldogulok. Na akkor szi… - de nem engedte befejezni

     - De én szívesen. Ráérek. - hogy a fene essen belé. Megköszöntem a segítséget, lekophatna. Nincs jobb dolga? Ezt nem hiszem el. És mi az, hogy ráér? Neki is futam van délután.. Ez nem igaz…

Vettem egy-két kelléket a dekorációhoz, meg ilyenek, közben Alonso loholt utánam… Szuper. Nagyon élveztem a társaságát, mit ne mondjak. Persze vágtam a bájvigyort, de a pokolba tudtam volna küldeni. És még vissza is kísért…

     - Köszönöm a segítséget, most már, tényleg szia – köszöntem el (remélhetőleg utoljára)

     - Nagyon szívesen. Ha segítség kell, csak szólj – oh, milyen nagylelkű, weee, fuj

Nem álltunk messze Kimitől, de nem látott. Azonban Alo mindent eltervezett. Tudta, hogy Kimi meg fog fordulni, és akkor… Lesmárolt. Illetve csak próbált, mert azonnal ellöktem magamtól olyan erősen, ahogy csak tudtam. A legrosszabb az egészben, hogy Kimi látta. Persze nem szólt semmit, fogta magát, és látszólag higgadtan elvonult.

     - Na ide figyelj, Nandito drága! Tudom, mire megy ki a játék, és nagyon nem tetszik. Szóval húzd el a csíkot, szépen kérlek! – ordítottam rá, de szerintem nem eléggé.

     - Miért? Talán nem tetszem? Valld be, hogy élvezted. – mondta önelégült képpel

     - Mi bajod? Te beteg vagy! Hányni tudnék tőled. Gondoltam, hogy szemét vagy, de hogy ennyire… Azért csinálod, hogy Kimit bosszantsd, ugye?

     - Én? Dehogy is. Kiminek én soha nem tudnék ártani – ááá, nem – Mi lenne, ha futam után találkoznánk? Mondjuk nálam.

     - Soha! Nincs az az isten, hogy én felmenjek hozzád. Álmodjál szebbeket. Idióta.

     - De hát miért? Nem mondod, hogy szereted azt a szerencsétlent

     - Kiminek hívják, és szeretem! Téged viszont gyűlöllek!!! Kopj le! – vágtam kissé fejen, majd otthagytam

     - De azért gondold meg! – kiabált utánam, amire én a szebbik ujjammal válaszoltam…:p

Délelőtt 10 óra volt. Na most meg kell keresnem Kimit és tisztázom vele a dolgot. Nem akarom, hogy félre értse.