- Anya! – kezdett kiabálni Kimi. – Ezt igy nem lehet!

- Oké. Merre van a legközelebbi szálloda? – megoldom én a problémát egy kettő.

- Szálloda? Még csak az kéne. Mi vagyunk most a felelősek érted.

Úgy beszél, mintha 5 éves lennék. Mégis mi történhetne velem 1 szállodában? Árulja már el nekem.

- Ez jó. Itt van nem is messze az a kis panzió.

- Kimi Matthias Raikkonen – ennyit értettem az egészből, mert megint finn szöveg következett. És még azt mondják, hogy ez a nép nyugis. Paula most inkább hasonlít 1 olasz mammára, ahogy kiabál és mutogat.

- Nekem nagyon is megfelel az a

- Nem. Vendég vagy. Maradsz és kész. Felnőtt emberek vagytok, mégis mi van veletek? Egymástól féltek vagy mi a szösz?

- Dehogy, csak hát, mindkettőnknek van valaki és ez igy kicsit kínos lenne. – fogtam bele a magyarázkodásba.

- Nem lesz kínos. Most, hogy itt vannak a gyerekek minden szoba tele van. Nem lehet őket szétválasztani, mert akkor nagy hisztit csapnak.

- Láttam, 1 kanapét a nappaliban, esetleg

- Ja, esetleg majd te aludhatsz rajta – szakított félbe Kimi – Tudod milyen kényelmetlen? Még az hiányzik a vállamnak.

- Senki sem alszik ott. Vita lezárva. 10 perc és vacsora. – adta ki a végső utasítást és hagyott minket kettesben.

Mégis hogy fogom ezt beadni Niconak? Már ha valamikor még szóba áll velem?

- Enyém az ágynak ez a fele – mutatott a bal oldalra. Elkezdett kipakolni, én meg csak álltam az egyik lábamról a másikra. – Mit szerencsétlenkedsz?

- Semmit – neki kezdtem én is a kicsomagolásnak. Elpakolgattunk full csendben. – Meddig áll szándékodban maradni? – jó lenne tudni.

- Ron azt mondta, ráérünk kedden vagy szerdán visszamenni. - Még csak csütörtök van szontyolodtam elL. – Nem fogsz belehalni, annyira azért nem szörnyű a családom – nézett rám nagyon csúnyán.

- Dehogy. Kedvesek.

- Igen, kedvesek. Szóval, te se bántsd meg őket, ha megkérhetlek. Próbálj meg viselkedni.

- Mégis mére célzol?

- Na vajon? Találd ki! – majd elment.

Most, hogy egyedül maradtam. Végig dőltem az ágyon. Az az egy szerencsém van ebben a szerencsétlenségben, hogy az ágy jó nagy. De még igy is eléggé gázos. Anyunak nem is mondtam semmit a jelenlegi helyzetről. Este mindenféleképpen rá csörgök. Tök hamar sötét lett, az előbb, mikor megjöttünk még egészen világos volt. Pedig most nyár van.

- Faith, gyere enni – jött be Lily.

Bájos kislány: szőke göndör haja van és szürke szeme. Nagyon különleges. Olyan 6 éves lehet. Igazán szép. Elindultam lefelé. Aztán megtorpantam, a konyhából vidám hangok hallatszottak ki, mindenki nevetgélt.

- Mi a francot keresek én itt? – kezdtem el magamban beszélni. Gyakran csinálok ilyet. Nem bírom befogni a számat. Az sem zavar, ha senki sem hall, mint például most. Nem illek ide. Megfordultam és épp vissza akartam sunnyogni az emeletre, amikor Lily meg fogta a kezem és elkezdett magával húzni. Az ebédlő is csúcs volt: egy hatalmas tölgyfa asztalt ültek körbe.

- Paula néni, ugye Faith néni ülhet mellém?

- Persze Lil.

Leültetett maga mellé, pont Kimivel szemben. Niklas is itt maradt, ő Matti mellett ült. Elsőnek levest kaptunk, nem tudom pontosan mi lehet, de hasonlít a húslevesünkre.

- Faith néni miért nem akartál bejönni?

- Nem vagyok néni – mondtam kedvesen. Rémes, több ránctalanitót kell használnom – és be akartam jönni. Itt is vagyok.

- De épp indultál vissza, amikor

- Inkább egyél Lily, a végén kihűl.

