- Nem. Hallgass meg kérlek. Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy akkor úgy neked estem és egy csomó olyan dolgot mondtam amit nem kellett volna. Nem gondoltam komolyan, csak be kell valljam, kicsit sokat ittam aznap este. – kezdte Jenni a bocsánatkérést

     - Hát azt vettem észre – válaszoltam flegmán.

     - És gondolom tudod, hogy hívtam Kimit, mert szerettem volna visszaszerezni.

     - Igen. Otthagyott a pasid és ha nincs ló, jó a szamár is alapon…

     - Nem. Ez nem így van. Valóban otthagyott a barátom, de igazából én nem akarom Kimit visszahódítani, akkor este csak a szomorúság beszélt belőlem. Nekem igazából már „csak” Kimi barátságára van szükségem.

     - Aham…

     - Bevallom eleinte, mikor megtudtam, hogy van valakije, és láttalak titeket együtt, nagyon féltékeny voltam. Nem akartam elhinni, hogy szerethet bárkit is rajtam kívül. De rendeztem magamban a dolgokat. Megnyugodtam, és reálisan látom a dolgokat. Tudom, hogy nagyon szeretitek egymást, és én nem akarok közétek állni. Jó kis páros vagytok ti ketten, ezt be kell látnom. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy letettem Kimiről és csak a barátja akarok lenni. És szeretném, ha mi ketten pedig kibékülnénk, és megpróbálnánk mi is barátok lenni.

     - Nem is tudom – nagyon meglepett Jenni ezzel a lépésével – A békülés rendben, de a barátsághoz azt hiszem, még idő kell.

     - Persze megértem.

     - De megpróbálhatjuk – mosolyodtam el picit

     - Akkor mi lenne ha tiszta lappal indítanánk? Üdv. Jenni Dahlman – mutatkozott be kedvesen, mintha először találkoznánk.

     - Hegedűs Mira – és kezet fogtunk, beszélgetni kezdtünk és örömmel tapasztaltam, hogy milyen kedves is tud lenni. Majd kis idő múlva együtt mentünk ki a mosdóból, és Kimihez vettük az irányt. Kimi épp Mikával beszélgetett.

     - Már itt is vagyok – kocogtattam meg a vállát.

     - Hát ti? – mersztett hatalmas szemeket, mikor meglátott engem Jennivel.

     - Mi csak tisztáztuk a dolgokat és megpróbálunk barátnők lenni – mondtam és összemosolyogtunk Jennivel

     - Pontosan. – helyeselt – És Kimi! Tőled is szeretnék elnézést kérni. Mindenért. Ne haragudj, kérlek..

     - Rendben. El van felejtve.

     - Köszönöm. És remélem, hogy nagyon sokáig, vagy akár örökre együtt maradtok Mirával. Megérdemlitek egymást. – mondta kedvesen

     - Köszönjük – mondtuk Kimivel

Mika meg csak pislogott szegény, és próbálta helyre rakni a kirakó darabjait, hogy mi is történik épp.

Jenni hamarosan elment és Mika is épp indult. De ennek ellenére a tömeg nem akart fogyni. Még mindig eszméletlen jó volt a hangulat de már fél 12 volt.

     - Kimi! Mi lenne, ha mi hazamennénk? - kérdeztem

     - Miért? – kérdezte

     - Mert… még nem kaptad meg tőlem az ajándékodat

     - Tényleg! És mi lenne az? – kíváncsiskodott

     - Majd megtudod. De annyit elárulok, hogy kicsit megszenvedtem vele, hogy időben elkészüljön. Még otthon szereztem be, szóval úgy nézz majd rá, hogy nagyot utazott miattad – mondtam vigyorogva

     - Ó, de titokzatos valaki. Na most már tényleg kíváncsi vagyok. Gyerünk. – meg akart csókolni, de ismét nem engedtem – Mi a baj?

     - Semmi – vigyorogtam, majd mentünk és szóltunk Ronnak, hogy lelépünk.