A tavalyi Német Nagydíjon, amely akkor szintén a világbajnokság 12. futama volt, Fernando Alonso 36 pontra növelte az előnyét Kimi Räikkönennel szemben. A Ferrari és a Bridgestone gondoskodott róla, hogy a Renault számára idén ne alakuljon ilyen kedvezően a forgatókönyv, amikor Michael Schumacher fölényesen megnyerte a hockenheimi versenyt, s hat fordulóval az idény vége előtt 11 pontra megközelítette Alonsót.

Ezzel sikerült átlépnie egy fontos lélektani határt, hiszen Alonso többé elvileg sem engedheti meg magának, hogy minden fennmaradó futamon csak a 2. helyen végezzen. A Renault-nak össze kell szednie magát, hogy megállítsa a Ferrari-Bridgestone tengely előrenyomulását, amely az USA Nagydíj óta tart: az elmúlt három fordulóból a maranellói istálló már második kettős győzelmét aratta.

Ez azonban legalább annyira a Bridgestone sikere volt, mint a Ferrarié, hiszen a 67 körös versenynek több szakaszában nem csak Schumacher és a 2. helyen befutó Felipe Massa, hanem Mark Webber Williams-e és a két Toyota is gyorsabb volt az összes michelines autónál.

Eközben a Renault a Michelin hierarchiáján belül is visszacsúszott - legalábbis Alonso kezében, mert Giancarlo Fisichella továbbra is hasonló eredményeket szállít a csapatnak, mint korábban. Hockenheimben azonban sem neki, sem Alonsónak nem volt esélye, hogy szembeszálljon Jenson Button Hondájával és a brillírozó Kimi Räikkönen McLarenjével, s még azt is részben a szerencsének köszönhették, hogy az 5-6. helyen sikerült célba érniük.

Mint később kiderült, Räikkönen szombaton azért tudta megszerezni a pole pozíciót a két Ferrari orra elől, mert egy technikai baki miatt csak 10 körre elég benzint tankoltak az autójába. A malőr azonban annak ellenére nem bosszulta meg magát, hogy Räikkönen elsőre a többieknél korábban volt kénytelen kiállni a boxba, ahol ráadásul 15.2 másodpercet töltött el egy megszoruló kerékanya miatt.

Miután a rajtnál könnyedén sikerült megtartania a vezetést, Räikkönen a 11. körben a 8. helyen folytatta a küzdelmet, s innen felkapaszkodott az 5-ödikre, amikor a többiek is kiálltak előle kereket cserélni. Míg ellenfelei csak kétszer tankoltak a verseny során, Räikkönen összesen háromszor járt a boxban, de a kényszerből választott taktika meglepően jól működött, s a McLaren a Mercedes hazai pályáján megérdemelten került fel a dobogóra. Räikkönen az 57. körben, egy gyönyörűen eltalált és sportszerűen rámenős előzéssel kaparintotta meg a 3. helyet Buttontól, csapattársa, Pedro de la Rosa viszont nem tudta megismételni franciaországi teljesítményét, mert az autója a 3. körben hirtelen lelassult.

A Ferrarira azonban a hibátlanul vezető Räikkönen sem jelentett fenyegetést, hiszen Schumacher és Massa már a McLaren első kiállásánál az élre került, s többé ki sem engedte a kezéből a vezetést. Massa mindvégig csapattársa autójára tapadt, s amikor Schumacher a 21. körben, első kerékcseréje után kiszáguldott a boxutcából, kis híján meg is tudta előzni őt. De a végső sorrend egy pillanatra sem volt kétséges, és még olyan időszak is akadt, amikor a Ferrarik előnye Button Hondájával szemben bő fél percre rúgott.

A két Renault rajtnál körülautózta Buttont, akinek a hajtűben kisodródó Alonsót hamar sikerült visszaelőznie, és a következő körben Fisichellától is vissza tudta venni a helyét. A Honda másik versenyzője, Rubens Barrichello nem használhatta ki az autójában rejlő képességeket, mert a 19. körben, motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Előzőleg, közvetlenül első boxkiállása előtt, az 5. helyen haladt.

A két Renault a rajt utáni körökben fokozatosan hátraesett Buttonhoz képest, sőt, a 13. körre Alonso már Fisichellától is 6.8 másodperccel lemaradt. A francia istálló szemlátomást a Michelin gumik hólyagosodásával küszködött, s a tapadási problémáikat híven jelezte, hogy Alonso - aki a 43. körben lebonyolított második kiállása során került Fisichella elé - a 61. körben, egy rá nem jellemző hibával lesodródott az egyik kanyarban, s ha nem csapattársa autózik mögötte, valószínűleg veszít is egy helyet.

