Reggel telefoncsörgésre ébredtem. Hány óra van?? Jézusom, csak fél 7.

-Hallo –szóltam bele álmosan. Meg sem néztem, hogy ki keres.

-Szia, Brendan vagyok, felébresztettelek?

-Szia. Nem –oké, friss vagyok, és ezt el kéne magammal is hitetnem. Viszont valami baj lehet, gondterhelt a hangja.

-Szóval csak azért hívlak, hogy bocsánatot kérjek, hogy tegnap úgy elrohantam.

-Semmi gond. Minden rendben? –nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.

-Hát…nem egészen, de megoldom.

-Tudok valamit segíteni?

-Aranyos vagy, de nem. Ez amolyan családi ügy, de ne aggódj, nem lesz baj.

-Oké, de ha kellek, tudod, hogy hol találsz.

-Tudom. Megígérsz valamit?

-Micsodát? –most vajon mit akar?

-Hogy nem leszel szomorú a tegnap este miatt?

-Nem leszek. –aranyos egy pasi.

-Rendben. Raquel?

-Igen?

-Valamit el kell mondanom. –ez rosszul hangzik. Felültem.

-Micsodát?

-Nem tudom, hogy hogy kezdjek hozzá.

-Brendan, mi a baj?

-Én…nem randizhatok veled többet. –mi? Ezt most hogy érti?

-Ezt nem értem. De miért nem? –ez váratlanul ért.

-Csak egyszerűen nem. Kérlek ne keress többet. Szia.

-De…-letette. Én ezt nem értem. Tegnap megcsókolt, ma meg már nem randizhatunk többet? Csak nem beszélt Kimivel? Jézusom!! Biztos minden baromságot összehordott rólam. Ezt nem hiszem el!! Kiugrottam az ágyból és egyenesen Kimi szobájához mentem. Kopogás helyett rögtön dörömbölni kezdtem. Nagy sokára Julie kómás feje jelent meg az ajtóban.

-Hol van Kimi? –kérdeztem rögtön.

-Szerinted? Az ágyban.

-Küld ki.

-Eszem ágában sincs –azzal már csukta volna be az ajtót, mire én elkaptam, és visszalöktem, majdnem az arcába. –Te normális vagy?? –nem törődtem vele, bementem egyenesen a hálóba. Kimi már éppen ébredezett.

-Mit mondtál neki? –Kimi válasz helyett a fejéra húzta a takarót. Na jó, erre én nem érek rá. Odamentem, és lehúztam róla a takarót. –Azt kérdeztem, hogy mit mondtál neki.

-Mi van? Hány óra van? –nézett az órára. –Te bolond vagy? Ilyenkor mit üvöltözöl? És egyáltalán mi a fenét keresel itt?

-Csak válaszolj már! Mit mondtál neki??

-Kinek?? Anyám, itt üvöltözöl, legalább mondanád világosan, hogy mit akarsz! –kelt fel és ment ki a nappaliba, én meg utána.

-Brendannak! Mit mondtál neki?

-Te meg vagy huzatva! Nem is beszéltem vele.

-Hazudsz! Mit mondtál neki? Szerintem nem logikus, hogy az egyik este megcsókolsz valakit, aztán azt mondod neki, hogy bocsi, nem randizhatunk többet. Bár neked lehet, hogy ez a normális, de vannak emberek akiknek nem!

-Ja, Brendan is éppen ezt példázza, igaz? –mondta gúnyosan.

-Nos? Elmondod végre, hogy mivel üldözted el?

-Nem kellek én ahhoz, elintézed azt magad is. Egyébként, ha annyira tudni akarod, nem beszéltem vele. De nem is érdekel, hogy mit csinál a lovagod. Van jobb dolgom is, mint a te pasijaid után koslatni, és csúnya dolgokat suttogni nekik. –oké, és ha tényleg nem mondott neki semmit? Én meg itt cirkuszolok… -Ja, és a legfontosabbat még nem mondtam. –jött közel hozzám, szinte farkasszemet néztünk.

-Na és mégis mi az?

