Rami vette a lapot, így magamra hagyott. Visszadőltem az ágyra és néztem a tv-t. Lehet, hogy gonosz voltam, de kicsit ki vagyok borulva. Lehet, hogy Brendant is felhívom, és inkább lemondom a megnyitót. Vagy ne? Már megígértem neki, és nem lenne szép, ha lemondanám. Akkor viszont jó lenne, ha valami értelmes kinézetet tudnék varázsolni magamnak, mert hogy ide varázslat kell, az biztos. Erőt vettem magamon, kikapcsoltam a tv-t és beraktam egy CD-t a hifibe, ezzel próbáltam egy kicsit jobb kedvre deríteni magam. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, és próbáltam kitalálni, hogy mit vegyek fel. A választásom végül egy fekete flitteres felsőre esett valamint egy fehér szoknyára. Engedtem egy nagy kád forró vizet, gyújtottam egy-két gyertyát is remélve, hogy a hangulatom javulni fog. Belefeküdtem a kádba, és majdnem másfél órán keresztül áztattam magam. Okés, hajat is mostam, de jól esett pihenni. A hajamat kiegyenesítettem, de leengedve hagytam. Kihúztam a szeme, felraktam egy kis szürke sminket és átlátszó szájfényt. Belebújtam a ruhába, előszedtem a fekete táskámat, amibe belepakoltam a telefonomat, zsepit, kulcsot, iratokat és pénztárcát. Felvettem a fehér szandálomat, és megnéztem magam a tükörben. Egye fene, elmegy. Sikerült elfogadható kinézetet kreálni magamnak. Nos, ideje indulnom. Csak nem tudom, hogy mi tart vissza. De azt tudom, hogy tiszta hülye vagyok, hogy ilyenen meditálok. Kiléptem a folyosóra és elindultam a lift felé. Szerencsére nem volt nagy mozgás. A liftben azonban nem voltam egyedül. Egy anyuka állt bent a kisfiával. Nagyon édes kiskölyök volt, tiszta szöszi. Egy pillanatra Kimit juttatta az eszembe. De nem. Nem szabad rá gondolnom. Amint kiléptem a liftből, megláttam Brendont. Fekete öltönyt viselt fekete nyakkendővel.

-Szia. Nagyon jól nézel ki. –bókolt.

-Szia. Köszönöm. Te is jól nézel ki. –mosolyogtam rá.

-Indulhatunk? –nyújtotta a karját.

-Igen. –belékaroltam és elindultunk kifelé. A szálloda előtt egy sötétkék BMW állt.

-Parancsolj –azzal kinyitotta előttem a kocsiajtót.

-Köszi. –ültem be. Lovagias, +1 pont. Jézusom, mióta pontozom a pasikat?? Hát ez kész.

-És voltál már kiállítás megnyitóján? –kérdezte, miközben beindította a kocsit.

-Nem. Még nem. Ja de. Egyszer, de az már régen volt.

-És hogyhogy érdeklődsz a művészetek iránt? –nézett rám kérdőn.

-Művészettörténtet tanulok Barcelonában. –mosolyogtam rá.

-Barcelonában? Ezt nem értem.

-Itt a munkám miatt vagyok.

-És mi a munkád? –mosolygott. Ezek szerint nem nézi a műsort. Hála.

-Versenytáncos vagyok, és a SNF-ben táncolok.

-Húú, aztaa. Akkor engem most egy tv-sztár kísér. Wow.

-Nem. Nem vagyok az. Csak táncolok. És kész. –mosolyogtam.

-Egyébként, visszatérve a művészetre, szokatlan, hogy a te korodban érdeklődik valaki ez után.

-Az én koromban? –hüledeztem. –Te hány éves vagy?

-28 leszek októberben. –na puff. Kimi is. –Valami rosszat mondtam?

-Hm? Nem. Miért?

-Elkomorodtál. –osztottam meg velem az észrevételét. Végül is, elmondhatom.

-Semmi különös, csak a bará a volt barátom is pont októberben lesz 28.

-Akkor már értem.

-Micsodát? –néztem rá értetlenül, miközben megálltunk egy piros lámpánál.

-Hát hogy miért tetszett meg a képem mondanivalója. Gondolom nemrég szakítottatok. –nem válaszoltam semmit- ne haragudj, nem az én dolgom.

