- Ron! Véleményem szerint Alonso 3 körön belül kijön tankolni, de Kimi még jól el van látva benzinnel, és úgy tűnik a gumik is bírják a terhelést, ezen felül, jó köröket megy. Kimi még bírni fogja egy ideig, és szerintem meg lehet próbálni egy kiállásra számolni. Addig ki tud autózni akkora előnyt, hogy ha futam végéig megtankoljuk, kibírja, és megtarthatja az első helyet.

     - Úgy gondolod?

     - Akárhogy számolom, meg kell lennie.

     - Rendben.

És úgy is lett. Alonso 3 kör múlva jött tankolni, Kimi pedig zavartalanul autózott az első helyen. Alonso a második helyre jött vissza, de 20 mp-es hátrányban volt, Őt Michael követte még 4 mp-re, a többiek pedig még távolabb. Közben sokan kiestek a nagy igyekezetben. És hamarosan az Alonso probléma is megoldódott. Alonso ideges lett. És mit ad isten… A kavicságyban landolt. Nincs vissza út. Kimi már majd’ 30 mp-es előnnyel vezetett Michael előtt, mikor szóltam Ronnak.

      - Ron! 3 kör! Ennyi van benne.

      - Rendben. A következő körben behívjuk. – Úgy is történt. Kimi kijött tankolni a következő körben. Ron mellől néztem végig. Csak néztem, és elmosolyodtam. Rég nem látott összhangot véltem felfedezni a csapatnál. Minden a legnagyobb rendben történt, mindenki precízen végezte a munkáját, tökéletes összhangban. Egyetlen elvesztegetett századmásodperc sem volt. Mikor Kimi visszament a pályára. Minden úgy történt ahogy előzőleg „megálmodtam” (kiszámoltam). Kimi simán visszajött az első helyre, Mögötte Michael 5 mp-nyire. Tökéletes. A harmadik helyen pedig Pedro autózott, ami szintén nagyon jó.

Teltek a körök, a többieknek volt mégegy kiállása, Kiminek nem.

Már csak pár kör volt hátra, Kimi magabiztosan az élen.

     - Még egy kör, Kimi! Egy kör! – szólt Ron Kiminek

     - Meglesz, Ron! – hangzott a válasz

És mag is lett! Kimi áthalad a célvonalon, a keze a magasban, a szurkolók őrjöngnek. Kimi pedig megérkezik. Kiszáll a kocsiból, boldogan integet, majd leveszi a sisakot. Én Ronnal az első sorban tapsolok. Kimi most nem tud oda jönni, mert azonnal terelgetik a mérlegelésre, majd a pódium felé. Ezután Ron ismét kellemes meglepetést okozott nekem.

     - Ez a mai győzelem nagy részben a te érdemed és a Kimié. Úgy gondolom jobb lenne, ha te mennél fel Kimivel a pódiumra és vennéd át a csapatnak járó díjat. - mondta

     - Én??? De hát én nem vagyok…

     - Csapattag? De igen! Nagyon is az vagy. És köszönettel tartozunk neked. Szóval szaladj! – indultam is utánuk azonnal, mert Kimi már épp felállt a dobogóra. Mikor odaértem, odaálltam szélre, ahova Ron szokott. Kimi nem vett észre. Tekintetével a tömeget fürkészte, és kérdően nézett Ron felé, aki jelzett neki, hogy nézzen oldalra. Mikor leesett neki a tantusz, hogy imádott Mirája áll ott fönn. Felderült az arca, és elmosolyodott. Már indult volna felém, de intettem, hogy ne. Majd…

Elhangzottak a himnuszok, átadták a díjakat. Kimi is a sajátját, és én is a csapatét. Mindkét alkalommal hatalmas taps, és dudálás. Az egész csapat boldog, ott tapossák egymást elöl a zászlókkal, de egyikük sem bánja. Majd a cicababák ( :p ) meghozták a pezsgőt. Kimi szokás szerint először meghúzza, majd elindul felém miközben locsolja a többieket. Végre ide ért.

     - Szeretlek – mondtuk egyszerre, majd felkapott és megcsókolt. Közben Michael és Pedro lelkesen borították a nyakunkba az összes pezsgőt. Egymáshoz bújva néztük az őrjöngő tömeget. Ron elégedett mosollyal néz ránk, a csapat és a szurkolók még mindig ész nélkül tapsolnak és dudálnak, a fotósoknak meg örülhetnek. Mindenki igyekezett a lehető legtöbb képet készíteni a lehető legtöbb és legjobb szögből. Felhangzik a Carmen, mi pedig kézen fogva levonulunk.