- Elnézést, valami gond van?
Tényleg, szegény Kimi 1 szót sem ért az egészből, de rossz lehet neki.
- Oh, bocsánat, azt hittem te is magyar vagy- szuper, tehát beszél angolul, csak ne adja elő neki is azt, amit az előbb nekem- csak azt mondtam a barátnődnek, hogy szép pár vagytok. És megkérdeztem van-e gyereketek.
Ezt nem hiszem el, már megint mi ilyen vicces? Én spec totál kínosan érzem magam, ő meg még élvezi.
- Egyenlőre még nincs –és átölelt- de tervbe van véve, ugye szívem?
- Aha. –hogyne, 12.
- Akkor sok sikert nektek és tényleg köszönöm.
Felkapta az apróságot és már mentek is.
- Szimpatikus hölgy volt. Nem gondolod?
- Ja, csak azt nem értem, honnan vette ezt az egészet.
- Azt, hogy a barátnőm vagy? Nem is tudom, talán abból, hogy fogtuk egymás kezét. Nekem logikus következtetésnek tűnik.
Most valami nagyon frappánsat kéne mondanom.
- Tetszik az új cipőm? –tetszik-e az új cipőm? Ez meg mi volt? Gratulálok, szuperül halad a „csak most ne csináljunk” hülyét magunkból project. Az a gond, amikor szorult helyzetben vagyok, olyankor hajlamos vagyok butaságokra, bármit kimondok, ami először az eszembe jut. Le kell erről szoknom sürgősen.
- Klassz. És mit ünnepelünk?
- Ezt hogy érted?
- A nők csak akkor vesznek valamit ha szomorúak vagy ha nagyon örülnek valaminek. És te nem úgy nézel ki, mint aki le van törve.
- Vagy csak úgy De igazad van, azért vettem, mert megérdemlem. Megszerveztem az egész fogadást.
- Nem mondod? Komolyan?
- Ahham.
- És mit fogunk enni?
- Enni?
- Bocs, tudom, nem ez a legfontosabb, de az ilyenek általában nagyon unalmasak általában. Legalább a kaja legyen jó. Tehát? Kaviár? Lazac?
- De ez egy állófogadás.
- És? Faith –gondolom már leesett neki- nem is rendeltél kaját ugye?
Szédülök. Le kell ülnöm. Szerencse, hogy mellettünk pont egy jó nagy fa van. Fogtam magam leültem, nekidőltem a fa törzsének és mindjárt potyognak a könnyeim. Kimi is leült mellém.
- Minden oké?
Kiborultam, de rendesen.
- Nem, semmi sem ok! Elegem van, egész nap emiatt rohangáltam. Iszonyat nehéz volt ez az egész! És most kiderül, hogy elfelejtettem ilyen alapdolgot! –és ezzel meg is indultak a könnyeim.
- Nem rontottál el semmit. Egyszerűen csak kimaradt, de semmi baj, még van egy csomó időd. Majd segítek.
- Nem kell, hogy bárki is segítsen –mondtam 2 szipogás közben.
- Egy kicsit nagy vagy már ehhez a durcihoz. Tedd félre picit a fene nagy büszkeséged. Ok?
Csak bólintottam és sírtam tovább. Most biztos azt gondolja, egy hisztérika vagyok.
- Héj, semmi baj –közelebb jött és megölelt- érthető, hogy megijedtél, ez így kezdésnek kicsit sok –és közben simogatta a hátam –de belejössz hamar.
- Biztos? Honnan tudod?
Elengedett. Attól, hogy egy pillanatra elálltak a könnyeim, attól még az ölelgetést nem muszáj abbahagynia.
- Tudom, érzem –és közben a szemembe nézett- és én mindig itt leszek, hogy segítsek neked- egyre közelebb hajolt –már ha hagyod, hogy segítsek.
Már az orrunk is összeér.
- Sziasztok! Hát ti?
- ÖÖ, helló.
- Szia Jeremy.
Hogy tud valaki így beletrappolni valamibe?
- Kutyát sétáltatunk és te? –Kimi sem túl boldog a hangjából ítélve.
- Itt találkoztam egy ismerősömmel. Faith valami baj van?
Nem okos tojás, viccből ülök a földön, ez a hobbim. És csak a hülye nem látja, hogy 2 perce még sírtam.
- Nincs.
- Nagy kérés lenne, hogy vissza vigyetek a hotelbe?
- Hát tudod- kezdett volna bele Kimi
- Nem, úgyis mi is megyünk –gyorsan közbevágtam.
- Megyek Ajaxért.
Azzal a lendülettel fel is tápászkodott és elindult a két kergetőző kutya felé.
- És hogy vagy –gondoltam kezdeményezzünk beszélgetést.
- Én jól, jobban mint te leszel.
- Tessék? –jó a felfogásom, de ezt most nem vágom.
- Tudod, szerintem ez nem jó ötlet.
- Jeremy, te most miről beszélsz?
