Kb 5 percig totál csend volt. Nem igazán tudtam mit mondani, de ő sem. Viszont ezt el tudnám viselni. Tök ügyesen csinálja.

- Milyen napod volt?

- Nem a legjobb, de volt már rosszabb is.

- Ha akarod, akkor részletezhetnéd is, ráérek.

- Ok. Nem vettem semmi ajándékot, mert akkor nagyon elkéstem volna. De nem is volt baj, túlélték. Keke tök jó fej volt az elején és – hirtelen váltott és tök erősen esett neki a vállamnak – Basszus ez fáj.

- Bocs, nem akartam. Folytasd csak.

- Egy darabig minden szép és jó volt, aztán Nico elment és kiderült, hogy nem vagyok az apja szíve- csücske. - És akkor még enyhén fogalmaztam.

- Biztos vagy benne?

- Ja. Világosan tudatta.

- Mit mondott?

- Maradjunk annyiban, hogy a tegnapi éned, aki még utált az nagyon jól kijönne vele.

- Értem.

- Neked ez tetszik? Kárörvendő lettél?

- Nem. Miért?

- Mert igaz, hogy a hátam mögött vagy, de a tévében látlak.

És meg mernék esküdni arra, hogy az előbb mosolygott.

- Ajax hiányolt – nem rossz témaváltás.

- Majd holnap elviszem sétálni és veszek neki valamit. Más téma: kérdezhetek valamit?

- Aha.

- Szóval. Délután, mielőtt elmentem, megnéztem az időidet és, hát, nem valami jók.

Pontosítok, gyászosak. Még az első húszba is elég szűkösen fér be.

- Nekem mondod? -Héj, arról nem volt szó, hogy abbahagyja a masszírozást. – Pontosan tudom, mennyire pocsék voltam – ült le mellém.

Sikeresen lehangoltam.

- Azért annyira nem szörnyű, csak…

Nem találom a szavakat.

- Nem kell kímélni.

Minek nyitottam ki a számat. Totál csalódott. Tiszta szomorú lett.

- Jól van, azért nem a világvége – 1 pillanatra haboztam, meg akartam fogni a kezét, de aztán elvetettem ezt az ötletet és inkább a vállára tettem. – Majd holnap jobb leszel.

- Nem hiszem. Nem tudok rendesen koncentrálni. Totál máson jár az agyam.

- Kapcsolj ki. Csak kibírod pár órára, hogy nem agyalsz rajta. Ez eléggé fontos.

- Nem. Az sokkal fontosabb. – és megfogta a kezem, ami még mindig a vállán volt.

Most mit nézek rajta? És ő mit néz? És már megint ez a kínos csend. A semmiből jött 1 olyan érzésem, hogy minél hamarabb ki kellene tennem innen. És mintha az előbb még távolabb ült volna. – Meg sem kérdezed, hogy mi az?

- Oké. Mi az?

- Te. Egész nap csak te jártál a fejemben. Az, hogy jól elszúrtam. 1 barom vagyok, még hozzá óriási, de megpróbálok mindent rendbe hozni, ha hagyod.

És megcsókolt Eltelt pár másodperc, mire észbekaptam.

- Te meg mit művelsz? – álltam fel.

- Azt hiszem egyértelmű.

- Igen, az. És mégis hogy gondoltad ezt az egészet? –próbálok nem kiabálni.

- Nem értem, hogy érted ezt – zavarodott össze - én azt hittem, te is.

- Most őszintén, még ma reggel is mindenféle nőszemély voltam, most meg jössz azzal, hogy kezdjük újra? Nem trappolhatsz csakúgy bele az életembe ezzel. Barátom is van, nem tudom, ez a tény eljutott-e az agyadig?

- Megértem, hogy csak vissza akartál vágni nekem. Még hogy te és ő komolyan. Ne viccelj már. Én illek hozzád és nem ő. Összetartozunk.

Most aztán leesett az állam de rendesen.

- Hogy mi? Hol volt a nagy összetartozás, amikor szükségem lett volna rád ha? Akkor, amikor nem hittél nekem az Alonsos dologban vagy amikor az öcsém kórházban volt, te meg valamelyik nőcskével hetyegtél. – tessék, újra az ismerős idegállapot.

- Azt elrontottam, azzal már nem tudok mit kezdeni!

- Nem, tényleg nem. Hagyjuk az egészet. Ennek semmi értelme. Menj el légyszi.

- Először eljátszod, hogy te is igy gondolod, most meg elküldesz? – már ő is felállt és megállt velem szemben.

- Nem játszottam el semmit. Csak nem akartam, hogy olyan rosszul érezd magad.

- Aha. És az a csók?

- Rossz a memóriád? Én nem akartam. – jó, talán az elején – csak a gyertyák meg minden.

- Jó, akkor gondold át, hogy mit akarsz. Azt tudod, hogy én mit szeretnék. Szia.

És elment. Akkor most gondoljuk végig. Bevallom, 1 percre tényleg akartam, csak közben beugrott, hogy ez igy nem jó. Nem csinálhat ilyet. Ebben a percben úgy gondolja, hogy már nem haragszik, én meg ugorjak neki. Aztán 1 óra múlva megint meggondolja magát.

