Határozott léptekkel mentem, de az ajtó előtt megálltam.

-Engedje ki a túszokat, addig nem megyek be.

-Na ne szórakozzon. 5 Kimegy, maga meg bejön, vagy mindenki meghal. –a francba!! Még mindig 10 marad bent.

-Kijön 5, én bemegyek. Megkapja a pénzt, és kimegy még 5. Jó?

-Csak jöjjön már! –amint kinyílt az ajtó, és megláttam az 5 embert aki kifelé indult, bementem. Megvártam amíg az 5 ember sikeresen kiért, majd tovább mentem.

-Jól van, itt a pénze. –mutattam fel a táskát.

-Bent vagyok –hallottam Rollie hangját a fülemben. Okés, ezt jó tudni.

-Fogja, itt van, de engedjen ki az embereket. Én kellek magának, nem ők. –álltam meg a 3 férfi előtt és átadtam a pénzt. Láttam, hogy Rollie szerkentyűje az egyik férfi mögött van, majd kijön belőle egy vékony kis vezeték, és a férfi cipőjéhez ér.

-Akció indul –szólalt meg Rollie. Előrántottam a fegyverem:

-FBI le vannak tartóztatva. –kiáltottam el magam, de Angie valamiért késett, és Rollie hiába kapta el az egyik férfit, én meg a másikat, a harmadik előrántotta a fegyverét, és ránk lőtt. Először meglőtte a társát, mert magam elé rántottam, de a következő lövést már én kaptam. Elterültem a földön. Rollie azonnal elkapta a másik férfit, így már az is hatástalan volt.

-Gina!!! Gina!!! Kicsim, válaszolj!!! –hallottam Kimi hangját.

-Szia édes, jól vagyok. Csak a könyököm fáj. Mindenki jól van?? –tápászkodtam fel a földről.

-Igen. –hangzott kórusban a válasz a szerelőktől.

-Akkor most mindenki kifelé. –adta ki az utasítást Rollie. –Jól vagy?

-Aham, minden okés, védett a mellény. Látod, itt van a golyó –mutattam meg a mellényen. –Annak viszont befellegzett. –mutattam a hullára.

-De ez a két jómadár énekelni fog. –szedtük össze a másik két férfit, és kivittük az épületből.

-Istenem, úgy megijedtem –ölelt át szorosan Kimi.

-Semmi gond!!! Jól vagyunk. –bújtam oda hozzá- Mostmár haza is mehetünk. –ebben a percben azonban lövések dördültek el. Ösztönösen lerántottam Kimit, hiszen engem véd a mellény, de őt nem. –Jól vagy??

-Mi a fene volt ez? Igen, megvagyok.

-Nem tudom. –de még mindig lövöldöztek. –Rollie, mi folyik itt??? –csönd- Rollie!!!!!

-Angie….Angiet eltalálták.

-Mi??? Hogy van?? Hol találták el??

-Nem tudom –Rollie teljesen kétségbe volt esve. Azt hiszem szerelmes Angie-be. –Szedd össze magad!!! Mindjárt odamegyek.

-Te megőrültél?? Lőnek, és te oda akarsz menni.

-Nem édesem. –mivel közel volt az egyik rendőrautó, igyekeztem elérni azt, és kinyitottam az ajtaját. –Gyere, mássz be. –kértem Kimit, és csak remélni tudtam, hogy biztonságban lesz. Hála egy percre abbamaradt a lövöldözés, és így Kimi sikeresen be tudott mászni a kocsiba. Ront, Martint és Norbertet néhány rendőr fogta közre, és ők is az egyik kocsi felé tartottak. Újra kezdődött a lövöldözés –Rollie, nem tudok odamenni.

-Megvagyunk, próbálom elállítani a vérzést, nem is megy rosszul.

-Okés, én hívom a metőket. –azzal előkaptam a szolgálati telefont, hívtam a mentőket majd erősítést kértem, de pár perc múlva végleg abbamaradt a lövöldözés, és a mentősök is kiértek. Rollie Angie-vel bement a kórházba, mi pedig két óra múlva hazamentünk. –Sajnálom.

