A próbák alatt kitörő formában voltam, nem lehetett nem észrevenni, hogy milyen boldog vagyok. Attila meg is kérdezte, amikor végeztünk: "Mi ez a tomboló jó kedv?Csak nem szerelmes vagy?" "Mi?!Árpi elmondta?!"-kaptam fel a fejem Miért?Mit kellett volna elmondani Árpinak?-nézett rám csodálkozva Árpi!!!!!!!!!!!!-üvöltött Mi történt?Miért kiabálsz?-lépett oda Árpi "Félreértés"-vágtam rá, hátha menthetem még a menthetőt. Nem igazán jött ez be, mert érzetem, hogy totál elvörösödtem közbe. "Jaj Laura, nem igazán tudsz hazudni"-mosolyogtak mindketten az ajtó felé, ahonnan Kimi közeledett felénk. Hát te?-kérdeztem Jöttem érted-válaszolta és csókolt meg "Már mindent értek"-bólintott Ati, "nem is zavarunk tovább, igaz Árpi?" Igaz, szasztok!" Sziasztok! "Hú, ez kínos volt"-mondtam már kifelé menet, "máskor ne csinálj ilyet". "Milyet?"-húzott magához "Tudod mire gondolok" "Jó rendben, legközelebb majd kint megvárlak, oké?" Oké, de most menjünk, semmi kedvem, hoyg esetleg megbámuljanak minket-nyitottam ki a kocsi ajtaját, majd beszálltam és elhajtottunk. Délután aztán leültünk beszélgetni Kimivel a jövönkről. "Szeretném, ha elkísérnél Törökországba, nagyon sokat számítana nekem"- mondta Kimi, miközben szorította a kezem. "Aranyos vagy, de ez jó ötlet?...Úgy értem, nem vagyok én oda való, tuti nem. A boxcicák és csillogás közé, én csak egy egyszerű színésznő vagyok" "Ne butáskodj már kicsim, ez hülyeség. Te olyan fantasztikus lány vagy, hogy ők nem valók oda, ahol te vagy."-adott egy puszit: Nem akarom rád erőszakolni az akaratom, de azért gondold meg.Tényleg nem akarta, hogy úgy érezzem muszáj mennem, ezt bizonyítja az is, hogy erről többet szót se ejtettünk. Csak egy hét múlva, amikor indulnia kellett. Döntöttél?-kérdezte, amikor csomagolt. Igen, elkísérlek-feleltem neki, mire ő boldogan átölelt. Szóval én is becsomagoltam, és másnap reggel útnak indultunk. Estére értünk Törökországba, egészen pontosan Isztambulba.