Arra ébredt, hogy valaki ébresztgeti. De nem mi.

     - Hé! Ébredj! – ébresztgette kedvesen egy idegen hang.

     - Csak még egy kicsit… - nyöszörgött Liz – Jesszusom! – pattant fel hirtelen és hátrálni kezdett, mikor leesett neki a tantusz, hogy mi is van. Körülnézett, majd az idegenre. Aki annyira nem is volt idegen. Legalábbis Liznek nem.

     - Jól vagy? – kérdezte az „idegen”

     - Azt hiszem.

     - Nick Heidfeld – nyújtott kezet, az illető

     - Kovács Liza – válaszolt unottan, kicsit fintorogva

     - Mi a baj? Hú a kezed csúnyán megzúzódott, gyere, van nálam egy kis kötszer. – mondta kedvesen, miközben megfogta, és megnézte Liz karját.

     - Nincs semmi bajom. Hagyj békén. – húzta el a kezét Liz

     - De Liza! Mi a bajod? Miért nem engeded, hogy bekötözzük?

     - Először is Liz! Nem Liza! – förmedt rá – Másodszor pedig nem és kész.

     - Oké LIZ – hangsúlyozta ki Nick – De örülnék, ha elmondanád, miért vagy velem ilyen ellenszenves. Mit ártottam én neked? Csak segíteni szeretnék.

     - Én csak… én… Nem szeretlek téged!

     - De hát nem is a kezedet kértem meg. – nevetett Nick

     - Nem úgy értettem. Ne fogasd ki a szavaimat! – kiabált Liz – Egyszerűen nem vagy szimpatikus és kész! Hagyj engem békén.

     - Hát jó… - mondta Nick, és elindult vissza a kocsijához – Álljunk csak meg! – mondta és megtorpant. – Ez a Kimi kocsija! – mutatott a fának ütközött autóra.

     - Igen. És?

     - Kimivel jöttél? – kérdezte értetlenül.

     - Igen. Meg a legjobb barátnőmmel Mirával. – válaszolta Liz durcásan

     - Á, az a Mira az a Kimi barátnője, te pedig Rami barátnője vagy, ugye?

     - Csak voltam. De nem hagynál már végre békén?!

     - Nick?! – kiáltott oda Kimi, mikor közeledtünk vissza. De nem sikerült segítséget szereznünk.

     - Kimi! Mi történt veletek haver? – kérdezte

     - Rámentem valamire, és defektet kaptunk. Ez lett a vége. De mondd! Nem tudnál hazavinni, ha már itt vagy? Látom Lizzel, már ismeritek egymást. – mondta Kimi. Nick bólogatott, Liz pedig előbb gyilkos pillantást vetett Nickre, majd keserű mosolyt erőltetett magára.

     - Persze Elviszlek titeket. Végül is szomszédok vagyunk, vagy mi. – nevetett Nick.

     - Szomszédok? – meresztettem nagy szemeket Kimire és válaszra vártam.

     - Aha. Szomszédok. – mosolygott Kimi – 5 km-re lakunk egymástól. – nevetett tovább. Leesett. Kissé hegyes, dombos környék, a legközelebbi szomszéd is kilométerekre lakik. De ettől volt olyan különleges a hely.

A csomagokat átpakoltuk Nick kocsijába és beszálltunk.

     - Mi? Én nem ülök előre! – makacskodott Liz.

     - Jaj, ne csináld már. Nem halsz bele. Gyere menjünk. – mondta Nick

     - Nem! Én nem ülök melléd!

     - Muszáj lesz, ha nem akarsz itt maradni. – válaszolta Nick is a fejével a hátsó ülésre mutatott. Mi már befészkeltük magunkat oda. Én feküdtem, és Kimi ölébe hajtott fejjel elaludtam, és már Kimi is elég laposakat pislogott.

     - De csak azért mert a barátnőm! – mondta Liz, és sértődötten beszállt előre. Nick is beszállt. Ránézett Lizre aki sértődötten bámult ki az ablakon maga mellett. Nick előre fordult és elindult. De magában mosolygott.

     - Most meg mit röhögsz? – kérdezte Liz

     - Nem röhögök. Rajtad mosolygok.

     - Mi olyan vicces rajtam? – kérdezte Liz szúrós tekintettel

     - Hogy itt mérgelődsz, azon, hogy előre kellett ülni.

     - Te hülye vagy. – reagált Liz

     - Már miért lennék hülye? Kikérem magamnak.

     - Tőlem… Attól még az vagy. Egy hülye. – vágta hozzá Liz majd befejezettnek vette a vitát és ismét üveges szemmel bámult kifelé az ablakon. Nick is besértődött, nem szólt többet.

     - Megérkeztünk. – szólt hátra Nick, mi pedig lassan ébredeztünk.

Liz azonnal kiszállt a kocsiból, hogy szabaduljon Nicktől. Nem telt bele 2 perc, Ajax csörtetett felénk. Lizt azonnal letámadta. Majd én szálltam ki. Ajax leült elém. Épp úgy, mint anno Pesten.

     - Megismert. Emlékszik rád. – mondta Kimi, miközben ő is kiszállt.

     - Gondolod?

     - Tudom. – mondta és lehajolt kutyájához. – Kösz, haver. – mondta Ajaxnak. Felhúztam a szemöldököm.

     - Mit köszönsz neki? – kérdeztem

     - Téged. – állt fel és adott egy nagy puszit.

Liz és Nick a kocsi mellett álltak és onnan figyelték az eseményeket. Mikor Liz észrevette, hogy Nick mellett áll, gyorsan arrébb ment. Nick is észbe kapott.

     - Akkor én megyek is. – mondta Nick. – Sziasztok. – közben Lizre nézett, kissé még sértődötten.

     - Szia és kösz a segítséget – válaszoltuk egyszerre, de szemei szinte szikrákat szórtak Nick felé.