- Arról, amit az előbb láttam.
- Sok mindent nem láthattál.
Kezd nagyon unszimpi lenni ez a pasas.
- Te tudod mit csinálsz, de hidd el nekem, ennek nem lesz jó vége. Kimi ki fog használni.
- Én azt hittem ti barátok vagytok.
- Azok, épp ezért, ismerem jól. Elszórakozik veled pár napig, aztán annyi. Várj, hallgass végig –és ha nem akarom meghallgatni?- Rakjuk félre azt, hogy ilyen ember. Gondolj bele abba, Ron mit szólna ehhez az egész ügyhöz –ennyi vagyok? Egy ügy?- Garantálom, hogy nem repesne az örömtől. Épp elég ilyen dolgot simított már el. És ha összevesznétek, akkor nem a szőke herceg lenne akit kirúgnának. És ott van Christina is. Persze nem muszáj rám hallgatnod, de gondold végig, érdemes. Te értelmes lány vagy.
És pont megjött a „szőke herceg”, szóval nem is válaszolhatok. Mondjuk, nem is tudnék mit mondani. A tények azok tények: Kimi és az a liba tényleg együtt van. Igaz, nem hivatalosan, de akkor is.
Közben elindultunk visszafelé. Amíg az én agyam össze- vissza járt, addig ők tök jól eldumáltak valami új edzéstervről. Legalább hamar visszaértünk. Nem emlékszem, mikor voltam utoljára egyszerre ennyit csöndben. És most menekülök.
- Most jutott eszembe, muszáj elintéznem valamit, bocsi.
- Tényleg?
Kimi képét látni kellett volna, nyilván nem erre számított.
- Jó, akkor majd beugrom a menüvel.
- Okka, sziasztok.
Már nem látnak úgyhogy spurizhatok a szobámba. Semmi kedvem emberekhez.
Most pedig beülök a kádba és ki sem szállok 1 darabig az fix.


- Szia bátyám!
Lépett a szobába Kimi.
- Helló.
- Hy édes!
- Chris? Mit keresel itt?
- Gondoltam hiányzom.
- Na, itt rám már nincs szükség, nem szeretnék zavarni –állt fel Rami.
- Maradj nyugodtan. Rövid leszek. Chris, vége.
- Most mi van? Te ki akarsz dobni?
- Van erre szebb szó is. Amúgy meg abban egyeztünk meg, addig folytatjuk a mi kis viszonyunkat, amíg mindkettőnknek jó. Szóval elég, ennyi volt. Amúgy se volt rendes kapcsolat. És ne kapd fel a vizet, nem miattad.
- Kímélj meg a „jobbat érdemelsz nálam” szövegtől légyszi. Akkor ennyi?
- Igen szia.
- Rendben, ahogy akarod. Csáo -és jól becsapta maga mögött az ajtót.
- Ez azért picit durva volt öcsi.
- Rami, felesleges, mindenki tudja, hogy utálod.
A fiatalabb testvér elővett pár papírt a fiókból, lerakta maga elé az asztalra és vadul nekiállt körmölni.
- Most mit csinálsz?
- Írok.
- Oké, tesók vagyunk, de a fejedbe még nem látok bele. Jobb is, el tudom képzelni milyen piszkos dolgok vannak benne 
- Kár. Egyszerűbb lenne. Egy menüt állítok össze.
- Minek?
- Leragadtál a kérdéseknél? A csütörtöki fogadásra.
- Ez mióta a te dolgod?
- Mostantól. Faith mindent leszervezett, de..
- Állj, ne is mond tovább. Ezt kihagyta. Ezt nem hiszem el Imádom ezt a csajt Erről jut eszembe. Milyen volt a séta, ami nem volt randi?
- Jó, de még jobb lehetett volna, ha Jeremy nem állit oda.
- Részleteket lehetne?
- Először is valaki ránk sózott egy kisgyereket. Azt hitték járunk és
- Lassíts! Gyerek? És ki hitte azt? És miért?
- A törpicur anyukája /akit ránk sóztak / és abból, hogy fogtam a kezét.
- Na, valami fejlemény.
- És épp megcsókoltam volna, ha Jeremy nem jön oda.
- Ez most komoly?
- Az.
- És ezért dobtad ki a „Miss mindenki átment már rajtam” nőcskét? Miatta?
- Tudtam, hogy utálod. Ha jól tudom, te is a mindenkibe tartozol nem? Mindegy. Hogy a kérdésedre válaszoljak: igen. Beszélgettünk és ne röhögj ki, de úgy érzem, ez most komoly. Tetszik az egész csaj úgy, ahogy van.
- Szerintem az vonz benn, hogy ő sem százas –mondta Rami Kimis vigyorral az arcán.
- Lehet –és Iceman megindult az ajtó felé.
- És most hova?
- Most segítek neki és utána bezsebelem a megmentőnek járó jutalmat –kacsintott egyet- de most gondoskodom arról, hogy senki ne zavarhasson meg.