- Szia édes.

- Hello. – el is felejtettem Nicót. – Hát te?

- Megígérted, tudod, az esti puszim. – ölelt át. – Amúgy Kimi nem nálad volt?

- De.

- És mit akart?

- Szerinted? Újra összevesztünk. – közben oda sétáltam az ablakhoz. Nem akarok hazudni neki, és ez igaz is. Veszekedtünk.

- Nem szeretem, ha kettesben vagy vele. Zavar.

- Csak a munka miatt, de majd elintézem. – fordultam hátra- Többet nem leszek vele egyedül. Megígérem. Az úgy jó? – ezt szándékomban is áll betartani.

- Szuper, inkább mi legyünk kettesben. – jött oda hozzám - Ezek a gyertyák. Mintha belelátnál a fejembe. Tudod, mihez lenne most kedvem? – elkezdte kigombolni a felsőmet.

Már csak ez hiányzott. Normális esetben nem zavarna, de most. Fogtam magam és elhúzódtam. Csak veszi a lapot. Nem, nem vette, ugyanúgy nyomul tovább.

- Figyi, ez nem fog menni. Ma este biztos, hogy nem. – erre még mindig próbált vetkőztetni.- tényleg nem.

- Oké. Leálltam. Miért nem?

- Mert ma egyszerűen nem. – mégse mondhatom meg, hogy miért nem, pláne úgy, hogy én sem értem.

- Faith, nem vágom, mi van veled. Nem ilyennek ismertelek. Felnőttek vagyunk, nem tinik. Egész eddig nem is siettettelek, 1 szavam nem volt, de te is megérthetnéd, hogy nekem is vannak szükségleteim.

- Szóval 1 szükséglet vagyok?

- Nagyon jól tudod, hogy-hogy gondoltam. Szeretlek, csak ez már igy nem teljesen elég.

Pontosan tudom, hogy érti, egyszerűen csak ellentámadásba akartam lendülni, de tudom, hogy igaza van.

- Sajnálom. De fáradt vagyok.

- Képzeld, én végig teszteltem az egész napot, hajnalban keltem és mégis van rád energiám. Nem csak erről van szó. Igaz?

Végső elhatározásra jutottam. Nincs semmiféle újrakezdés Kimivel. Nicoval fogok mindent a helyére tenni.

- Ja, van valami. Az apukád

- Oda van érted – mosolygott. – Azt is mondta, hogy holnap elmehetnénk közösen

- Nico állj meg 1 pillanatra. Nincs oda értem. Utál. – szóltam közbe.

- Biztos félreértettél valamit.

- Nem. Azt mondta, hogy szakítsak veled.

Először nem hitt nekem, de aztán látta, hogy komolyan beszélek.

- Ne haragudj, de muszáj vele beszélnem. Holnap találkozunk. Szia.

1 kicsit gázul érzem magam az árulkodás miatt, de megérdemli, amit kapni fog. Szemét volt.

Most le tudom Kimit is gyorsan. Át is siettem hozzá.

- Hello – nyitotta ki az ajtót- jól látom, hogy nem akarsz bejönni?

- Pontosan. Szeretnélek megkérni, hogy a jövőben kerüljük el egymást amennyiben lehet. Nem akarok kényes szitukat és miattad veszekedni Nicoval.

- Ennyi az össz mondanivalód?

- Igen. És még valami. Az a csók. Vedd úgy, mintha meg sem történt volna.

Ez is letudva. Visszamentem, lezuhanyoztam és utána el is aludtam.

- Ezt nem hiszem el – kiabált Kimi, miután becsukta az ajtót – ennek a lánynak kezelés kéne. Elektrosokk vagy mit tudom én! Gumiszoba! De 1 muszájruha sem ártana! Legjobb lenne felküldeni az űrbe. Ott nem zavar senkit.

- Elmagyaráznád, hogy mi az ábra. – érdeklődött Rami.

- Megmondtam neki, hogy kezdjük újra. Erre közölte, hogy nem jöhetek ezzel elő a semmiből és az ő érzései, meg nem voltam ott amikor szüksége volt rám…

- Te, Kimi. Ebben van némi logika.

- Kösz. Mégis kinek a pártján állsz? – előszedte a bőröndjét és elkezdte bedobálni a ruháit.

- Most mit vártál tőle? Egész eddig még csak le sem köpted, most meg.. Most mégis mit csinálsz?

- Csomagolok. Haza megyek. Szükségem van arra, hogy egyedül legyek.

- Pont most? A teszt elején?  Norberték meg fognak ölni!

- Nem érdekel.

- Képesek és felbontják a szerződésedet ha szó nélkül eltűnsz.

- Nem érdekel. Nem tudok itt maradni a közelében! És pláne nem fogom azt nézni, ahogy a másik hülyével nyalják egymást.

- Mi lenne, ha aludnál rá egyet?

- Nem. Már eldöntöttem.

- Akkor legalább csináld kicsit máshogy. Van 1 ötletem.