Ezer hálám Paulának. Olyan érzésem van, pontosan tudja, milyen most nekem. Nekiálltam elfogyasztani a levest. Közben végig Kimi mesélt a hétvégékről, a gyerkőcök pedig tátott szájjal hallgatták, amikor részletezte, hogy előzött meg valakit az egyik éles kanyarban.

A második fogás valami fehérhúsú állat érdekesen megcsinálva mézes mártással.

- Csaknem szarvas – kérdeztem miután lenyeltem az első falatot.

- Az bizony. Szereted ugye?

- Persze – Először gondolkodtam azon, hogy megmondom az igazat, de ránéztem Lilire és nagyon ingatta fejét. Amikor meghallotta a válaszom, bólintott. Muszáj magamba gyűrnöm legalább a felét. Igazából ízlik. De úgy vagyok vele, azért ne öljenek meg állatot, hogy én megegyem. Erre anyum mindig felhozza a csirkét, hogy azt persze nyugodt szívvel befalom. Nem érti meg, hogy az más. Őket azért tenyésztik, hogy megegyük. Ezek a szerencsétlen állatok, meg békésen legelésznek, mikor lelövik őket. Lehet, hogy akit éppen eszem, hazavárja 1-2 kis szarvas. Kész, többet rá sem birok nézni. Pedig még a negyedét sem ettem meg.

- Ti össze fogtok házasodni?

Ki fog megházasodni? Úgy el voltam foglalva az ételemmel, hogy elvesztettem a beszélgetés fonalát. Az meg van, hogy ezt Lily kérdezte. De kitől?

- Nem nekünk szólt ez a kérdés. – tudta le ennyivel Paula.

- Kik akarnak összeházasodni ? – kérdezett vissza az egyik fiú, fogalmam sincs, melyik.

- Kimi és Faith.

Kész szerencse, hogy ülök. Az összes manó engem néz és valamiféle választ várnak.

- Nem Lily, Kimi bácsikádnak eszébe sincs megnősülnie megint. És különben is, az én szívemben csak 1 kis hölgynek van hely, ugye tudod, ki az – és ezzel Kimi rákacsintott.

- Én vagyok az? – és nagyon boldog lett.

- Ki más lenne, hm?

Ügyesen leszerelte. Nem tudom, mit szeretnek rajta annyira. Velem olyan undok majdnem mindig.

- És Faith-t nem is szereted? – nem adja fel egykönnyen.

Érzem, hogy totál elpirosodtam. Inkább elkezdek enni, de azért nagyon érdekel, erre vajon mit mond.

- Én kedvelem, sokkal aranyosabb, mint Jenni néni volt. És Rami bácsi azt mondta, hogy szerelmesek vagytok egymásba.

Óvatosan felnéztem. Lily nyugodtan evett tovább miután kimondta ezeket. Na igen, el sem tudja képzelni, milyen kényes témába gyalogolt bele. Már úgy értem persze, hogy nem szeret, de azért mégis érdekes 1 téma. Ránéztem Kimire, ő is engem nézett.

- Rami bácsikátok kicsit bolond, de ezt ti is tudjátok.

- És

- Lily, zárjuk le ezt a témát, jó törpe?

- Bizony, ez túl felnőtt téma még neked – az első hozzászólásom és nem lett túl értelmes.

- Akkor miért néztek egymásra úgy?

Paula nagyon élvezi a helyzetet, jókat kuncog magában.

- Mostmár fejezd be, jó? Még csak nem is kedveljük egymást.

Egyre jobb, már nem is kedvel. Kész. Vissza kéne vágnom, de hogy? Nem tudom, miért, de ez most nagyon rosszul esett.

- Köszönöm a vacsit, nagyon finom volt. Most felmennék, ha nem baj, fáradt vagyok.

Ha baj, az sem érdekel. Felmentem a szobámba, illetve abba a szobába, ami közös azzal az emberrel, aki még csak nem is kedvel. És most miért potyognak a könnyeim? Bediliztem.

- Valami baj van? – nyitott be Kimi.

- Nincs, miért lenne? – remélem nem vette észre, bár nem valószínű, manapság kifinomultak a reflexeim.

- Niklassal elugrunk kicsit beszélgetni, kb 1 órára, nem jössz?

- Nem kösz. Nem akarom rád erőltetni a társaságomat- jesszus, kezdek magamtól megijedni, mindjárt leharapom a fejét – és amúgy is, fel kell hívnom Nicót és meg kell mondanom, hogy mennyire szeretem.

Na, csak tudnám, hogy ez most hogy jött. Eszembe sem jutott eddig, meg most sem érdekel. Egyáltalán nem.