Legszívesebben sírtam volna miközben a levegőre igyekeztem. Az előtérben azonban összefutottam Carlaval. Éppen Kimi szüleivel és Ramival volt.

-Mond, neked tényleg annyi eszed van, amennyi látszik? –kezdtem ordítozni.

-Hugi, mi a baj? –adta az ártatlant.

-Hogy mi a baj? El sem tudom képzelni. Te kétszínű dög! –löktem egyet rajta.

-Hé Gina, mi történt? –állt közénk Rami, és próbált csitítani.

-Állj félre! –kiabáltam vele is, a szülei meg csak sápadtan álltak.

-De most komolyan, mi a bajod?

-Azt mondtad, hogy tartod a szád!!

-Jajj bocsi, de nem bírtam megállni. De ebből mi gond lenne?

-Hogy mi gond?? Esküszöm neked el kell menned egy műtétre, ahol valamit tesznek is a fejedbe!! –kész, itt kitört belőlem minden.- Szerinted mi a fenének vagyok én itt??? És miért tartottam titokban, hogy FBI ügynök vagyok?? Poénból? Szórakozásból? Hát nem!!

-Jajj, csak két napig fognak ezen csámcsogni, most mit vagy úgy oda? –legyintett egyet.

-Úgy látom te még mindig nem érted!!! Egy gyilkost keresek, akinek te tálcán kínáltad fel az információt. És még mielőtt azzal jönnél, hogy féltem magam, teszek arra, hogy velem mi lesz!! Mert nem én vagyok a célpont!! Felfogtad?? Nem én!! Hanem Kimi, Juan Ron és azok, akiknek fontos szerepük van itt!! Az ő életüket tetted most kockára!! –a szavak úgy látszik hatottak, mert elsápadt.

-Nagyon sajnálom –suttogta.

-Teszek a sajnálatodra!! Nem neked kell arra figyelned, hogy mikor követnek el valaki ellen valamit. Találkoztál már Connie-val és Sebastiannal? Ha nem, akkor csak közlöm, hogy valaki Sebastian életével játszott!! Egy gyerekével. Szerinted ha erre képes volt, akkor mi állítja meg, hogy Kimivel vagy akár Ronnal valamit műveljen?? Semmi. –hagytam ott őket, és kimentem a levegőre. Remegtem a dühtől és sírhatnékom volt és még mindig szédültem. A fenébe is mi van velem?? Leültem a fal tövébe, és igyekeztem összeszedni magam.

-Szia, mi a helyzet? –ült le mellém Rollie.

-Katasztrófa. De csak túlélem valahogy. –préseltem ki egy mosolyt. –Na de ideje menni, elő kell készítenem a konténereket, hogy a futam után hamar össze tudjunk pakolni.

-Segítsek?

-Nem kell kösz, maradj inkább Kimiék közelében. Aztán ha valami gubanc van, akkor szólj. –álltam fel, hogy elinduljak, de éles fájdalmat éreztem a hasamban. –Aúúú.

-Mi a baj??

-Nem tudom, de pokolian fáj!!!

-Okés, gyere, ülj le. –próbáltunk elindulni, de mozdulni sem tudtam, iszonyatosan fájt.

-Nem megy, nagyon fáj!!!

-Akkor irány a kórház –kapott fel az ölébe, és elindultunk a kocsiba. Egyre rosszabbul voltam. Óvatosan betett a kocsiba, és már indultunk is. Percenként kérdezte, hogy hogy vagyok, de mindig ugyan azt a választ kapta: rosszul. Anyám, csak ezt éljem túl!! Amint beértünk a kórházba, rögtön sürgölődni kezdtek körülöttem. Kaptam fájdalomcsillapítót, és elvégeztek néhány vizsgálatot. Lassacskán a szerek hatni kezdtek, és immáron egyedül feküdtem az egyik szobában, mikor Rollie jött be:

-Szia, hogy vagy?

-Jobban. Köszi, hogy itt vagy.

-Ugyan már, semmiség –ült le szék hiányában az ágyra. –Az orvosok mit mondanak?

-Hát, még semmit, a szakszavakból nem értettem semmit. De azt mondta, hogy nemsokára visszajön, mert meglesznek az eredmények.

