Legalább fél órát táncoltunk és Kimi Jégember létére, egészen belejött.

Később megpillantottuk Juan Pablo-t és Connie-t.

     - Sziasztok! De rég láttalak benneteket – örvendezett Kimi

     - Sziasztok. Hát igen. Gondoltuk csak eljövünk a születésnapodra, meg szerettünk volna megismerkedni a csodalánnyal. – mondta Juan Pablo rám célozva, én pedig belepirultam.

     - Ő lenne az! – mondta Kimi büszkén, és megölelt

     - Hello. Hegedűs Mira – mutatkoztam be és kezet fogtam Juan Pablo-val és Connie-val.

Hosszasan beszélgettünk majd Connie menni szeretett volna.

     - Szívem, ideje lenne menni. Nem szeretem Sebastian-t sokáig magára hagyni – mondta Connie a férjének

     - De hát anyukád van vele – mondta Juan Pablo

     - Tudom, de akkor is. Kérlek.

     - Oké. – azzal elköszöntek és elmentek.

Ezután Kimi régen látott haverjaiba „botlott”, én kis idő után magukra is hagytam őket, had dumáljanak. Az italpult felé vettem az irányt. De akkor (ismét) Fernando jelent meg mellettem.

     - Szia cicám! Áll még a délelőtti ajánlatom. Gyere lépjünk le. Előadhatnád nekem a salsa tudásodat.

     - Már megint te?! Kapj már a víztoronyhoz ember! Előbb ugrok ki a 20. emeletről, minthogy felmenjek hozzád. Kopj le, elég bajt okoztál már így is. Nem volt elég?

     - Ó édes, én addig nem nyugszom, még nem jössz fel hozzám

     - Na menj a fenébe! – és indultam, de utánam fordult és elkapta a karom.

     - Nem menj még! Maradj!

     - Dehogy maradok! Engedj el!

     - Már miért engednélek el?

     - Meglásd te jársz rosszabbul. Engedj el a fenébe is! – és kapálóztam, de nem engedett el. Láttam, Kimi észre vette és üveges tekintettel, céltudatosan megindult felénk.

     - Oh, nézd! Jön a szőke herceg, hogy megmentsen a csúnya Alonso-tól. Milyen megható! – mondta gúnyos nevetéssel.

     - Te akartad! - és bokán rúgtam teljes erőből. Nem foglalta le a dolog túl sokáig de arra elég volt, hogy elengedjen végre. Gyorsan „kapaszkodni” kezdtem Kimibe, aki ezalatt ideért.

      - Ha egy újjal is hozzá mersz érni, beverem a képed! – mondta Kimi dühösen. Még sosem láttam ilyennek.

      - Hogy oda ne rohanjak… Majd pont a „Jégember” látja el a bajom. Na ne röhögtess. Mondtam már, hogy bírom a csajod? Kölcsön adhatnád néha! – mondta hangos és gúnyos kacajjal.

     - Te szemét!!! – Kimi teljesen begőzölt. Szerintem soha életében nem volt még ilyen ideges. Gondolkodás nélkül neki ment volna Fernandonak, ha nem állítom meg.

     - Kimi! Kérlek ne! Nem szeretnék botrányt – mondtam, közben Alo csak röhögött hangosan.

     - Húzz el innen a fenébe és meg ne lássalak még egyszer Mira közelében, mert eltöröm a állkapcsod! – kiáltotta Kimi Alo után, miközben én „lökdöstem” távolabb tőle. Kimi haverjai okosan kitessékelték Alonso-t, és senkinek nem tűnt fel szerencsére az előző incidens. Végre Kimi is lehiggadt (nem tartott sokáig J). Én pedig kimentem a mosdóba.

     - Nem hiszem el, hogy mindig van valami… - mondtam magamban és megmostam az arcom.

     - Most meg te?! Ez nem igaz. – Jennit láttam meg magam mögött a tükörben – Ha megint a szapulást akarod elkezdeni akkor kösz, nem kérek belőle!