-Semmi gond. –erőltettem egy mosolyt magamra.

-Tényleg nem akartam beleártani magam. –indul el újra, amikor zöldre váltott a lámpa.

-Mondom, nem probléma. –azonban az út hátralévő részében egyikőnk sem szólalt meg. Nekem Kimin járt az eszem, és teljesen lefoglalta a gondolataimat.

-Megérkeztünk –parkolta le az autót a számára fenntartott helyre. Kiszálltunk és a hátsó bejáraton mentünk be az épületbe. Brendan festményei már a helyükön voltak, és volt szerencsém néhány pillantást vetni rájuk még a megnyitó előtt. Meg kell állapítanom, hogy tehetséges a srác. Ahogy körbejártam, elképedve tapasztaltam, hogy minden stílusban alkotott. Ez fura, hiszen általában a művészek vagy létrehoznak egy egyedi stílust, vagy valamelyik korábbiban alkotnak, de ő szinte végigment a korszakokon.

-Itt is vagyok. Bocs, hogy egy kicsit eltűntem, de a szervezővel még volt egy kis dolgom. –érdekezett vissza Brendan.

-Hihetetlen vagy, tudod? –néztem rá csodálkozva.

-Miért is?

-Hát ezek itt…-mutattam a képekre. –Fantasztikusak!

-Nem hiszem, de köszi.

-Ugyan! Ne szerénykedj! Nem láttam még senkit, aki így végigment volna a korszakokon úgy, hogy mindegyik stílusnak tökéletesen megőrizte volna a jellemző jegyeit.

-Csak kíváncsi voltam, hogy a nagy festők mit szerettek az adott stílusban.

-És rájöttél hogy mit?

-Nem. –nevetett. –De jó buli volt. Hamarosan kezdődik.

-Ideges vagy?

-Nem…ez lesz életem első nagyszabású kiállítása…na jó, pokolian.

-Ne aggódj. Minden rendben lesz. A képek tökéletesek, te jól nézel ki, nem hiszem, hogy bármi probléma lenne.

-Köszi, és azt is, hogy itt vagy.

* * *

Rami nem akarta tétlenül nézni, hogy az összes lehetőség elillan, hogy Kimi és Raquel megmenthessék a kapcsolatukat. A szüleit nem akarta beavatni a dologba, úgy döntött, hogy magánakcióba kezd, de nem egyedül. Ehhez cinkostárs kell, aki pedig nem lesz más, mint Toni Vilander, így aztán nem volt más tennivalója, mint felhívni a barátját.

-Hello Rami!- vette fel jókedvűen a telefont Toni.

-Szia. Figyelj, emlékszel még a régi szép időkre? –emlékeztette Rami Tonit arra, hogy már régebben is megóvták Kimit egy-két baklövéstől.

-Viccelsz? Még szép! Mit művelt már megint ez a lökött?

-A legrosszabbat, amit tehetett.

-Szóval megtalálta az igazit, és elszalasztotta. –Toni rögtön tudta a dolgot, hiszen gyerekkorukban is, és később is ők hárman elválaszthatatlanok voltak, és mindent tudtak a másikról.

-Valahogy így. Csak az a baj, hogy mind a ketten nagyon makacsok, és egyik sem hajlandó engedni. A lány ráadásul most valami bájgúnárral van egy kiállítás megnyitóján.

-Te jó ég! Biztos, hogy jó emberbe szerelmes?

-Toni! –szólt rá a barátjára.

-Jó bocs. Van terved?

-Nincs, ezért hívtalak. –vallotta be Rami, hiszem már régen is Toni volt az, aki mindig kitalálta, hogy mit tegyenek. Rami inkább a dolgok végrehajtását szerette.

-Rendben. Akkor először is…hívd fel a csajt, és hívd haza. Találj ki valamit, például, hogy elveszett a valamid vagy ááá már meg is van. Legyél részeg.

-Mi? –hüledezett Rami.

-Csak tettesd. Hívd fel, hogy ki vagy borulva Kiira miatt, és kérj tőle tanácsot. –Toni már előre örült, mert reményei szerint így két legyet üthet egy csapásra. Kimit összehozza a csajjal, és Rami és Kiira kapcsolatát is rendezni tudja.

-Szerinted ez működni fog? –aggályoskodott Rami.

-Száz százalék. Figyelj, mondom, hogy mit csinálj utána…