A két pálya között számos eltérés van: míg Szuzuka jogait a Honda Racing birtokolja, addig Fuji a Toyota irányítása alatt áll. A másik eltérés az aszfaltcsíkok karakterisztikájában keresendő: Szuzuka szaknyelven szólva a „technikás pilótapályák" közé tartozik, míg Fuji egy jóval egyszerűbb, néhány pilóta által unalmasnak megbélyegzett aszfaltcsík.

A csapatok, mint minden új helyszínre, a következőképpen készültek fel: főhadiszállásaikon található számítógépes szimulátorok és a pálya igazgatóságától kapott pontos pályainformációk segítségével megpróbálták megtalálni a gyárban az alapbeállításokat. A komputer igénybe vételével megbecsülték a várható köridőt illetve versenyszimulációkat futtattak le, amely természetesen a pontos gumikopást, üzemanyagszint-változást is figyelembe veszi.

Fuji az Indianapolis Speedway képét keltheti bennünk a hosszú egyenesével és a lassabb kanyarjaival. A csapatoknak éppen ez jelenti a legnagyobb kihívást: megtalálni az egyensúlyt a lassabb részek és a célegyenes között. A lassabb kanyarok az autók mechanikai tapadását és tökéletes felfüggesztés követelnek meg. Az, hogy a 30 év után a versenynaptárba újra visszakerülő pálya a Ferrari vagy a McLaren-Mercedes sikerét hozza, még kérdéses. Első blikkre a szakemberek az utóbbira fogadnak, hiszen a wokingi csapat ebben az évben lehengerlően teljesített az ehhez hasonló karakterisztikájú pályákon. Ebből is látszódik, hogy az MP4/22 és az F2007 mennyire más konstrukció: az egyik autó aerodinamikai jellemzőiben, míg a másik a mechanikai felépítésében jár magasan a mezőny fölött. Tulajdonképpen az utóbbi években nem is volt példa arra, hogy két győztes autó ilyen élesen elválasztható legyen a mechanikai és aerodinamikai állandó tekintetében. Valószínűleg jövőre már más lesz a helyzet, mert a két csapat mérnökei -az idei évadból tanulva- megpróbálnak egyensúlyt találni a két jellemző között. Ezt igazolván Kimi Raikkönen korábbi nyilatkozatában elárulta, hogy Maranellóban már az aerodinamika-mechanika egyensúlyának figyelembevételével tervezik az F2008-at.

Rátérve a mai eseményekre: az egész évadra jellemző kép volt pénteken megfigyelhető, azaz F2007 hosszú etapokon kiegyensúlyozott teljesítményt mutatott, míg az MP4/22-ből egy körön sokkal többet ki tudnak hozni. Ezt Luca Baldisserri, a Ferrari vezetőmérnöke is igazolta: „Mindig érdekes egy új pályára jönni és a szimulációt a valósággal összehasonlítani. Összességében elmondhatjuk, hogy előrejelzéseink beigazolódtak. A három tréningóra ugyanazt a képet mutatta, mint az eddigi pénteki napok. Problémánk van azzal, hogy a gumikat az első mért körön megfelelő állapotra hozzuk. Azonban a hosszú távon való konstansságunk kiváló."

A pénteki nap legjobb hosszú etapját Kimi Raikkönen teljesítette, aki tizenkét körös nekifutása során valamennyi körében 1:19.8 és 1:20.3 közötti köridőket teljesített. Sem Lewis Hamilton, sem Fernando Alonso nem tudott ilyen meggyőző etapot futni, azonban három-négy körös etapjaik során, melyet a csapat elmondása alapján versenybeállításokkal tettek meg, 1:18.7 és 1:19.1 közötti köröket autóztak.

Konzekvenciát levonni szinte lehetetlen, hiszen a szokásos ismeretlen faktorok mellett (eltérő üzemanyagszint, eltérő gumikeverék, eltérő pályaállapot) két másik tényező is oroszlánszerepet játszik: a pálya újdonságának varázsa illetve az időjárás.