Teljesen ledermedtem. Annyira váratlan volt a látvány. Amikor elváltak egymástól, Kimi egy pillantást vetett rám.

-Te meg mit bámulsz? –förmedt rám, miközben a szobája felé vették az irányt az újdonsült barátnőjével.

-Én? Semmit. –mondtam már a becsukódó szobaajtónak. A fene esne belé! Visszafordultam, hogy beszállok a liftbe, erre az nem pont az orrom előtt csapódott be?! –Hülye lift! –rúgtam egyet az ajtóba, de rögtön meg is bántam. Iszonyatosan kemény ez a sz.ar. Visszamentem a szobámba, ugyanis még az étvágyam is elment. Úgy döntöttem, hogy inkább felhívom Brendant.

-Szia, Raquel vagyok –vette fel már a második csörgés után.

-Szia! Minden rendben?

-Igen, már rendben van. Tulajdonképpen azért hívtalak, hogy megkérdezzem, hogy hogy sikerült a megnyitó.

-Mi lenne, ha együtt ebédelnénk? Közben elmesélem.

-Rendben, mi lenne ha itt ebédelnénk a hotelben? A kaja jó, és őszintén szólva nincs kedvem kimozdulni.

-A tegnap este miatt?

-Részben igen. –a másik felét nem akartam bevallani a dolognak, hiszen nem is zavar. Igen, nem fog többet zavarni.

-Oké. Akkor mindjárt indulok, jó?

-Jó. Várlak.

-Sietek. Szia.

-Szia. –bontottuk szinte egyszerre a hívást. Na, máris jobb a kedvem. Elindulok le, foglalok asztalt, még mielőtt ellepik a vendégek az összes helyet. Szuper, a „tökéletes páros” is pont most lépett ki. Mi van, ilyen gyorsan túl vannak a dolgon? A fene, ők is a liftbe jönnek. Na szuper. De nem érdekel, megmutatom nekik, hogy nem zavar a dolog. Beszálltam a liftbe, de arra nem gondoltam, hogy az a vacak fogja magát, és megáll 2 emelet között. Hogy a fene esne beléd!

-Na már csak ez hiányzott! –szólalt meg Kimi. Vicces, nekem is kb. annyi kedvem van ahhoz, hogy velük legyek összezárva, mint neki hozzám. Fogtam magam és leültem. Remélem nem fog hozzám szólni. –Ha nem lennél itt –na tessék, eddig tartott az örömöm- akkor tök jól ki tudnánk használni Julieval az időt, igaz drágám? –nézett rá úgy, mintha most rögtön le akarná teperni.

-Hidd el, én is örülnék, ha nem lennék itt. –válaszoltam morcosan.

-De végül is annyira nem is zavarsz. Csak maradj csöndben.

-De kedves vagy! Fejen ne álljak esetleg?

-Ha akarod, de szerintem eléggé kényelmetlen lesz úgy kivárni, mire visszajön az áram. –most valami frappánsat kellene válaszolnom, de nem jut eszembe semmit. Inkább csöndben maradok. Próbáltam nem rájuk figyelni, ugyanis beszélgetni kezdtek.

-Olyan jó, hogy eljöttél velem ide –mondta Kimi, miközben a lányt simogatta.

-Én is örülök, hogy itt vagyok. –csókolta meg Julie Kimit.

-Veled minden tökéletes. Még sosem éreztem ilyet. –azzal ismét csókolózni kezdtek, és egyre jobban belemelegedtek.

-Érdekes, nekem is mindig ezt mondtad. –na tessék, nem bírtam megállni, hogy ne szóljak bele.

-Nem az volt, hogy csöndben maradsz? –nézett rám mérgesen Kimi.

-De, úgy terveztem, csakhogy felfordul tőletek a gyomrom. Komolyan mondom most jöttetek ki a szobából, nem lehetne kibírni még egy ideig sz.ex nélkül? –fakadtam ki. –Vagy legalább arra legyetek tekintettel, hogy nem csak ketten vagytok ebben az átkozott liftben.

