-Hé, biztos nem olyan nagy a vész –próbált nyugtatni Rollie.

-Még annál is nagyobb. Azt mondta, hogy nyugodt, boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatot akar, és hogy a miénk nem az, megjegyezem teljesen igaza van. Meg hogy kiismerhetetlen vagyok. És ebben is igaza van. Mióta az FBI-nak dolgozom, senkiben nem bízom meg, senkit nem engedek egy bizonyos foknál közelebb magamhoz.

-Akkor miért nem mondod el neki, hogy ki vagy?

-Képtelen vagyok rá. Mégis mit mondjak? Szia, hogy vagy, bocs, de elfelejtettem közölni veled, hogy FBI ügynök vagyok, és közöm sincs a logisztikához, ja és mellékesen a fegyverek között úgy kiismerem magam, mint egy plázacica a butikban? Teljesen kiakadna, ismét megjegyzem, joggal.

-Akkor kénytelen vagy elviselni ami van.

-Igen. Ez van. Ja, és a hab a ma esti tortánkon, most kapaszkodj meg! Adam is ügynök.

-Mi??? A mi kis gyilkosunk egy ügynök??

-Nem egy ügynök, hanem FBI ügynök. Ráadásul azt a feladatot kapta, hogy buktassa le Mendezt, és ha gáz van, akkor nekem szóljon.

-Csak nem te leszel az óvónénije?

-De. És még van egy adalék, a cseresznye a tortára.

-Mi van, ennyire sütire vagy éhes?

-Rollie!!!

-Jól van na! Legalább mosolyogsz. –igaza van, végre egy kicsit jobban éreztem magam.

-Bocsánatot kért.

-Adam? Miért?

-Mert megölte Jeremit. Még sírt is. Láttam rajta, hogy komolyan gondolja.

-És mit feleltél neki?

-Megbocsátottam.

-Komolyan???

-Azt hiszem igen. Azért azt nem hagyom ki, hogy szólok Carlanak, hogy a drága kicsi férje visszatért.

-De gonosz vagy!!!

-Nem…annyira. Csak azt akarom, hogy Carla tudjon róla. Aztán azt csinál, amit akar.

-Az biztos. Én akkor megyek. Megleszel?

-Igen, nem lesz baj.

-Biztos?

-Hé, „csak” szakítottunk, nem lesz semmi.

-Jól van, jó éjt –adott egy puszit a homlokomra.

-Jó éjt. –kísértem ki, majd átöltöztem és aludni mentem. Kimire gondoltam, és arra, hogy totál jogos a döntése, én is valószínűleg ezt csináltam volna a helyében. Még gondolkodtam egy kicsit, de elnyomott az álom, így reggel nem ébredtem hulla fáradtan. Miután letusoltam és megreggeliztem, úgy döntöttem, hogy én megyek át Ronhoz, megpróbálom megelőzni a bajt. Így is tettem. Kopogtam, és vártam a választ. Válasz helyett maga Ron nyitott ajtót:

-Á, jó reggelt! Gyere be, azt hiszem van egy-két megbeszélni valónk.

-Jó reggelt. Igen. Nézd…

-Várj! Kezdem én! –vágott közbe Ron, látszott, hogy nagyon dühös- mégis mit képzelsz magadról??!! Csak úgy nekiesel egy partin az egyik leendő szponzorunk üzlettársának?? –kezdett el ordibálni. –Van fogalmad róla, hogy mekkora kárt okoztál??

-Nem, de…

-Ne szakíts félbe!!! Lehet, hogy Mr. Mendez ezek után hátat fordít az egész Forma 1-nek!! És az tudod mit jelent??? –nem mertem megszólalni, így csak megráztam a fejem.- Mindjárt gondoltam! Milliókat!!! Milliós veszteséget!!! Ezek után tárgyalhatok, és osztogathatok ingyen belépőket a családjának, hogy kiengeszteljem!!! –nocsak, van családja??- És tárgyalhatok órák hosszat vele, csak azért mert a drága kedves logisztikusunk nem tudta féken tartani az indulatait!!! Plussz még az asztalban tett kárt is meg kell fizetni.

-Azt majd megtérítem.

-Hát nem is én fogok fizetni helyetted, az is biztos. És mégis elárulnád, hogy mi volt az a cefetül fontos ok, amiért behúztál neki egyet, és ennyire botrányosan viselkedtél??

-Személyes ok.

-Nem hiszem el!!! Mikor tanulod már meg, hogy a magánéleted és a munka között meg kell tartani a távolságot??

