Beléptünk az ajtón, és a nappali felé vettük az irányt. És ekkor a legnagyobb meglepetésemre:

     - Boldog születésnapot!!!!!! – kiált fel egy halomnyi ember, köztük, a szüleim, Kimi, Tomi, Liz mellettem állva, és még egy pár iskolatárs. (mert ugyan sokan megutáltak, azért maradtak olyanok is, akik kedvesek maradtak és továbbra is a barátaim voltak) Én pedig csak állok ott, és olyan értetlen pofát vágok, mint akinek teljesen elmentek otthonról.

     - Boldog Szülinapot! – lép elém anya és apa, és megölelnek. Értetlen fejjel bámulok mögöttük a többiekre. Liz és Kimi között járattam a szemem. „Ma van a születésnapom. Annyira más dolgok kötötték le a figyelmemet az elmúlt napokban, hogy teljesen elfelejtettem a saját születésnapom. És, ó én hülye! Értem már! Kimi és Liz között nincsen semmi. A szülinapomat szervezték. Ezért akart Liz este 7-ig vásárolni, és ezért hazudoztak össze-vissza. És én meggyanúsítottam őket. Hogy tehettem? Liz a legjobb barátnőm. És én még feltételeztem róla… Úr isten.” – rendeződnek a gondolatok és a kételyek a fejemben, de ezzel együtt lelkiismeret-furdalás tör rám.

     - Boldog születésnapot, hercegnőm! – ölel meg Kimi, majd megcsókol. Ezután sorba mindenki megölel, kíván minden szépet és jót, majd Kimi fogja meg a kezem és az asztalhoz hív. Anya lép elő a konyhából egy hatalmas tortával. És nicsak. A marcipán! Egy F1-es autó. De jó!

     - A marcipánt én szereztem! – húzta ki magát Kimi.

     - Kívánj valamit. – mondja Liz. Minden szem rám szegeződik. „Én csak boldog szeretnék lenni” mondom magamban, majd veszek egy nagy levegőt, és az összes gyertyát elfújom. A többiek tapsolnak, én pedig felegyenesedek. Végig nézek a kis csapaton, és már a sírás határán vagyok, de a többiek tesznek róla, hogy ne sírjak. Mindenki idejön, körém pakolnak egy halom ajándékot, és meg is nevettettek. Rég hallottam ennyi hülyeséget egy helyen. Ez a „füled érjen bokáig”, meg hasonló szövegek… Ráadásul, ahogy a többiek előadták… Kész voltam!J Utoljára Kimi lép oda hozzám, és egy szál vörös rózsát kapok tőle.

     - Még 2 rész hátra van. Azt majd nálam. – súgja a fülembe és megcsókol. Ezután anyáék elvonultak, a szülinapi bulinak pedig kicsit házibuli hangulata lett. Szólt a zene, mindenki táncolt, beszélgetett, és jól érezte magát. Mi 4-en (Liz, Tomi, Kimi, és én) együtt ültünk a kanapén. Én Kimi ölében, mert a kedves Tomi nem hagyott nekem helyet, de sebaj. Jó ez így.

     - Egy vallomással tartozom nektek. – kezdem. – Én olyan hülye vagyok.

     - Dehogy vagy! – néz rám Kimi összeráncolt szemöldökkel. Liz is kérdőn néz felém, Tomi pedig abszolút nem tudja mi bajom.

     - De. Én tegnap, mikor hazajöttem a suliból, és te meg Liz… – néztem az érintettekre – szóval én hallgatóztam. De csak azt hallottam, hogy valamiről nem tudhatok, és ti kedvesen mosolyogtok egymásra.

     - Te azt hitted, hogy én és Kimi… Hogy mi… - nézett rám Liz szemrehányóan. Megértem.

     - Én… én…. Soha! – vágja rá Kimi

     - Tudom. Ne haragudjatok. Most rájöttem, hogy nem erről volt szó Csak annyira úgy jött ki minden. Ti szakítottatok Ramival, meg minden… – néztem Lizre

     - De akkor is! Hogy feltételezhetted rólam, hogy én majd Kimivel… Mikor ti…- megbántottam Lizt. A fenébe! Ezt nem akartam.

     - Ne haragudjatok rám! Kérlek! Nagyon kérlek! Bocsánat.

     - Na jó, el van nézve. De csak, mert születésnapod van! – sóhajtott nagyot Liz kis szünet után. – És mert a barátnőm vagy. – folytatta, majd megölelt. (Szegény Tominak még most kezdett összeállni a kép, hogy miről van szó. :S) Majd Kimi felé fordultam, rezzenéstelenül nézett. Semmi reakció. Én is csak nézem őt. Szinte már farkasszemet nézünk, mikor:

     - Szóval, megint féltékeny voltál?! – szólal meg végre némi hatásszünet után, és elnevette magát. Mire én elővettem a legkedvesebb bűnbánó nézésemet, de nem szóltam semmit, csak bólogattam lebiggyesztett szájjal.

     - Imádlak. – mondta Kimi, majd magához húzott és megcsókolt.

Lassan az emberek hazamentek, végül Liz is és Tomi is. Nem volt hosszú „buli”, hiszen mi holnap reggel indulunk, a többieknek, meg suli. Mi is elvonultunk és mivel már minden össze volt pakolva az induláshoz, hamarosan elaludtunk.