Még jó, hogy Nico velem volt, mert ugyebár reggel még a kártyámat sem vettem magamhoz, nélküle be se jutottam volna. Úgy látszik most is, mint eddig nagyon sok évben a Ferrari szurkolók vannak a legtöbben. Pedig a szürke és az ezüst sok embernek sokkal jobban áll. Nem tudják mi a jó. Már ki is szórtam az én kis finnemet. Ezt nem hiszem el, tényleg ülve alszik? Nem, illetve nem tudom, a lényeg, hogy meglátott és már jön is.

- Sziasztok! - köszönt boldogan. – Add csak ide azt a táskát Nico. Nem iszol meg velünk valamit?

- Nem kösz, még beszélnem kell a mérnökömmel.

- Köszi szépen, hogy elvittél –mondtam.

- Nincs mit, sziasztok –és már le is lépett.

- És mi lett az eredmény?

- Első Kubica, 2. Schumi, 3. A barátod, 4. Alonso.

- Ez csúcs! –ugrottam a nyakába.

- Faith, Ron látni akar –talált meg Norbert.

Van 1 olyan érzésem, jobb ha nem kérek 2 percet.

- Sietek jó? –néztem Kimire.

- Veled megyek.

- Minek? Eszedbe se jusson. Meghallgatom amit mond és szépen mindenre rábólintok. Rögtön itt vagyok.

-De..

Mit de? Ezek után folyton meg akar majd védeni? Csak megkapom a leszúrást a reggel miatt. Csak túlélem valahogy. Norbert kinyitotta nekem a motorhome ajtaját, de nem jött be. Ron meg épp az ablaknál állt.

- Helló.

- Ülj le!

De szigorú valaki. Lehetne picivel vidámabb, jól sikerült az edzés. Akkorát nem hibázhatnak a holnapi időmérőig. Ez a szoba is olyan mint a főnök: komoly és üres. És most mégis meddig akar még kifelé bámulni? Kezd engem is érdekelni mi izgi van ott.

- Mi lenne ha tisztáznánk pár dolgot? –fordult meg.

- Oké.

- Ki itt a főnök.

- Ön.

- És te is főnök vagy?

- Nem.

Nagyon izgalmas beszélgetés. Ezekre magamtól rá nem jönnék ám.

- Akkor meg miért nem csinálod azt amit mondok?

- De azt csináltam, elmentem a ..

- Tudom mit csináltál. De mostantól mindent betartasz amit mondok. Szóról szóra.

- Jó –most mit kell idegeskedni? Még a végén szívrohamot kap itt nekem!

- Ha azt mondom Jeremyvel mész, akkor vele mész. Értve vagyok?

- Persze, de

- Látod, erről beszéltem. Nincs de. Akarod ezt a munkát?

- Igen.

- Akkor vedd komolyan. Mégegyszer elmagyarázom: ezentúl azt csinálod, amit mondanak neked: Norbert, Montoya és Kimi. Világos?

- Igen.

Mondjuk nem tudom mennyire örülne ha mindig azt csinálnám amit Kimi mond. J Ezt a mosolyt gyorsan el kell tüntetnem, még a végén azt hiszi  őt nem veszem komolyan.

- Rendben, akkor most beszéljünk az estéről. –enyhült meg.

- Ok. Mi lesz este?

- Este 1 nagyon fontos emberrel lesz vacsora. Kimivel mentek. Az úr nagyon komoly szponzora lehet a csapatnak. Megbeszéled vele mikor írjuk alá a szerződést. Ha kérdése van válaszolsz. Most bizonyíthatsz.

- Nem hangzik túl nehéznek.

Ha szponzor akar lenni úgyis beszáll, ha nem akkor fejre is állhatom úgysem érdekli.

- Ezt előtte még olvasd el –és lerakott elém 1 iszonyat vastag aktát.

- Mindet ? –jaj, megint piros lett a feje- csak költői kérdés volt, természetes, hogy mindet.

Látom lőttek az egész délutánomnak. Igaz, még csak 1 óra körül van, de ezzel sosem végzek.

- És ezt is –tett le elém 1 még vastagabbat. –Remélem nincs költői kérdésed vagy egyéb hozzáfűznivalód.

- Nincs. Hova megyünk és hányra?

- Kimi tudja. Jó szórakozást a délután hátralévő részéhez! Ha kérdésed van szólj nyugodtan.

- Nem lesz –jegyeztem meg halkan, inkább magamnak.

- Ja, - ha kapok 1 újabbat sírva fakadok- és jó volt a fogadás.

Jobb ha gyorsan nyúlcipőt húzok, mielőtt kapok megint valami olvasmányt. Az ajtóban ott várt Kimi.

- Okés túlélted. Nagyon gáz volt?

