A reggeli nap sugarai sütnek be a szobába én pedig a díványon ülök és egy csésze teát kortyolgatok hátha attól megnyugszok. Mikor belenézek a tükörbe rémes látvány fogad. A szemeim karikásak a sírástól. Kikerestem a mobilom a táskából majd Kimit hívtam.

-         Szia Édesem!

-         Szia! Miért nem hívtál tegnap?- kérdezte.

-         Van egy kis baj.- próbáltam vissza fojtani a sírást.

-         Mi a baj? Mi történt?- kérdezte ijedten.

-         Nem tudok haza menni.

-         De miért?

-         Az öcsém eltűnt!!- végre sikerült kimondani és rögtön elkezdtem sírni.

-         Nyugodj meg! Még ma odarepülök.

-         Nem akarom elrontani az ünneped.

-         Most melletted kell lennem és erről nem vitatkozok.

-         De…

-         Nincs de. Megyek és kész. Csak gyere ki a reptérre mert nem tudom, hogy hol lakik az öcséd.

-         Kimegyek eléd. Most viszont elmegyek és megkeresem.

-         Maradj otthon. Majd együtt megkeressük. Jó?

-         Jó. Szia!

-         Szia!

Letettem aztán mégis csak elindultam és kikérdeztem a szomszédokat. Sajnos nem lettem okosabb mert amiket mondtak az a nyomozó is elmondta. 2 óra szomszédlátogatás után hazamentem. Az üzenetrögzítőn egy üzenet várt.

-         Szia Brooke!- Lucas hagyott üzenetet –Tudom már otthon vagy kérlek ne keress mert még neked is bajod eshet. Sajnálom és szeretlek drága tesóm!

-         Lucas!!!

Gyorsan felhívtam a nyomozót és elmondtam neki az üzenetet. Ő is csak annyit tudott mondani, hogy nyugodjak meg. De ebben a helyzetben ki tud megnyugodni. Rápillantottam az órára már 4 óra volt. Kimentem a reptérre Kimi elé, de ő várt ott engem. Megölelt.

-         Szia!

-         Szia!- pár napja jöttem el, de egy örökké valóságnak tűnt. –Lucas ma hagyott egy üzenetet.

-         És mi volt az?

-         Azt mondta, hogy ne keressem mert bajom eshet. De ezt nem gondolhatta komolyan.

-         Menjünk haza és majd ott kigondolunk valamit.

Otthon az ajtó előtt egy borítékot találtunk. Az írás rajta Lucasé volt. Gyorsan kibontottam és elolvastam.

„Vagy fizet 5 millió € vagy soha többé nem láthatja az öcsét.” Megfordultam és Kimi nyakába borultam.

-         Mit ír?- odaadtam neki a levelet. –A pénzen ne múljon. Visszafogod kapni Lucast!

-         Köszönöm, hogy itt vagy velem…

-         Maradj egy kicsit csöndbe. Nem hallod?

-         Mit?- kérdeztem.

-         Ezt a kattogást. Szerintem fussunk.

Elkezdtünk futni és alig értünk a kocsi mögé felrobban a ház.

-         Ezt hallottam.

-         Ezt nem hiszem el.- míg én ott álltam értetlenül és néztem, ahogy ég a házunk Kimi hívta a tűzoltókat és a rendőrséget.

-         Nem maradhatunk itt.- mondta –Valaki nagyon szeretné ha minket holtan láthatna.

-         Jennire gondolsz?

-         Igen. Miért te kire?

-         Az emberrablókra. És mi van ha már Lucas sem él.

-         Biztos vagyok benne, hogy él.

Ott álltunk az utcán és néztük a tűzoltó- és a rendőrautók közeledését. Majd egymásra néztünk és mindkettőnknek a szemében félelem volt. Féltünk a jövőtől, és attól ami még történni fog. Míg Kimi attól félt, hogy velünk történik majd valami addig én az öcsémet féltettem.

A nap már csak az ég alján volt látható és egy inkább közeledett az éjszaka sötétsége mi pedig elindultunk a közeli hotelbe.