Mikor végeztünk a megható pillanatokkal, és mindenki kipityeregte magát örömébe, mi kimentünk Kimi kocsijához, hogy keres magának váltás ruhát a csomagtartóban, mert mindig van nála egy táska a legfontosabbakkal, mert ugye elég sokat utazik. (Tényleg, hogy nem vették észre anyáék, hogy idegen kocsi áll a ház előtt???) Én a járdán álltam, Kimi pedig ki se látszott a csomagtartóból. Szóval álltam a járdán Kimi pedig nem látszott, mikor megjelent Barbi drága, az egyik hűséges pulikutyájával.

     - Na mi van te kis szerencsétlen? Kiheverted már a nagy szakítás? – játszotta az agyát gúnyos hangon.

     - Jobb, ha csendben maradsz, mert ismét te húzod a rövidebbet. Nem jöttél még rá, hogy jobb, ha nem kötözködsz velem?

     - Oh, de kemény valaki. A kibuktatásért pedig még számolunk. De most mesélj. Milyen érzés ilyen… hogy is mondjam? Ilyen szerencsétlennek lenni? Kis naiv. Hogy gondolhattad, hogy neki, majd pont te kellesz. Szánalmas. De én biztosan el tudnám csavarni a fejét. – mondta nagyképűen, vigyorogva. De hamar lehervadt a gúnyos mosoly a képéről, mikor Kimi feltűnt mögöttem és magához húzott.

     - Valami baj van, édes? – kérdezte egy gyors csók kíséretében. – És ő ki? – mutatott Barbira

     - Ő? Ő Barbi és a kiskutyája. – válaszoltam

     - Oh. Az a Barbi, akiről meséltél? – kérdezte és nevetni kezdett

     - Ahha. – és én már dőltem a nevetéstől. Barbi még habogott valamit, de nem értettem, majd sértődötten elvonult. Mi még nevetve utánuk néztünk, majd bementünk.

     - Ő az, akit lecsaptál egyszer? Aztán meg kibuktattad és orra esett? – kérdezte még mindig mosolyogva

     - Aha. – bólogattam

     - Hú. Kezdek félni tőled. – vigyorgott

     - Na azt próbáld meg. – mondtam és kapott egy puszit – De nem tehetek róla, az ilyen csajok kikésztenek. Ennek meg különös érzéke van hozzá.

     - Megértem, hogy nem bírod. Elég kiállhatatlan természetűnek tűnt. – mondta – Veled ellentétben – tette hozzá

     - Ó, igen? Mert én milyen vagyok? – kérdeztem

     - Nem is tudom. Kedves, aranyos, imádni való, édes… - kezdte sorolni, és minden szó után adott egy pici csókot.

     - Oké, elég, még a végén elolvadok. – nevettem

Bementünk, kivettem egy adag jégkrémet a hűtőből, és bevonultunk a szobámba. Elterültünk az ágyon a jégkrémmel, és néztünk valami filmet. Mikor annak vége lett, én még mindig jégkrémet majszoltam, Kimi pedig körülnézett a szobámban.

     - Ez a szoba pont olyan, mint te. - mondta

     - Igen?

     - Aha. Teljesen. De egy valamire nem tudok rájönni. – mondta miközben, visszaült mellém az ágyra.

     - És mi lenne az? – kérdeztem, szinte teli szájjal

     - Hogy most melyiket szereted jobban? A Jégkrémet? Vagy a Jégembert?

     - Hehe! Ez jó! – nevettem nagyot – Csak nem féltékeny vagy már a jégkrémre is?

     - Hát, olyan jól elvagy vele… Talán én már haza is mehetek. – mondta megjátszott komolysággal, de a szája sarkában mosolyt véltem felfedezni.

     - Mert szerinted a Jégkrémre voksolok? – kérdeztem, majd letettem a jégkrémet, Kimit pedig magamra húztam, és megcsókoltam.

     - Oké. Meggyőztél. Maradok. – mondta, majd adott még egy puszit és egymás karjaiban beszélgettünk, mígnem megjelent Liz. De most kopogott. J