| 		
		 
 58. rész:
  2007.08.14. 08:19 
Minden jó ha a vége jó, mint a népmesékben.J Indultunk volna haza, mikor Nick megszólalt. 
     - Liz! 
     - Tessék! Nem alszok itt! – nevetett Liz 
     - A francba! Holnap kereslek, oké? – mondta Nick 
     - Oké. – hangzott a válasz Liztől, és elindultunk haza.  
  
Eltelt pár nap. Valamivel több mint egy hét. Mi jól megvoltunk Kimivel, és Liz is Nickel. Egyre többet voltak együtt, Egyszer-kétszer Liz már ott is aludt Nicknél. Egyik nap, amint négyesben beszélgetünk a teraszon, mikor megcsörren Kimi telefonja. 
     - Hallo! … Hogy mi??? … Hol? … Azonnal indulok! – hallottam a beszélgetés egyik felét. 
     - Ki volt az? Mi a baj? – kérdeztem, miután Kimi letette a telefont és rezzenéstelenül bámult maga elé. 
     - Kórházból hívtak. Raminak balesete volt. Anyáékat nem tudták elérni. Be kell mennem hozzá. – mondta, miközben fel is állt és indult a kabátjáért. 
     - Veled megyek. – mondtam, miközben én is szedelőzködni kezdtem. Liz egy darabig csak ült, és gondolkodott. Majd óvatosan megkérdezte: 
     - Ugye én is veletek mehetek?  
     - Be akarsz menni hozzá? – nézett rá Nick. 
     - Be. – válaszolta.  
     - Oké. – egyezett bele Nick, nem nagy lelkesedéssel. 
     - Hol van? Oké, hogy kórházban, de hol? – kérdezte Liz 
     - Tuttlingen-ben – válaszolta Kimi, de akkor szerintem menjünk mind a 4-en.  
     - Tuttlingen? De hát az… Németország. Nem úgy volt, hogy otthon van, Finnországban?  
     - De igen. Csak épp hozzám tartott. Látogatóba… De most inkább induljunk. 
     - Rendben. – bólintottunk, és azonnal el is indultunk. Szinte néma csendben volt mindenki az út alatt. Senki nem tudott értelmeset beszélni. Liz fejében kavarogtak a gondolatok. Szereti Nicket, de most ez a Ramis eset kissé felzaklatta. Aggódott érte, nem tudta milyen állapotban van. Nick szintén magában gondolkodott. Mi van, ha Liz még mindig szereti Ramit? Vagy ha Rami akar még valamit a lánytól? És ha ez a baleset csak azért volt, hogy Liz ismét ráfigyeljen? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, de igyekezett elhessegetni őket. Kimi csak vezetett, és a testvérén gondolkodott. Remélte, hogy semmi komoly baja nem esett. Én pedig… én csak azt szerettem volna, ha senkivel semmi rossz nem történne többé. De ez azt hiszem, túl nagy kérés… :S 
Időközben megérkeztünk, és bementünk a kórházba. 
     - Jó napot! Meg tudná mondani melyik szobában van Rami Räikkönen? – kérdezte Kimi 
     - Jó napot! Maguk a rokonai? – kérdezett vissza a recepciós. 
     - A testvére vagyok.  
     - Oh, értem. A folyosó végén jobboldalon. – magyarázta a hölgy. 
     - Köszönjük. – azzal elindultunk a szoba felé. Épp akkor jött ki az orvos a szobából. 
     - Jó napot doktor úr. Rami öccse vagyok. Mi történt vele? Jól van? 
     - Valószínű a sok stressz miatt nem tudott a vezetésre koncentrálni, letért az útról, és egy kisebb szakadékban landolt. Szerencsére semmi komoly baja nem történt. Enyhe agyrázkódás, és kartörés. De benn kell tartanunk pár napig megfigyelésen. 
     - Értem. Bemehetünk hozzá? 
     - Igen, de egyszerre csak max. ketten. És ne zaklassák. Még alszik. 
     - Igen. Köszönjük.  
