A következő néhány nap gyorsan elrepült. Mi is elrepültünk (szó szerint) Spanyolországba. Az előkészületek valamilyen különös csoda folytán rendben zajlottak, igaz volt egy kis malőr amikor megérkeztünk, ugyanis az autók és a hozzájuk tartozó alkatrészek valahogy felcserélődtek a kamionokban, de ezt még a helyszínen gyorsan orvosoltuk. Kiminek nem nagyon tetszett, hogy fegyvert tartok magamnál, de nem nyaggatott érte sokat, viszont a pihenésért igen. Amint volt egy kis szabadidőnk, rögtön ülj le, pihenj, igyál egy teát és egyéb dolgokat kellett hallgatnom. De azért édes, ahogy így aggódik. A futam zökkenőmentesen zajlott le, Alonso nyert, Schumacher lett a második, Fisichella pedig a harmadik. Szegény Kiminek csak az ötödik hely jutott, Juan Pablo pedig kicsúszott. El is voltak kenődve rendesen, de Connieval sikerült megvigasztalnunk őket. A futam utáni kedden elmentünk Kimivel babacuccokat venni.

-Gyere, itt az első bolt –húztam az első bababolt felé. Iszonyatosan izgatott lettem, mindig is imádtam a gyerekcuccokat. –Nézd, milyen édes!!! –mutattam egy nagy plüssmaci felé.

-Szegény halálra fog rémülni attól a macitól, óriási.

-De azért édes.

-Igen, édesen óriási. Gyere, inkább keressünk babakocsit, pelenkázót, meg kiságyat.

-Okés, menjünk. –az eladó kétszer tett kísérletet, hogy segítsen, de mi inkább illedelmesen megköszöntük, és mi magunk próbáltunk választani.

-Nézd ezt a kék kiságyat!! –mutatott az egyik kiságyra Kimi.

-És ha lány lesz? Nem rakhatjuk kékbe. Valami olyan szín kellene, ami kislánynak és kisfiúnak is jó.

-Például??

-Például az!! –találtam meg a tökéletes darabot. Krémszínű volt, és barna kis macik voltak rajta. Egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szeme.

-Wow, ez tényleg nagyon klassz. –nézegette körbe Kimi is.

-Ugye?? Akkor?? Megvesszük??

-Persze!! –ölelt át Kimi és kaptam egy csókot.

-Imádlak!!!

-Tudom –mosolygott.

-A babakocsit te válaszd ki. Azt rád bízom. –karoltam belé, és elindultunk a babakocsik felé. Volt ott cukirózsaszíntől undizöldig minden.

-Édesem, nekem az tetszik. –mutatott egy kék babakocsira. –Tudom, hogy ha lány, akkor nem nagyon jó a kék, de a többi egyszerűen csúnya.

-Szerintem is csúnya, és a babakocsi lehet kék. –mosolyogtam rá.

-Ó, hogyhogy?

-Ez egy nagyon klassz kis babakocsi. Nincs szívem itt hagyni.

-Okés, akkor ezt is megvesszük.

-Pelenkázó?

-Te jó ég, mire vállalkoztam én! –sóhajtott egy nagyot Kimi, de láttam rajta, hogy ő is élvezi ezt a „vásároljunk a kisbabánknak” dolgot.

-Szerintem azt is abba a krémszínben kellene keresni. Az olyan szép, nem? –néztem rá reménykedve.

-De, szerintem is. –így elindultunk, és megkerestük a kiságyhoz tökéletesen passzoló pelenkázót. Mikor végeztünk, elmondtuk az eladónak, hogy melyiket kérjük, és hogy hova szállítsák ki, majd beültünk egy kis étterembe ebédelni. –Figyelj kicsim.

-Igen?

-Eszembe jutott valami, illetve már egy ideje gondolkodom rajta.

-Micsodán? –néztem rá kérdőn, hiszen látom, hogy nagyon meg szeretne kérdezni valamit, de nem tudja, hogy hogy kezdjen neki.

