-         Szia Lucas! Már megint csak az üzenetrögzítőddel tudok beszélni. Ha meghallgattad ezt az üzenetet is ami kb. 8. lehet akkor hívj vissza. Holnap megyek haza. Majd találkozunk.

Ez nem lehet igaz soha nem fogja felvenni a telefont.- mérgelődtem magamba miközben valamilyen zajt hallottam a hátam mögül ezért megfordultam.

-         Brooke haza mész? –kérdezte Kimi szomorúan.

-         Igen, de csak egy hétre az ünnepek miatt.

-         Jó, de akkor én is veled megyek.

-         Nem. Szerintem neked most itt kell maradnod a családoddal. Meg amúgy is csak egy hét lesz. Hidd el gyorsan eltelik.

-         Az nem lenne jó ha küldenénk Lucasnak egy repülőjegyet és ő utazna ide.

-         Biztos vagyok benne, hogy nem jönne ide és csak megsértődne. Már eldöntöttem, hogy holnap utazok.

-         Jó te tudod.

Kimi megfordult és mint egy sértődött kisfiú kisétált a szobából. Nem esett jól, hogy így látom, de most az öcsémnek szüksége van rám. Pár perccel később lementem a konyhába, de az ajtóban megálltam, mert hallottam Kimit és Paulát amint beszélgetnek rólam.

-         Kisfiam! Ha menni akar akkor elkell engedned.

-         De Anya! Nem akarom, hogy elmenjen. És ha nem jön többé vissza?

-         Biztos vagyok benne, hogy vissza fog jönni. Ha szakítani akarna veled akkor azt megmondaná a szemedbe.

-         Vagy nem. Lehet az lenne a legjobb ha én szakítanék vele.

Nem akartam hinni a fülemnek. Hisz én nem azért megyek haza, mert szakítani akarok vele! Nem bírtam tovább hallgatni felkaptam a kabátom és elszaladtam.

-         Mi volt ez a zaj? –Kimi felállt az asztaltól és kinézett az ablakon. Csak annyit látott, hogy én szaladok ki az utcára.

-         Mit látsz? –kérdezte Paula.

-         Brooke megy valahova. Lehet hallotta amiről beszéltünk? –nézett Kimi kérdőn édesanyjára.

-         Akkor gyorsan menj utána.

Kimi fogta a kabátját és utánam rohant.

-         Brooke várj meg!!

-         Nem akarok most veled beszélni! –kiabáltam vissza.

-         De megmagyarázok mindent!

Lelassítottam és megfordultam.

-         Mondjad! Tudom, hogy szakítani akarsz.

-         Én nem akarlak elhagyni. Azt hittem te akarsz lerázni azzal, hogy elutazol az öcsédhez.

-         Miért hagynálak el? –kérdeztem tőle és a szemeim könnybe lábadtak.- Ilyennek ismersz?

-         Nem. Csak úgy szeretném ha itt maradnál.

-         Kérlek értsd meg nem lehet. Lucas már kb. a 8. üzenetemre sem válaszolt. Aggódom érte, muszáj haza mennem.

-         Jó akkor menjél, de ígérd meg, hogy visszajössz!

-         Megígérem!

Miután tisztáztunk mindent haza sétáltunk.

Másnap összecsomagoltam és elindultunk a reptérre. Még volt negyed óra az indulásig.

-         Mond meg Lucasnak, hogy üdvözlöm.

-         Megmondom. Olyan rossz a búcsúzás. –megölelt majd a fülembe súgta:

-         Szeretlek!

-         Én is nagyon szeretlek! –megcsókolt és elengedett.

Két órával később már a házunk ajtajában álltam. Becsöngettem, de nem jött ki senki. Szerencsére volt nálam pótkulcs. Amikor benyitottam csak a csönd és nagy rumli fogadott. Letettem a csomagokat majd odasétáltam az üzenetrögzítőhöz. 8 üzenet volt rajta mindegyiket én hagytam.

-         Olyan kupi van itt, mintha már napokkal ezelőtt elment volna.

Megpróbáltam a mobilján elérni, de ki volt kapcsolva.

-         Minek neki telefon ha nem képes felvenni.

Végül úgy döntöttem, hogy először rendet rakok majd csinálok valami vacsit. Már mindent elrendeztem. Az órára néztem kilenc óra volt és Lucas még sehol. Egyszer csak kopogtak és kezdtem megörülni.

-         Jó estét! Clarkson nyomozó vagyok. Ön Brooke Tee?

-         Igen, miért keresnek?

-         Lucas Tee miatt kerestünk fel önt.

-         Fáradjon beljebb. Mi történt Lucassal?

-         Sajnálattal közlöm, hogy eltűnt.

-         Micsoda? Az nem lehet?

-         A szomszédok jelentették, hogy egy hete két gyanús fickóval veszekedtek és utána többé már nem látták.

-         Mibe keveredett?

-         Azt még nem tudjuk. Ha bármit tud akkor hívjon fel. Viszlát!

-         Viszlát!

Nagyon megrázott a hír egész éjjel csak sírtam és gondolkoztam, hogy hol lehet az öcsém.