Fisichellát ekkor Jarno Trulli követte a Toyotával. Trullinak tegnapi motorcseréje miatt az utolsó előtti helyről, Christijan Albers Midlandje elől kellett rajtolnia, de a többiekéhez hasonló két kiállásos taktikája dacára, tehát erőből feljött a 7. helyre. A másik Toyotát vezető Ralf Schumacher viszont esett-kelt, és miután a rajtot követően összeütközött David Coulthard Red Bulljával, majd kapott egy büntetést is boxutcai gyorshajtásért, összesen négyszer járt a szerelőinél. A páros az 54. körben újra találkozott, Ralf ugyanis ekkor megelőzte Coulthardot, immár egy tiszta manőverrel.

A 8. helyért járó pontot Coulthard csapattársa, Christian Klien zsebelte be, aki sokáig Trullival vívott párharcot. Egészen a 60. körig úgy tűnt, megtörik a Williams Nürburgring óta tartó pont nélküli sorozata is, az 5. helyen haladó Webber autója ekkor azonban motorhiba miatt megállt. Nico Rosberg pedig még a legelső körben esett ki, amikor a fiatal német versenyző túl meredeken vágott be az egyik Midland elé, amely meglökte az autóját, s ő a gumifalban végezte.

A Midland mindkét autója célba ért, s bár későre időzített első kerékcseréjét megelőzően Albers még a 11. helyen is állt, Tiago Monteiro egészen addig Takuma Sato új Super Agurija mögött haladt, amíg az a 39. körben, egy műszaki hiba következtében fel nem adta a küzdelmet.

A kiesők listájára került még a két BMW-Sauber is. A fékproblémákkal küszködő Nick Heidfeld egy korábbi, éppen csapattársával történő ütközés eredményeként fékproblémákkal küszködött, s a 10. körben hajtott be végleg a garázsba, míg a túlkormányzottságra panaszkodó Jacques Villeneuve a 31. körig jutott, amikor a célegyenesre vezető kanyarban kirepült a kavicságyba.

Pályafutásának 89 futamgyőzelmével, amely a Ferrarinál kereken 70. sikere volt, Schumacher tehát újra nyitottá tette az egyéni világbajnokságot, miközben a csapatok küzdelmében a Renault előnye az elvileg már a Hungaroringen is behozható 10 pontra csökkent. Még semmi sem dőlt el.

Verseny 12. - Német GP       Helyszín: Hockenheim, Németország       Időpont: 2006. július 30., vasárnap, 14:00-16:00 (CET)       Pályahossz: 4574 m       Időjárás: Száraz (levegő: 33-34 fok, aszfalt: 47-51 fok)       Tavalyi első: F. Alonso (Renault) 1ó26:28.599           Név   Csapat G   Idő   Kiesés oka Kör   1.   Michael Schumacher GER Ferrari B 1ó27:51.693   67   2.   Felipe Massa BRA Ferrari B + 0.720   67   3.   Kimi Räikkönen FIN McLaren-Mercedes M + 13.206   67   4.   Jenson Button GBR Honda M + 18.898   67   5.   Fernando Alonso SPA Renault M + 23.707   67   6.   Giancarlo Fisichella ITA Renault M + 24.814   67   7.   Jarno Trulli ITA Toyota B + 26.544   67   8.   Christian Klien AUT Red Bull-Ferrari M + 48.131   67   9.   Ralf Schumacher GER Toyota B + 1:00.358   67   10.   Vitantonio Liuzzi ITA Toro Rosso-Cosw. M + 1 kör   66   11.   David Coulthard GBR Red Bull-Ferrari M + 1 kör   66   12.   Scott Speed USA Toro Rosso-Cosw. M + 1 kör   66   13.   Christijan Albers NED MF1-Toyota B + 1 kör   66   14.   Tiago Monteiro POR MF1-Toyota B + 2 kör   65       15.   Mark Webber AUS Williams-Cosworth B + 8 kör   motor 59   16.   Takuma Sato JAP Super Aguri F1 B + 29 kör   műszaki 38   17.   Jacques Villeneuve CAN BMW-Sauber M + 37 kör   kicsúszás 30   18.   Rubens Barrichello BRA Honda M + 49 kör   motor 18   19.   Nick Heidfeld GER BMW-Sauber M + 58 kör   fék 9   20.   Pedro de la Rosa SPA McLaren-Mercedes M + 65 kör   elektromos 2   21.   Sakon Yamamoto JAP Super Aguri F1 B + 66 kör   műszaki 1   22.   Nico Rosberg GER Williams-Cosworth B + 67 kör   ütközés 0       Leggyorsabb kör: M. Schumacher (Ferrari) 1:16.357     17       B = Bridgestone,  M = Michelin