A drágám 15 perc múlva jött vissza egy nagy adag fagyival. -Jajj de édes vagy!!! Kösziii –ugrottam a nyakába. -Hoztam csokit, vaníliát, citromot, puncsot és epret. Biztos ami biztos. -Imádlak!! –kapott egy cuppanós csókot a fáradozásaiért. -Értetek mindent. -Fogtam két kanalat, majd magam után húztam Kimit a szobába. Szépen kipakoltam a fagyikat, aztán hozzáláttam. -Te nem kérsz? –kérdeztem, miután egy ideje csak néz. -Olyan édes vagy. De eszek én is. –vette el a másik kanalat, és ő is fagyit evett. Miután megettük a kétliteres csoki fagyi felét, már nem bírtam többet enni. -Okés, én televagyok –dőltem hátra az ágyon. -Biztos nem kérsz többet? -Egy falatot sem. Viszont mást szeretnék. -Te jó ég!! Mit vegyek?? -Én inkább azt kérdeném, hogy mit vegyél le. -Olvasni szeretnél? Levegyem valamelyik könyvet?? –kérdezte tök komolyan. Okés, kezdem magam hülyén érezni. Vagy ennyire nem fogja a dolgokat, vagy csak szívat. -Édesem, megcsókolnál végre?? –mosolyogtam rá. -Ja!! Vagy úgy!!! –mosolygott végre ő is, majd lágyan és hosszasan megcsókolt, de nem folytathattuk most sem, mert megcsörrent a telefonom. –Ezt nem hiszem el!!!- bosszankodott Kimi. -Bocs, úgy látszik, ez ma nem fog nekünk összejönni. –kapott egy puszit, majd kimentem felvenni a telóm. –Szia Ron. -Szia, bocs, hogy otthon zavarlak, csak korábban el kell majd utaznunk Monacoba, mert a herceg meghívta a csapatvezetőket. -Igen, ez eddig…rendben van. –Kimi közben hátulról átölelt és a nyakamat csókolgatta. Nagyon kellett koncentrálnom, hogy Ronra összpontosítsak. -Igen, de át kell szervezni a szállítást, a repülőjegyeket, a szobafoglalást, vagyis mindent. -Aham…meglesz –ó anyám!! Kimi még mindig a nyakamat csókolgatta, de egyben próbált megszabadítani a pulcsimtól is. -Minden rendben van? -Igen….persze. –egy percre eltartottam a telefont, hogy Kimi könnyedén le tudja venni rólam a pulcsit –holnap elintézek mindent. -Rendben, köszi. Csak azért szóltam, mert holnap nem leszek bent. -Semmi vész, minden rendben lesz. Szia. –amint bontottam a vonalat, máris egymásnak estünk Kimivel. Mindketten vágytunk már a másikra, és most végre mind a ketten megkaptuk, amit akartunk. Másnap minden elintéztem amire Ron megkért, és a futamig hátralévő napok elrohantak. Voltunk az orvosnál, Kimivel mind a ketten elsírtuk magunkat, amikor láttuk a monitoron a picit, ráadásul már kezdett látszani is a terhesség. Kimi haverjával is beszéltünk, aki megígérte, hogy rögtön szól, amint talál megfelelő lakást, így nyugodtan utaztunk el Monacoba. A keddi nap eseménytelenül telt el, tulajdonképpen egész nap pihentünk. Kiminek igaz volt 2 interjúja, de aztán ő is pihent. -Kicsim, valamit nem mondtam el neked. -És mi lenne az? –korán reggel így kezdeni a napot?? -Szóval a szüleim mindig eljönnek erre a futamra. És mivel holnap már lesz dolgom, ezért megbeszéltem velük, hogy együtt töltjük a mai napot. -Úgy érted, hogy én is veletek? -Persze. Miért? Mi a baj? –most elmondjam neki vagy ne?? Mindegy, előbb utóbb úgyis rájön. -A múltkor a mamád eléggé világosan a tudtomra adta, hogy nem szeretne melletted látni. -Én is elég világosan a tudtodra adtam ezt, sőt te is nekem, de amint látod, nem így lett. Szóval ne parázz, tuti megkedvel. Rami már megszeretett, és onnan már csak egy lépés a szülők. –igen, valóban egy lépés. Egy óriáslépés. -Okés, nyugodt leszek. –igen, fő a nyugalom, már csak a baba miatt is. Apropó baba. –És egyébként a szüleid tudnak a babáról??? -Tulajdonképpen most akarom elmondani nekik. -Most??? –okés, eddig talán még meg tudtam volna nyugodni, de ezek után kész. Ez halálra van ítélve. -Aham, úgy gondoltam, hogy együtt kell elmondanunk nekik. –kezdett el öltözködni. -Jó ötlet. –kezdtem el én is öltözni. –És mikor érkeznek? -Tuljadonképpen már itt vannak. Együtt fogunk reggelizni. -Szuper. –ó anyám!!! Még annyi időm sincs, hogy összeszedjem magam. Okés, Gina, nem lesz vészes. -Na gyere kicsim, menjünk –fogta meg a kezem, és elindultunk le. Egyre jobban féltem. –Sziasztok –ölelte meg Kimi a szüleit. -Szia kisfiam!! De ő mit keres itt? –nézett rám mérgesen Paula. -Anya…inkább üljünk le. -Na de Kimi!! Mi ez az egész?? –kérdezte mostmár Matti. Rami egy szót sem szólt, csak egy együtt érző pillantást küldött felém, majd leültünk az asztalhoz. -Szóval, a helyzet az, hogy nem váltunk el, mert szeretjük egymást. Gina mindent azért tett, hogy megvédjen. FBI ügynök, és féltett, hogy valami bajom esik, azért akart távol tartani magától, de aztán végül nem jött össze. Ja, és kisbabánk lesz. –te jó ég!! Ezt nem így kellett volna bejelenteni. Ahogy a szülők és Rami arcát elnéztem, sok volt ez így egyszerre. -Nos…-szólalt meg Paula- ezek szerint én tartozom egy bocsánatkéréssel. Gina, nagyon sajnálom, amit a múltkor mondtam. Meg tudsz bocsátani?? -Hát persze!! Köszönöm –majd Paula megölelt. -Légy üdvözölve a családban!!!