-Nagyon sajnálom. Többet tényleg nem fog előfordulni.

-Legutóbb is ezt mondtad.

-Tudom, de tényleg.

-Az biztos, ugyanis a pályára nem mehetsz ki a hétvégén. Innen a szállodából fogod intézni az ügyeket és vasárnap rögtön a futam után visszamész.

-Rendben. –nem igazság!! Még a futamot sem nézhetem meg odakint. De nem láttam jónak, hogy ellenszegüljek, így is elég kalamajkát okoztam.

-Most elmehetsz.

-Sok sikert az időmérőhöz –mondtam már az ajtóból. Ezt ismételten jól elintéztem magamnak. Vissza is mentem a szobámba. Elkezdtem összecsomagolni, csak a holnapi ruhát hagytam kint. Éppen végeztem, amikor megszólalt a mobilom.

-Tessék, Gina Armando.

-Jó napot, Peterson ügyvéd vagyok.

-A válás miatt keres, igaz?

-Igen. Az imént felhívott Kimi Räikkönen ügyvéde, azt mondta, hogy mivel már Mr. Räikkönen is válni akar, így egyszerűbb lesz az ügymenet.

-Vagyis?

-Vagyis amint visszatérnek Angliába, mert ugye most ide jönnek vissza?

-Igen.

-Szóval amint visszatérnek, lesz egy tárgyalás, ahol kérhetnek békítő tárgyalásokat, de ha nincs rá szükség, akkor kitűznek egy időpontot, ahol mindketten megjelennek, aláírják a papírokat, és szabad emberek lesznek.

-Ez…jó hír.

-Biztosan? Úgy hallom nem nagyon örül.

-De, örülök. Csak nem volt tegnap valami jó estém. Akkor majd Angliában mindent elintézünk.

-Igen, majd hívom.

-Köszönöm. Viszlát.

-Viszlát.  –szabadság. Ezt akartam. Most végre megkapom, és nem tudok neki örülni. Ez vagyok én. A délelőttöt papírok intézésével töltöttem, miközben a többiek a pályán köröztek, hiszen nagyban zajlott a szombati szabadedzés. Lementem az étterembe, valamit mégiscsak enni kell. Miután megebédeltem, felmentem a szobámba. Az ajtó előtt azonban megtorpantam, mert résnyire nyitva volt. Azt hiszem bezártam. Igen, tuti, hogy bezártam. De akkor…Huh, nagy levegő, és óvatosan és halkan nyitottam az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Carla hasalt az ágyamon és egy újságot olvasol.

-Te meg mit keresel itt??? Normális vagy???

-Szia! Én is örülök neked. Köszi jól utaztam…

-Hagyd abba, és menj innen –förmedtem rá.

-Ismét milyen kedves vagy. Ha már így rákérdeztél, Kimi telefonált, tegnap éjjel, hogy jöjjek ide, nagyon szeretne látni. –csodálatos!

-Te meg mint egy édes pincsikutya rohantál. Nos, köszönöm, hogy megosztottad velem ezeket, de egyesek rajtad kívül dolgoznak. Így díjaznám, ha egyedül hagynál. –ebben a pillanatban betoppant Rollie, Carla pedig visítva a nyakába vetette magát.

-ROLLIE TYLER????? A híres trükkmester??? –vinnyogott tovább. Szegény Rollie, azt sem tudta, hogy mit csináljon. –Maga a kedvencem!!! Adna egy autogramot???

-Ö…nos…hát persze! –vett elő egy papírt, és írta alá.

-Óóóóóó nagyon kösziiiiiii.

-Carla!!! Fejezd már be!!! –eddig bírtam. –Mint mondtam, egyesek dolgoznak, így Rollie is, szóval tudod mit? Menj ki a pályára Kimihez. –tuszkoltam ki a szobából és csuktam be az ajtót. –Bocs, a nővérem totál zakkant.

-Semmi gond, megszoktam. A húga sem különb.

-Köszi –vágtam hozzá egy párnát, és nevetni kezdtünk. Boldogságunk azonban nem tartott sokáig, mert megcsörrent a telefonom:

-Gina Armando!

-Milyen szép lesz látni, amint a kedvenc pilótája a levegőbe repül, amint bemegy a motorhome-ba.

-Ki maga?? És mit akar???

-Azt, hogy szállj le rólam, de úgy látom, ezt nem teszed meg, így kénytelen vagyok komolyabb dolgokat bevetni. További szép napot! –bontotta a vonalat.

-Rollie, azonnal menjünk a pályára, bomba fog robbanni!!