-Micsodát? –kérdezte csodálkozva Kimi.

-Ezt az egészet. Hogy idegeskedtél. –bújtam oda hozzá.

-Semmi gond, csak nem szeretném ha sűrűn ez lenne.

-Én sem, de ezt az ügyet még muszáj végigvinnem. Bár ki tudja, lehet, hogy jó lenne, ha egy új ember venné át, akit Mendez nem ismer fel.

-Látod kicsim, tudsz te ha akarsz –mosolygott.

-Nagyon vicces –vágtam hozzá egy párnát.

-Párnacsata az éjszaka kellős közepén? –kapott fel nevetve- nem gondolod, hogy ez merész vállalkozás?

-Őszintén? Nem. –nevettük el magunkat. Még egy picit beszélgettünk, majd mindkettőnket elnyomott az álom. Reggel mind a ketten későn ébredtünk és késve értünk be a McLarenhez, de az éjszakát figyelembe véve Ron nem volt mérges. Délelőtt rohamtempóban intéztem el a szükséges dolgokat, így ebéd után beugrottam Angie-hez. Rollie persze vele volt. Szerintem az éjszaka történtek dolgok, ugyanis mind a ketten hiperboldogok voltak. Rollie ideadta a lakása kulcsait, így be tudtam menni, hogy ott dolgozzak. Háromszor néztem vissza a biztonsági kamerák felvételeit, és arra a következtetésre jutottam, hogy a mi édes drága Mendezünk csak szórakozik. Akik a túszejtés után kezdtek el lövöldözni, végig mellénk lőttek. Abszolút nem akarták, hogy bárki is megsérüljön. De akkor Angie?? Na jó, fussunk neki még vagy kétszer a felvételeknek…na neeeee!!! Ezt nem hiszem el!!!! A drága újoncunk lőtte le. Komolyan!! Ennyire vak már ő sem lehet! Bár a tények nem erről tanúskodnak.

-Szia, na mit találtál? –jött vissza Rollie.

-Mendez csak játszik. Nem ránk lőttek, hanem mellénk. Angie-t sem ők lőtték meg, hanem a kis újonc.

-Anyám, ezeket hol tanítják lőni?

-Fogalmam sincs. De…eszembe jutott valami.

-Te jó ég, kezdek félni.

-Mit vétettem hogy senki nem vesz komolyan? –kezdtem el sírni, de persze csak poénból.

-Jézusom, ne haragudj, nem gondoltam komolyan. –ekkor nevetésben törtem ki –gonosz boszorka.

-Bocs, de ezt nem hagyhattam ki. Szóval, arra gondoltam, hogy….-avattam be a részletekbe.

-Hát…eléggé húzós, és veszélyes. De…az élet unalmas veszély nélkül –vigyorgott.

-Apropó élet. Mi van köztetek Angie-vel?

-Ennyire látszik?

-Viccelsz?? Rosszabb vagy mint egy tini. –kezdtem ugratni.

-Na azért te sem vagy piskóta.

-Okés, egyezzünk ki abban, hogy mind a ketten boldogok vagyunk.

-Rendben. De visszatérve a tervedhez, egy kicsit rázós lesz.

-Tudom. De ha van jobb ötleted, akkor várom.

-Nincs.

-Akkor meg? Benne vagy?

-Nem kéne tájékoztatnod a feletteseid?

-Azért hogy lebeszéljenek? Nem annyira rizikós, csak el kell addig valakinek terelnie a figyelmét, hogy gond nélkül bejussak.

-Az egy dolog, hogy addig elterelem a figyelmét, amíg te bejutsz, de hogy fogod körbepoloskázni a lakását, hogy azt ne vegye észre? És hogy fogsz kijutni?

-Ezen még nem gondolkodtam. Majd improvizálok. Te csak készítsd elő a cuccokat. Jó?

-Mondták már, hogy őrült módszereid vannak?

-Nem, még nem mérték a szemembe mondani. –mosolyogtam.

-És mikorra tervezed az akciót?

-Holnapra.