Mi mentünk be először Kimivel. Rami aludt. A keze begipszelve, a feje bekötve… Elég rosszul nézett ki. Nem sokkal később mocorogni kezdett. 
     - Kimi? - szólalt meg 
     - Itt vagyok tesó. Hogy vagy?  
     - Hasogat a fejem, amúgy jól. Á, szia Mira.  
     - Szia. Örülök, hogy jól vagy. De mi történt? – kérdeztem. 
     - Elmélyültem a gondolataimban – hajtotta le a fejét – és ez lett a vége. 
     - Ahham. Azt hiszem, én most kimegyek. Beszélgessetek. Szia Rami, jobbulást! – mondtam és kimente. Valahol sejtettem, hogy Lizre céloz, de nem említettem. 
     - Mégis miféle gondolatok voltak azok amiken így elmerengtél? – kérdezte Kimi 
     - Liz… - mondta halkan.  
     - Oh. De hát… te szakítottál vele. Nagyon kibukott szegény. Ezért is hívtuk magunkkal Svájcba. Hogy felejtsen.  
     - Igen tudom. De már bánom, hogy azokat mondtam neki. Nagyon hiányzik. – mondta Rami szomorúan. 
     - Ezzel elkéstél.  
     - Van valakije? 
     - Ami azt illeti, igen. Nick. És nagyon jól megvannak. 
     - Mármint Nick Heidfeld? Kár… Azt hiszem még mindig szeretem. Arra gondoltam megpróbálhatnánk újra.  
     - Értelek, de ezt elszúrtad. Nem ellened vagyok, de szerintem hagyd őket. Ne avatkozz bele. Te megbántottad őt, és most talált valakit akivel szeretik egymást. 
     - De hát nem érted?! – emelte fel a hangját Rami – Szeretem! 
     - De értem! De ha szereted akkor nem akarsz neki újra fájdalmat okozni, és hagyod, hogy élje az életét. 
     - De… ez nem olyan egyszerű. 
     - Tudom. Talán a legjobb, ha most mindent tisztáztok. – mondta Kimi és elindult az ajtó felé. 
     - Ezt hogy érted? Liz itt van? – kérdezte hatalmas szemeket meresztve. 
     - Igen. Ő is jött. És… Nick is.  
     - Ahha. Megtennéd, hogy behívod Lizt? Lehetőleg Nick nélkül. 
     - Oké, de ígérd meg, hogy nem kavarsz be nekik. 
     - Jó…  - mondta Rami, nem sok kedvvel, majd Kimi kiment a szobából. Hamarosan ismét nyílt az ajtó. Liz lépett be. Lassan, zavartan ballagott oda Rami ágya mellé, és leült a székre. 
     - Szia. – köszönt előbb Liz. – Hogy vagy? 
     - Szia. Most már jobban. Örülök, hogy bejöttél. – mosolygott Rami. Ezután mindketten hallgattak. Annyi mindent mondtak volna egymásnak, de valahogy nem jött ki. Liz szívesen kérdőre vonta Ramit, hogy miért úgy közölte a dolgokat, ahogy. Ráadásul telefonon. De nem tette. A csendet Rami törte meg. 
     - Mondanom kell valamit. 
     - Mondd csak.  
     - Tudom, hogy most Nickel jól megvagytok, és nem is áll szándékomban kavarni, vagy ilyesmi, de muszáj elmondanom. 
     - Mit? 
     - Hülye voltam. Már bánom amit tettem. Ha tehetném mindent visszaszívnék. De tudom, hogy nem lehet. Csak azt érzem, hogy hiányzol. 
     - Rami ne csináld. Én szerettelek. Nem kis erőfeszítésembe telt, hogy túltegyem magam rajtad. De végre sikerült és boldog vagyok.  
     - Tudom, és megértem. Csak azt akartam, hogy tudd, megbántam. Ugye nem haragszol? 
     - Nem… - felelte Liz zavart ábrázattal. 
     - Köszönöm. Akkor ugye, barátok lehetünk? Ígérem nem próbállak visszaszerezni, csak legyünk jóba. Lehet róla szó? 
     - Persze. – mosolyodott el Liz, és megölelte Ramit. – ekkor Nick is belépett. Először gyilkos tekintettel nézett rájuk, de Rami mindent őszintén elmondott Nicknek is. Így végül minden jól alakult. 
  
 |