-Ó, engem nem zavar, hogy te is itt vagy –mondta ártatlan mosoly kíséretében Julie.

-Látod, őt nem zavarja, tehát engem sem. –mondta Kimi, majd visszafordult Juliehoz és ismét csókolózni kezdtek. Komolyan mondom mindjárt eldobom az agyam! Az egy dolog, hogy őket nem zavarja, hogy én itt vagyok, de engem nagyon is zavarnak!! Szerencsére megcsörrent a telefonom. Brendan volt az.

-Szia, itt vagyok. Te merre vagy? –hallottam a hangját.

-Sziaa. –mondtam vidáman-  Beragadtam a liftbe, de remélem nemsokára elindul ez a vacak. Szeretnélek már látni. –na jó, én sem vagyok normális, hogy flörtölök Brendannal, ráadásul telefonon keresztül.

-Huh, wow. Én is téged. –basszus, szegényt most jól letámadtam. –Odamegyek a lift elé, jó?

-Szuper. Köszi. Szia.

-Szia.

-Már nem azért, de még te szólsz, hogy zavarunk téged, akkor ez mi volt? –villámokat szórt Kimi szeme.

-Mi lett volna? Egy telefonbeszélgetés.

-Ja, vagy inkább flörtölés. „Szeretnélek már látni” –mondta gúnyosan. –Jó lenne eldöntened, hogy mit akarsz. És örülnék, ha többet nem hívogatnál.

-Na ide figyelj! Nem önszántamból hívtalak. Ha annyira tudni akarod, azt akadályoztam meg, hogy a bátyád kiugorjon az emeletről, de gondolom téged semmi és senki nem érdekel magadon kívül! –egy nagy döccenéssel elindult a lift.

-Mi??? Rami ki akart ugrani??? –szerencsére már nem volt időm válaszolni, ugyanis leértünk, és kinyílt az ajtó. Amint megláttam Brendant, valósággal a nyakába ugrottam.

-Szia!! –kapott el. –Örülök, hogy kiszabadultál. –adott egy puszit.

-Én is. De menjünk ebédelni, elvégre azért jöttünk –karoltam belé.

-Hé Raquel! –kiáltott utánam Kimi. Először nem akartam visszafordulni, de aztán mégis megálltam.

-Mit akarsz? –hátranéztem.

-Miért akart kiugrani Rami? –nézett rám ijedten.

-Kérdezd meg tőle. –lehet, hogy gonosz vagyok, de azok után, amit mondott, ennyi tellett tőlem. Brendannal elindultunk az étterembe. Ebéd közben mesélt a kiállításról, utána pedig elmentünk és megnéztük még egyszer a képeit, majd beültünk abba a kávézóba, ahol először találkoztunk. Sokáig beszélgettünk, sokat mesélt magáról, a gyerekkoráról. Majd visszakísért a szállodába. Odalent nagy felfordulás volt, minden alkalmazott rohangált. Brendannal nem is tudtuk, hogy mi történik.

-Várj, itt jön a bácsikám, majd megkérdezzük tőle. –súgtam oda neki, majd Alfredo bácsihoz mentünk. –Szia. Hát itt meg mi történik? –kérdeztem mosolyogva.

-Sziasztok! Este koncert lesz.

-Wow, és ki fog énekelni? –lettem izgatott. Imádom a koncerteket.

-Natasha Bedingfield. De ha megbocsátatok, most mennem kell. Sziasztok! –Á, imádom Natasha zenéjét!!

-Mit szólnál hozzá, ha eljönnénk a koncertre? –vetette fel az ötletet Brendan.

-Azt mondanám, hogy szuper ötleteid vannak. –mosolyogtam rá.

-Menjünk, foglaljunk egy asztalt, biztosan sokan lesznek. –azzal elindultunk a recepcióra, és foglaltunk egy kétszemélyes asztalt. A lift előtt álltunk meg búcsúzkodni.

-Ha 8-ra idejövök, az úgy jó lesz? –kérdezte Brendan.

-Tökéletes. Akkor este találkozunk.

-Már alig várom. –adott egy puszit.

-Én is. Szia.

-Szia.