Nem sokat gondoltam a tegnap estére, csak amikor megint találkoztunk a kávézóban. "Leülhetek?"-kérdezte "Ha akar"- válaszoltam félvállról, ugyanis épp a napi bulvársajtót olvastam, ami tele volt velem és a szakításunkkal "Látom még mindig ilyen morci, de jól áll neked, remélem nem baj, ha tegezlek Laura"-mondta "Nem baj, miért lenne az?"Megcsörrent a telefonom "Bocsi, ezt fel kell vennem" Igen...Mikortól?...Az remek...Köszönöm...Visszhall-tettem le boldogan "Na végre egy kis mosoly az arcodon" "Persze, pár nap és haza megyek" "Hová is?" "Magyarországra, Budapestre" "Komolyan?3 hét múlva odamegyünk" "Igen, tudom. Mogyoródra. Rajongok a Forma-1-ért""Tényleg, és miért?"- kérdezte "Nem tudom, nincs rá magyarázatom"- mosolyogtam el magam a nap folyamán először. "Jól áll a mosoly"-bókolt "Köszönöm, de most mennem kell a színházba"-álltam fel "Elvihetlek?" "Köszönöm, de megyek gyalog.Nincs messze" "Ahogy gondolod...De láthatlak még?" "Hát, esetleg, majd egyszer,megadom a számom"-leírtam egy kis papírra a számom, majd odaadtam és távoztam. Persze a színház iszonyú messze volt, de nem akartam megkockáztatni, hogy az egyik F-1-es botrányhős furikáztat és ez címlapra kerül. Épp elég bajom van enélkül is. Miközben ezen gondolkoztam, megérkeztem a munkahelyemre.Felmondtam a színházban, nem tudok tovább Londonba maradni a történtek után. Lehetetlen egyszerűen,becsaptak, megaláztak, ennyi a londoni karrieremnek.Megyek haza, jobb lesz ott. Sokak szerint megfutamodok, szerintem viszont csak felejteni akarok és kész. Csomagolok és holnap indulok is, itt hagyom Angliát, döntöttem. Jobb ez így.