-Az drágaságom, hogy nem minden körülötted forog. Remélem érted, hogy mire gondolok. Szakítottunk és kész. Ne hidd, hogy még most is utánad koslatok, vili? Most pedig ha nem baj, szeretnék még aludni, vagy van még egyéb kérdésed királylány? –kérdezte gúnyosan.

-Nem, nincs. –mondtam halkan, majd sietve távoztam. Csak gratulálni tudok magamnak, jól lejárattam magam. De olyan logikusnak tűnt. Basszus. Nem értem. De most mit csináljak? Azt hiszem jobb lesz, ha felöltözöm, így is elég ciki, hogy pizsiben rohantam át. Visszamentem a szobámba, és felöltöztem, majd lementem reggelizni.

-Szia, leülhetek? –jelent meg Alfredo bácsi.

-Szia. Persze. –hülye kérdés, jó hogy leülhet.

-Minden rendben van? Nem akarsz beszélgetni egy kicsit? –nem tudom, talán jó ötlet. Végül is jó lenne elmondani valakinek a dolgokat.

-De, azt hiszem igen.

-Akkor gyere, menjünk az irodámba, ott nagyobb a nyugalom –azzal átmentünk az irodájába. Főzött egy kávét, majd kényelmesen elhelyezkedett a foteljában. –Mesélj.

-Tegnap összevesztünk Kimivel a tánc közben –kortyoltam bele a kávémba- gondolom ezt észrevetted.

-Igen, és min?

-Nem fontos. Brendannal úgy éreztem, hogy minden rendben van, tegnap megtettünk egy lépést, aztán ma felhívott, hogy többet nem találkozunk. Te érted ezt? –néztem rá kérdőn.

-Nem kislányom, sajnos nem. Én nem akarok azzal jönni, hogy én megmondtam, de…

-De?

-De szerintem tényleg Fernando lenne számodra a legideálisabb férfi.

-Kérlek ezt ne kezdjük újra. –már tudom, hogy milyen szöveg jön.

-Rendben, nem szóltam semmit. Inkább koncentrálj a versenyre.

-Az lesz. Megyek is. Még el akarok intézni egy-két dolgot. Kösz a kávét és a beszélgetést –adtam neki egy puszit.

-Nincs mit, rám mindig számíthatsz. –ölelt meg Alfredo bácsi.

-Köszi. Szia. –hagytam magára. Ha még 2 percig ott lettem volna, tuti, hogy újra elkezdi, hogy Fernando így, Fernando úgy. Csak azt nem érti meg, hogy nem vagyok belé szerelmes. Azt hiszem inkább felhívom Brendant, nem hagy nyugodni a dolog. Legalább had tudjam meg, hogy miért szakít. A sokadik csörgésre fel is vette.

-Szia Raquel.

-Szia Brendan. Nézd, tudom, hogy reggel elmondtad, hogy mi van, csak…

-Csak? –kérdezett vissza.

-Csak tényleg szeretném megtudni, hogy miért döntöttél így. Ígérem, utána békén hagylak, ha azt akarod, csak szeretném tudni.

-Rendben, ha annyira akarod. Szóval nem akarok játékszer lenni.

-Miféle játékszer? –ezt nem értem. Mire céloz?

-A te játékszered. Szerintem ha arra készülsz, hogy összekösd valakivel az életed, akkor nem fér bele egy harmadik személy a kapcsolatba, így mivel én vagyok a felesleges harmadik, kiszállok.

-De milyen felesleges harmadik? Nincs semmiféle felesleges harmadik. És nem készülök senkihez sem hozzámenni.

-Pedig én úgy tudom, hogy menyasszony vagy.

-MI?? ÉN??? Nem.

-Nem számít. Ha nem is házasodtok hamarosan össze, attól még összetartoztok Fernandoval, és ezt a bácsikád világosan az értésemre adta.

-Én nem vagyok Fernando menyasszonya, se barátnője se semmije!!

-Mindegy. Akkor is az lesz a legjobb, ha nem találkozunk többet. Légy jó. Szia.

-De…-már válaszolni sem tudtam, bontotta a vonalat. Na most aztán betelt a pohár!