Hogy lehet ekkora tapló? Rohantam ahogy csak tudtam. Lövésem sem volt, hogy a hotel mely részén vagyok, csak el akartam menni onnan. A könnyeim már régen folytak, így azzal már nem foglalkoztam, csak nyugis helyet akartam, ahol egyedül lehetek. Valószínűleg egy raktárba sikerült bemennem, ugyanis körülöttem tisztítószerek voltak. De most ez sem érdekelt. Leültem, és bőgtem. Nem akarom többet látni, nem akarom, hogy többé bármi közöm legyen hozzá. Levegőnek fogom nézni és kész.

-Hát itt vagy –nyitott be óvatosan Brendan, mire igyekeztem letörölni a könnyeimet. Leült mellém, és átölelt.

-Bocs, hogy otthagytalak. –szipogtam.

-Semmi gond. Elmondod, hogy mivel bántott így meg? –próbált finoman kikérdezni.

-Nem fontos. –nem akarom elmondani neki. Minek?

-Rendben, nem muszáj elmondanod. –simogatta a karom.

-Nem miattad nem akarom, szóval nem neked nem akarom elmondani, hanem úgy általánosságban nem. –szipogtam.

-Kérdezhetek még valamit? –közben átnyújtott nekem egy zsepit.

-Köszi. Igen. –közben kifújtam az orrom.

-Ugye Kimivel jártál? –nem válaszoltam, csak bólogattam. –Gondoltam. Adhatok egy tanácsot?

-Persze.

-Ne foglalkozz a múlttal. Az már elmúlt, felesleges rajta rágódni, úgysem fog megváltozni. A jelenre kell koncentrálni, a mára.

-Tudom, csak ez nem mindig könnyű.

-Azt én sem mondtam, hogy könnyű. De figyelj –megfogta gyengéden az állam, és maga felé fordított-, te egy gyönyörű nő vagy, és nem érdemli meg az a hülye, hogy akár egy könnycseppet is ejts miatta.

-Köszönöm. Annyira aranyos vagy. –nem bírtam ki, megöleltem. Szükségem volt rá.

-Én mindig itt vagyok neked. –megsimogatta az arcom, majd gyengéden megcsókolt. Be kell vallanom, hagytam magam, és még vissza is csókoltam.

* * *

Rami a koncert kellős közepén odament Kimihez mivel az öccse tök nyugodtan leült Raquel kirohanása után.

-Ki tudnál jönni egy kicsit? –állt meg bosszúsan Rami.

-Koncert van, majd utána beszélünk. –próbálta elhárítani a dolgot Kimi.

-Most. –azzal Rami elindult kifelé remélve, hogy az öccse hallgatott rá, és követni fogja őt. Szerencsére a fiatalabbik Räikkönen utánament.

-Na mondd, mi volt az a hihetetlenül fontos dolog, amiért kirángattál? –állt meg dühösen Kimi.

-Mit mondtál Raquelnek? –szegezte rögtön neki a kérdést a bátyja.

-Ó, ha tudtam volna, hogy ezzel jössz, akkor ki se jövök –Kimi már fordult vissza, de Rami elkapta a karját.

-Nem viccelek. Mit mondtál neki, amitől kirohant?

-Veszekedtünk, és közöltem vele, hogy milyen jó, hogy szakítottunk.

-És még? –Rami érezte, hogy van még itt valami, hiszen Raquel ennyitől nem rohan volna el.

-Mit és még? Mondd, minek aggódsz te ennyire érte? Csak nem feküdtél le vele? Vagy le akarsz?

-Hát neked még a maradék eszed is elment. Ha nem lennél az öcsém, akkor most jól behúznék neked egyet, bár lehet, hogy megteszem, ha még mondasz egy-két ilyen baromságot.

-Jól van na!

-Nem tudom, hogy miért változtál meg ennyire, de én sokkal jobban szerettem a régi Kimit. –hagyta ott végül Rami, és visszament Kiirához, majd a koncert után együtt mentek Natasha öltözőjéhez. Bekopogtak és az „Igen” után bementek.

-Sziasztok. –köszönt nekik Natasha.

-Szia. –köszönt a pár egyszerre.

-Szeretném megköszönni, hogy megtetted, amire kértelek –vette át a szót Rami.

-Nincs mit, bár a jelek szerint nem jött be. –mondta csalódottan Natasha –Pedig aranyosak együtt.

-Tényleg azok, csak egyik makacsabb, mint a másik.

-Remélem azért majd sikerül újra összehozni őket.

-Reméljük. Szóval még egyszer köszi. Megyünk is, hagyunk pihenni.

-Köszi. Sziasztok és sok sikert. –búcsúztak el, majd Kiira és Rami visszament a szobájukba.

* * *

Kimi a koncert után visszament a szobájába Julieval.

-Kicsim, jössz zuhanyozni? –bújt közel hozzá Julie.

-Most nem, még el kell intéznem egy telefont, de te menj csak. –húzódott el tőle, mire Julie fogta magát és bevonult a fürdőszobába. Kimi leült a fotelba, bekapcsolta a tv-t, de egyáltalán nem kötötte le, amit látott. Egyre csak a bátyja szavai zakatoltak a fejében: „Nem tudom, hogy miért változtál meg ennyire, de én sokkal jobban szerettem a régi Kimit”  Tényleg ennyire megváltoztam volna?  Vajon ha bevallotta volna Raminak, hogy valójában mit mondott Raquelnek, akkor tényleg behúzott volna neki? Biztosan. Azt már nem bocsátaná meg neki. De talán tényleg túllőtt a célon azzal a mondatával. Nem kellett volna azt mondania. Néha igazán megtanulhatna lakatot tenni a szájára. És lehet, hogy bocsánatot kellene kérnie Raqueltől. Nem lesz könnyű, nagyon nem, de muszáj lesz. Lehet, hogy az lenne a legjobb, ha átmenne most hozzá, akkor még talán van esély arra, hogy meghallgatja. Fogta magát, felpattant, és Raquel szobájához ment. Brendannal éppen akkor léptünk ki a liftből, amikor Kimi is kijött a szobájából. Csúcs.

-Raquel beszélhetnénk?

-Most mit akarsz a fejemhez vágni? –kérdeztem csalódottan. Már nem érdekel, hogy mit gondol. –Nem volt még elég mára? Inkább írj egy listát, hogy mik a hibáim, aztán majd meglátom, hogy mit tehetek az ügy érdekében. –mondtam unottan, és kinyitottam az ajtóm.

-De én…

-Ne most. –szólt közbe Brendan, majd bekísért a szobába.

-Köszi, hogy itt vagy nekem. –ültem le a kanapéra, ő meg mellém.

-Nincs mit. –átölelt, én meg hozzábújtam. Nem szóltunk semmit, csak némán ültünk. De most a csönd fontosabb volt, mint a szavak. Nem tudom, hogy meddig ülhettünk ott, amikor megszólalt Brendan telefonja.

-Szia anya…Igen…mi???...Megyek…nyugodj meg, azonnal ott vagyok.

-Valami baj van?

-Ne haragudj, de el kell mennem. Holnap felhívlak. Szia. –nyomott egy puszit a homlokomra, és már el is tűnt. Egy ideig még ott üldögéltem, majd letusoltam és aludni mentem.