- Nem, igaza van. Elvégre ő a főnök. Közölte: ő a főnök és azt csinálom amit ti mondtok.

- Ez kezd jó lenni. Kiket is takar az a „ti” egész pontosan?

- Hát benne van természetesen Ron, Norbert –közben a nyaka köré fontam a karjaimat. Az aktákat simán leraktam a földre. Sajna nem szaladnak el meg valami finn versenyző is. A nevét nem tudom. –ha vele vagyok valahogy mindig rám kerül a levakarhatatlan vigyor.

- És ha az a finn versenyző azt akarja, hogy megcsókold?

- Hát, ha nem akarom elveszíteni a munkám, akkor nem ellenkezhetek –és megcsókolt.

- Most az egyszer legalább olyan utasítást adott a nagyfőnök ami nekem is tetszik –mondta.

Elindultunk a kocsihoz. Hogy csinálják ezek a rajongók, hogy mindenütt ott vannak? Ezt szerintem sosem lehet megszokni.

- Tuti, dugóba kerülünk és sosem érünk haza –nyafogtam.

- Nem, van 1 másik út is –és már taposott is bele a gázba.

- Nincs valami innavalód? –egész nap alig ittam és kezdek totál rosszul lenni.

- Tessék –és adott 1 üveg ásványvizet –kicsim, tudod mire gondoltam? –ez tök jó hideg- Ha már úgyis itt vagyunk, akkor megismerhetném a szüleidet. Na mit szólsz?

Kapásból kiköptem ami a számban volt.

- Hát, ez most nem a legjobb ötlet.

- De miért? Én azt hittem örülni fogsz neki. Nem épp ezt a reakciót vártam!

Szegénykém, milyen csalódott. De nem, inkább most csalódjon. Ha elvinném anyum totál beoffolná. Neki meg kínos lenne, magamról már nem is beszélve. Semmi értelme. Most nem. Majd ha anyum már megszokta az egészet.

- Örülök –nem ártana úgyis csinálnom, mintha örülnék- csak tudod most költözött oda a barátja, biztos szeretnének kicsit romantikázni.

- Így már más. Ránk is ránk férne 1 kis romantika. Mi lenne ha a szünetben majd elutaznánk valahova? Hm? Csak mi ketten?

- Szuper!

1 hét csak vele valami álomszép helyen! Életem legemlékezetesebb hete lesz!

Tényleg nem kerültünk dugóba és hamar megérkeztünk. Közben Katától kaptam 1 üzit: beszélhetnék Fernandoval. De nem mehetek oda hozzá direktbe. Majd ha véletlenül összefutok vele. Ilyen nincs. Ki ül a hallban? Persze hogy ő. Ez 1 jel.

- Szívem, előre mennél? Szeretnék beszélni Fernandoval.

- Minek akarsz vele beszélni? –remek, már kezdi is a féltékenykedést.

- Majd elmondom.

- De siess.

- 1 perc, eskü.

Nem mondom, hogy nagyon boldogan battyog a lift felé, de lehetne rosszabb is.

- Szió. Zavarhatlak? –éppen újságot böngészett.

- Persze. Mond csak, de van 1 olyan sejtésem tudom miről akarsz beszélni.

- Valószínű egyre gondolunk. Tudom, semmi közöm hozzá, csak –itt elakadtam. Csak mi? Csak a barátnőm úgyis addig nyaggat amíg túl nem esek ezen a kínos beszélgetésen. Most látom, nincs túl jókedve.

- Nem hazudtam neki, ha el mondta mi volt akkor ezt is tudod, már az elején megmondtam mire számítson. Klassz lány, de most mégis, mit várjak 1 olyan lánytól aki már ez 1. Este lefekszik velem?

- Aha.

- Most haragszol rám?

- Nem. Dehogy. Amúgy mi a baj?

- Semmi. Ne csináld már. Rád van írva.

- Inkább hagyjuk. És bocs de most mennem kell.

- Oké.

Bár ezt az „oké”-t inkább magamnak mondtam, mert Fernando már nem volt sehol.

Nem mehet minden simán. Túl szép lett volna: Zsani Christiannal, Kata Nandóval, én meg Kimivel. Azért elgondolkodtató amit Alo mondott: ha tegnap este vagy ma reggel lefeküdtem volna Kimivel, akkor most ős is így gondolkodna rólam? Tanulság: ezt a dolgot pihentetni kell kicsit.

- Szia Faith.

Ó, eddig el sem tudtam képzelni mi hiányzik a mai napomból.

- Szia Christina.

- Remélem jól érzed magad a pasimmal.

- El vagy tévedve, már nem a pasid, amúgy meg igen, nagyon jól.

- Akkor örülök mert lesz 1 meglepim. Na szió.

Díjazom, hogy próbálkozik, kitartó.