-Igen, menjünk le az étterembe vagy a bárba –próbáltam elkerülni, hogy meglássa a szobám, hiszen még a végén szívrohamot kapna. Azt meg nem akarom.

-Én jobb szeretném itt. Vagy van valami oka, hogy nem akarsz beengedni?

-Nincs, csak éppen keresek valamit, és egy kicsit szét van pakolva a szobám.

-Két srácot neveltem fel, tudom milyen, amikor kupi van.

-Rendben, akkor jöjjön. –engedtem be, de láttam rajta, hogy totál ledöbbent.

-Hát…azért te túlteszel rajtuk. –az egyik fotelből átdobáltam a ruhákat az ágyra.

-Üljön le.

-Nem, köszönöm. A lényegre térek. Azt még elnéztem, hogy a fiam botrányosan házasodott össze veled, mert közölte, hogy még sosem érzett így senki iránt. De azt, hogy az éjszaka közepén kiborulva hazatelefonál, mert a drága kicsi felesége nem tud viselkedni, és ő egy nyugodt kapcsolatra vágyik, akkor egy anyának tennie kell valamit. Így most itt vagyok, és megteszem, amit meg kell tennem. Figyelmeztetlek arra, hogy ha Kimi közelébe mész, és itt most nem a munkakapcsolatra gondolok, mert azt nem lehet elkerülni, de ha megtudom, hogy behálózod, akkor megismered, hogy Matti és én milyenek vagyunk igazán. Remélem világos voltam! Jó éjt. –azzal amilyen gyorsan elmondta a mondandóját, olyan gyorsan távozott. Én meg csak álltam, és bámultam bambán az ajtót. Hát ez így meredek volt első hallásra, az biztos. Pedig aranyosnak néznek ki. Mondjuk tuti aranyosak, de nem csodálom, ha a történtek után velem nem kedvesek. De ez van, ezt kell szeretni. A nap hátralévő részében még szétszedtem egy-két dolgot, majd azzal ment el az idő, hogy összeraktam, amiket szétszedtem, és egy kicsit ismét lakhatóvá varázsoltam a szobát. Eljött az este, és eljött az idő, hogy beszéljek Ronnal. Átmentem Rollie-hoz, szóltam Norbert Haug-nak és Martin Whitmarsh-nak és Ron szobája felé vettük az irányt. Bekopogtam, majd bementünk.

-Nocsak, tanácskozást tartunk? Azt hittem, hogy csak te akarsz beszélni velem. –csodálkozott el Ron.

-Úgy gondoltam, hogy mindent elmondok, és ezért kell az, hogy mindenki, akit érint, itt legyen.

-Hogy érted, hogy mindent elmondasz? –kérdezte Norbert Haug.

-FBI ügynök vagyok. –itt tartottam egy kis szünetet, hagytam, hogy mindenki felfoghassa a hallottakat. –Azért vagyok itt, mert Martin megbízott, hogy derítsem ki, hogy kik azok, akik tönkre akarják tenni a csapatot. Rollie pedig nos ő tényleg trükk-mester, de ő is FBI ügynök volt.

-Akkor ez megmagyaráz néhány dolgot –mondta nyugodtan Norbert.

-Egy valamit szeretnék kérni. Nem akarom, hogy Kimi megtudja. Felőlem Juan megtudhatja a mai nap után, de Kimi nem. Ha megtudja, én itt hagyok mindent, és átadom valaki másnak az ügyet.

-Rendben, Juant beavatjuk, Kimit nem –egyezett bele Ron.

-És jutottál már valamire? –kérdezte Martin.

-Igen. A gyilkost már keresi Rollie segédje az adatbázisban, hamarosan többet tudunk. Viszont azt hiszem valami érdekes dologra is rábukkantunk. Mégpedig a konkrét gyanúsítottra, aki ezt az egészet kitervelte.

-És ki az?? –kérdezték egyszerre.

-Nos, attól félek, hogy ha elárulom, akkor nem tudnak majd természetesen viselkedni vele, így sajnálom, de ezt még nem mondhatom el.

-Ugyan már! Ez nevetséges! –csattant fel Norbert.

-Sajnálom, de nem az. És mostantól szeretném, ha biztonsági kérdések ügyében kikérnék Rollie véleményét.

-Rendben. –egyezett bele Ron.

-Nos, ha nincs több kérdés, akkor elmennénk vacsorázni, és folytatnánk a nyomozást.

-Jól van, menjetek csak. Ha lesz még kérdés, akkor majd szólunk. –engedett el minket Martin.

-Akkor jó éjt –hagytuk őket magukra.

-Biztos jó ötlet volt elmondani? –kérdezte Rollie a liftben.

-Igen, mert így nagyobb a mozgásterünk. De legalább addig ne beszéljünk munkáról, amíg vacsizunk. –vettük az irányt az étterem felé.

-Rendben, ahogy akarod. –ültünk le az egyik asztalhoz. Pár perc múlva befutott Kimi és a családja, no meg persze Carla, és vígan nevetgéltek a szülőkkel együtt.

-Minden rendben? –kérdezte Rollie.

-Aham, csak kicsit rossz őket így látni.

-Elhiszem. De miért nem mondasz el Kiminek mindent?

-Rollie.

-Hogy totál odavagy érte, és beledöglesz abba, hogy Carlaval van.

-Rollie.