-Hát, szóval, hogy szerintem össze kellene költöznünk. Hiszen tulajdonképpen férj és feleség vagyunk, és hol nálad, hol nálam alszunk. Kellene egy hely, amit otthonnak hívhatunk, és a baba is nemsokára érkezik. Hármónknak mindkettőnk lakása kicsi. Na? Mit szólsz hozzá?

-Igazad van, már én is gondolkodtam ezen.

-Látom nagyon egy rugóra jár az agyunk.

-Hát igen. –mosolyogtunk egymásra.

-Holnap beszélek az egyik haverommal, az apja ingatlanközvetítő, szóval szerintem tuti talál valami jó kis lakást.

-Okés, én meg holnap elmegyek az orvoshoz.

-Miért?? Csak nincs valami baj?? –ijedt meg rögtön szegénykém.

-Nem, dehogy. Csak ellenőrzés. Csinál egy ultrahangot, hogy megnézze, minden rendben van-e.

-Elkísérhetlek?

-Komolyan elkísérnél? –néztem rá nagy szemekkel, hiszen a pasik nem igazán szeretik az orvosokat.

-Persze.

-Köszi.

-Tudod mit, az orvos után beszélünk a haverommal, jó?

-Okés, ezt megbeszéltük. –majd csendben folytattuk az ebédet. Éppen akkor érkezett meg a szállító a bababútorokkal, amikor mi is hazaértünk. Felcipelték a bútorokat, amiket aztán Kimivel a helyére raktunk.

-Olyan szép. –álltam meg a kiságy előtt.

-Szerinted kislány lesz vagy kisfiú? –ölelt át hátulról Kimi.

-Nem tudom, tényleg nem. A nevén gondolkoztál már?

-Nem, még nem –tette a vállamra az állát.

-Én arra gondoltam, hogy ha fiú lesz, akkor megkaphatná a középső neved, a Matthiast. Na?

-Hú, erre még nem is gondoltam, tetszik az ötlet –kaptam egy puszit a nyakamra. –És ha lány?

-Azt nem tudom. Azon még nem gondolkodtam. Azért klassz lesz neki, félig finn, félig olasz. Kíváncsi leszek, hogy temperamentumos vagy nyugodt baba lesz. –fordultam meg és átkaroltam Kimit.

-Ez tényleg jó kérdés. De a finnek sem mindig nyugodtak, néha ők is tudnak temperamentumosak lenni. –azzal olyan szenvedélyesen megcsókolt, hogy úgy éreztem, forog velem a szoba. –Nos? Igazoltam az állítást? –vigyorgott konokul, míg én csak levegő után kapkodtam.

-Huh. –egyenlőre csak ennyit tudtam kinyögni, majd én csókoltam meg olyan szenvedélyesen, ahogy csak tudtam. –Ilyen egy olasz csók. –ahogy láttam most ő kapkodott levegő után.

-Huh –most ő is csak ennyit tudod kinyögni. –Mi lenne ha az ágyon folytatnánk? –adott apró puszikat az arcomra.

-Az, hogy nem tudom, hogy miért nem vagyunk már ott? –néztem rá egy ravasz mosoly kíséretében. Azzal felkapott és óvatosan az ágyra fektetett, ott folytattuk a csókolózást. A keze hamarosan a pulcsim alá tévedt, míg én az ő hátát simogattam.

-Szeretlek –suttogta a fülembe.

-Én is! –fogtam a két kezembe az arcát, és hosszan a szemébe néztem. Ekkor hasított belém a felismerés. –Kimi!

-Mi az kicsim –csókolgatta a nyakam.

-Tudod mit akarok??

-Hát…van egy sejtésem –haladt egyre lejjebb.

-Csoki fagyi.

-Hogy mi?? –nézett rám értetlenül.

-Csoki fagyit szeretnék enni. –néztem rá nagy szemekkel. –Úgy megkívántam.

-Majd kapsz csoki fagyit meg felőlem vaníliát is a vacsihoz, na mit szólsz? –nem mondtam semmit, csak ugyan olyan könyörgő tekintettel néztem rá továbbra is. –Rendben, hozom a csoki fagyit –mondta csalódottan, majd felkelt, és lement a boltba. Szegénykém, de nem tehetek róla, annyira megkívántam a fagyit. Majd este kárpótolom.