-Az jó. Ne aggódj, biztos minden jó.

-Igen. Biztos. –pedig félek. Pokolian félek. Ilyet még sosem éreztem.

-Jó napot, meg is jöttem az eredményekkel. –hirtelen megfogtam Rollie kezét. Muszáj volt valakiben kapaszkodnom. –Nos, nagy szerencséje volt. Ha később érkeznek, akkor már nem tudtuk volna megmenteni a babát.

-Mit??? Biztos rosszul hallottam. Vagy tényleg babát mondott?

-Igen. De mostmár vigyáznia kell. Sokat kell pihennie. De ne aggódjon, minden rendben van a picivel. Azonban tényleg fontos, hogy sokat pihenjen, és nem szabad, hogy idegeskedjen.

-Hát az nehezen fog menni.

-Persze csak akkor, ha megtartják a babát. El is vetetheti vagy örökbe adhatja.

-Nem. Megtartom. –ez nem lehet kérdés. Atya világ! Kisbabám lesz. Te jó ég!!

-Rendben, akkor én most megyek is. Maga csak pihenjen. És gratulálok.

-Köszönöm. –mondtam már sírva. Nem hiszem el!!

-Én is gratulálok –ölelt át Rollie és adott egy puszit.

-Köszi –mondtam még mindig sírva. –Nem tudom felfogni. Anya leszek. Te jó ég!! De én erre nem vagyok kész. Mi lesz ha valamit elszúrok??

-Nem fogsz semmit sem elszúrni. És ugye tudod, hogy rám mindig számíthatsz?

-Tudom, köszi. Ronnak kellene szólni, hogy valaki intézze el a szállítást.

-Már szóltam.

-Mi lenne velem nélküled? –mosolyodtam el.

-Hát, kesze-kusza lenne az életed. –mosolygott ő is.

-Tényleg kösz mindent. Mostmár a baba nevében is. De lehet még egy kérésem?

-Hallgatlak.

-Nem akarom, hogy tudják. Még nem. Majd Ronnak elmondom, de másnak nem.

-Rendben, ahogy akarod.

-Jó napot, ismét visszajöttem, hoztam egy kis ajándékot –jött vissza a doktor.

-Ajándékot? –néztem rá értetlenül.

-A baba első ultrahangfelvétele. Itt van –mutatta meg a képen a pöttömkét.

-Ó, te jó ég. –gyűltek ismét könnyek a szemembe -Annyira felfoghatatlan. És annyira pici.

-Hát igen. Két hetes korukban még csak ekkorák. Délután már elmehet, de tényleg pihenjen.

-Nem mehetnék most el? A futamon ott kell lennem.

-Milyen futamon? Csak nem a Forma 1-re gondol?

-De. Ígérem nagyon pihenek, és nem fogok idegeskedni.

-Rendben. Megírom a zárójelentést.

-Köszönöm. Milyen pici –foglalkoztam megint a képpel.

-Igen. De tényleg ne aggódj, minden jól fog menni.

-Igyekszem. –miután megírta az orvos a zárójelentést, és elengedett, először a pályára mentünk.

-Szia, hogy vagy? Minden rendben? Rollie telefonált, hogy a kórházban vagytok.

-Szia, minden a legnagyobb rendben. –fülig ért a szám, le sem lehetett volna vakarni a mosolyt a képemről.

-Ennek örülök. Megnézed a futamot?

-Hát…végülis igen.

-De lehetőleg ne izguld szét magad. –figyelmeztetett Rollie.

-Nem fogom. Ron, majd szeretnék beszélni veled.

-Te jó ég, csak nem még egy rázós dolog?

-Nem, semmi rossz. De nézzük a futamot. –foglaltam el a helyem, mert a futam pár perc múlva kezdődött. A verseny nagyon izgalmas volt, előzés volt előzés hátán, Kimi pedig nyert. Igaz, hogy majd meg szakadt a szívem, amikor Carla rohant hozzá gratulálni és megcsókolni, de a kicsire gondoltam, akiért mostmár felelős vagyok, és akit Kimitől kaptam.