-Most mi van? Nem értem, hogy miért vagytok ilyen bénák! Mind a ketten totál egymásba vagytok zuhanva, és erre külön-külön szenvedtek. –okés, eddig bírtam, és belerúgtam egyet az asztal alatt.

-Áúúúú!! Most meg mi van!!

-Sziasztok! –szólalt meg végre Rami. –Gina! Beszélhetnénk?

-Persze, megyek. –álltam fel, és vetettem egy gyilkos pillantást Rollie-ra, majd elindultam Rami után.

-Hallgatlak. –álltunk meg a szálloda halljában.

-Igaz az, amit a haverod mondott?

-Hát…ö….

-Őszintén!

-Talán. De erről nem beszélhetsz Kiminek!

-Mi? Miért nem?

-Csak. És ne kérdezz többet. És szerintem jobb, ha most visszamegyünk, a mamád nem nézné jó szemmel, hogy velem vagy.

-Jó, menjünk, de még nem végeztünk. –visszasétáltunk és ismét Rollie társaságát élveztem.

-Rendeltem neked is, ha nem baj.

-Nem. Mit rendeltél?

-Csak sült csirkét meg krumplit, jó lesz?

-Persze. Imádom.

-Akkor jó, de már hozzák is.

-Szuper. Éhen halok. –de amint letették elém, elment az étvágyam. Valahogy olyan furin éreztem magam.

-Mi az? Mi a baj?

-Nem tudom, nem kell.

-De az előbb még azt mondtad, hogy éhen halsz.

-Tudom, de nem tudom, olyan furi szaga van.

-Mutasd. –majd odaadtam neki a tányérom.

-Ennek nincs semmi baja. Nem kaptál el valami nyavalyát?

-Nincs kizárva. Inkább eszem egy almát.

-Ahogy akarod. –azzal hozzálátott a kajához.

-Figyi, felmegyek, megnézem, hátha Angie talált már valamit.

-Jó, aztán megyek én is.

-Rendben. –hagytam ott Rolliet és felmentem a szobámba. Ettem egy almát, és felhívtam Angiet.

-Szia, azonosítottam a jómadarat.

-Nocsak, sikerült?

-Aham. Mindjárt átfaxolom.

-Okés, köszi. További szép estét, szia.

-Szia. –amíg megérkezett a fax, kimentem az erkélyre, mert nem éreztem valami jól magam. Nem tudom mi van velem, valószínűleg gyomorrontás, amit remélem holnapra kialszok. Mivel jelzett a fax, ismét bementem. Mi??? Ez nem lehet!! Ő??? De miért??? Ryan képe nézett vissza rám. Azé a Ryané, akivel átnéztem a kamiont amikor hiány volt, aki szólt, amikor eltűnt valami. Nem hiszem el! Betoppant Rollie is.

-Szia, meg is jöttem. Angie küldte?

-Aham, Ryan az.

-Milyen Ryan.

-Az egyik itt dolgozó. Ő szólt, hogy hiányzott egy konténer, és ő volt a gyilkos is.

-Furcsa fintora a sorsnak.

-Az. Hívom a rendőrséget, és le is tartóztathatjuk.

-Okés. De mond meg nekik, hogy ne csapjanak nagy zajt.

-Még szép. Én akarom a kezére rakni a bilincset. Azok után amit csinált, ez a minimum.

-Olyan sápadt vagy.

-Ez hogy jön most ide? Csak egy gyomorrontás, semmi bajom.

-Okés, ha te mondod. –majd felhívtam a zsarukat, és kértem egy kocsit.

-Mehetünk, pár perc, és itt lesznek.

-És hogy akarsz rárontani?

-Simán. Zaj nélkül. –indultam el a fegyverért és a bilincsért.

-Akkor menjünk. –indultunk el Ryan szobája felé. Elhelyezkedtünk, elővettem a fegyvert, majd bekopogtam.

-Ki az?

-Szia Ryan, Gina vagyok. Tudnál nekem segíteni, a fürdőben a csappal van valami, nem tudom elzárni, minden csurom víz.

-Rendben, nyitom. –majd amint kinyitotta az ajtót, a képébe nyomtam a pisztolyt.

-FBI! Le vagy tartóztatva. –toltam be a szobába.

-Hééééé!! Mi folyik itt??? Gina!!! Mi ez az egész!!!

-Jogod van hallgatni, minden amit mondasz felhasználható ellened a bíróságon. Jogod van ügyvédet fogadni, ha nincs, akkor kijelölnek egyet –raktam a kezére a bilincset és átadtam a megérkező rendőröknek. –Rollie, rosszul vagyok. –ejtettem ki a kezemből a pisztolyt, mert forogni kezdett a szoba.

-Héé, Gina. Mi van veled?

-Szédülök. Forog a szoba. –kapaszkodtam belé, de felkapott az ölébe és vissza vitt a szobámba.

-Okés, mindjárt jobb lesz. –letett az ágyra, és hozott vizet – idd meg! –jól esett, és egy kicsit jobban is lettem.

-Azt hiszem jobban vagyok. Köszi. –dőltem végig az ágyon. -Reggelre semmi bajom nem lesz.

-Jobb lenne, ha hívnánk egy orvost.

-Nem kell, köszi. Tényleg semmi bajom nem lesz. Nyugi, csak egy gyomorrontás.

-Jól van, megyek, hagylak pihenni, ha kellek, megtalálsz.

-Köszi. –nem kellett sok hozzá, hogy mély álomba zuhanjak.