Az akkoriban a Ferrarinál szolgáló Rubens Barrichello a következőket mondta ezzel kapcsolatban: „Biztos vagyok benne, hogy Räikkönen hibákat fog véteni. Ismerem az alsóbb kategóriákból érkezőket, akik tele vannak lelkesedéssel, de ezáltal többet is hibáznak. A FIA-nak a következőkben bennünket is meg kellene kérdeznie ilyen esetekben. A biztonság nagyon fontos kérdés."

Räikkönen ezzel szemben a ma már ismert hozzáállásával nyilatkozott: „Nem fogok lassan bóklászni és pályákat tanulni. Tudom, hogy csak 23 együléses versenyem volt, de nem most kezdtem. Ismerem a véleményeket velem kapcsolatban, de ez nem probléma nekem. Pontokért fogok harcolni, bár tudom, hogy mindenki ugyanezért van a pályán, így nem lesz könnyű dolgom." -mondta anno, és ha valami, hát az első versenyen elért eredménye talán még ennél is beszédesebb volt.

Az időmérő edzésen a 13. helyet szerezte meg, míg a csapattársa, a szintén nagyon fiatal Nick Heidfeld a 10. lett. Kimi természetesen nem volt túlzottan boldog és úgy vélte, hogy beférhetett volna az első tízbe. A futamon aztán végül a pontszerző hatodik helyet szerezte meg, ami első próbálkozásra remek teljesítmény. Ráadásul nem csak úgy az ölébe hullott, előzött is érte, például a második évében lévő Jenson Buttont, aki ekkorra a Williams-től a Benettonba igazolt. Mindazonáltal a csapattárs, Heidfeld sem tétlenkedett, hiszen ő egészen a negyedik helyig jutott, Frentzennel csatázott nagyot. Hogy Kimi ezek után sem volt alárendelt szerepben, az egyértelmű, ám az is, hogy Heidfeld mindenkire jobb benyomást tett, bár ő már egy évvel korábban a sorozatban volt. Mindazonáltal neki már a harmadik futamon, az esős Brazil nagydíjon sikerült hoznia a Saubernek egy dobogós helyezést, míg Kiminek ilyen bravúr nem jött össze. A végelszámolásnál a német a 8., míg az újoncnak a 10. hely jutott.

Ezek után amikor Räikkönen, és nem Heidfeld kapta meg a visszavonuló Mika Hakkinen helyét, ismét mindenkiben megjelent egy nagy kérdőjel. Persze a legnagyobb a német versenyzőben. Ám a választás mégis magyarázható, hiszen egyrészről maga Hakkinen is lobbyzott érte, másrészt úgy tűnt Ron Dennis is finn párti, ráadásul így egy kicsit kisebb volt a McLaren vesztesége a szurkolókat tekintve. Finn vihette hát tovább a stafétabotot, s ahogy egy évvel ezelőtt, Kimi ezúttal is kiváló volt Melbourne-ben.

Őszintén szólva egy kicsit szívmelengető érzés is volt, amikor először gördült ki a pályára, és az ember azt hihette, hogy Mika meggondolta magát. Persze nem, és bár Mikával ellentétben, nem sikerült egy nagy bravúr az időmérő edzésen, az előkelő ötödik hely a rajtrácson - közvetlenül csapattársa, David Coulthard mögött- nem volt rossz eredmény.

A futamon aztán mindent el is veszthetett volna rögtön, azok után, hogy a fél mezőny leamortizálódott az első kanyarban, ám a szerencsére rá nem jellemző ifjonci kapkodás ezúttal sem kerítette hatalmába, sikeresen kimenekült a bajból. Pedig a kellős közepén volt, de mert látszott, nagy a baj, inkább egyenesen lehajtott a pályáról, mintsem bevállalta volna a kétséges kimenetelű csatát. Mint utóbb kiderült, remek döntés volt, ám így sem úszta meg gond nélkül.

A Ralf Schumacher autójáról leszakadó vezetőszárnyat már nem tudta kikerülni, így egy kissé megrongálódott az autó orra, ráadásul valamilyen módon még a feneke alá is bekerült néhány alkatrész, amit pedig a szerelők próbáltak kibányászni alóla. Sok időt töltött a bokszban, ám a biztonsági autós periódus alatt beérte a mezőnyt, s neki is állt felőrölni az előtte állók idegeit, hogy átgázolhasson rajtuk. Hogy ehhez erős autója volt, az biztos, de az is, hogy mire Schumacher a harmadik helyen felőrölte Jarno Trulli idegeit, aki aztán falnak is ment tőle, Kimi már ott loholt valahol az élmezőnyben.

Amikor az ismét összehozott mezőnyt útjára engedték, Kimi máris a harmadik helyen találta magát, közvetlen Montoya és Schumacher mögött. Páholyból nézhette végig azt az eseményt, amit Montoya a következőképpen kommentált: „Schumacher úgy ment el mellettem, mintha én álltam volna.". És ha Kimi egy kicsit nem szúrja el az utolsó bokszkiállását, Montoyának bizony nem ez lett volna az egyetlen rossz emléke a futamról. A kerékcserét követően ugyanis kissé nagy lendülettel érkezett meg az első kanyarba, s bár Montoya hátrányban volt, mire Kimi visszaevickélt a pályára, ismét a harmadik helyen találta magát. Nagyszerű versenyt tudhatott maga mögött, ám a kezét ennek ellenére se lengette meg igazán a szurkolóknak. Mindazonáltal a pódiumon akkor még egy meglehetősen kisfiús Kimit láthattunk, akinek bizony egy kissé furcsának hathatott az F1-es dobogó.

A következő hasonló élménye az Európa Nagydíjon volt, ahol azon kívül, hogy egyszer például lement a pályáról, tanúbizonyságot tett nyugodtságáról is. Ő a hatodik helyen autózott, előtte Coulthard és Montoya csatázott, akik láthatóan nem bírtak magukkal. Kimi pedig nagyon jól tette, hogy kimaradt a nagyfiúk játékából, mert mindketten kiestek a célegyenes első kanyarjában. Montoya túl szűken akart fordulni, s miután az autója hátulja megállíthatatlanul elindult kifelé, a külső íven forduló skót is áldozattá lett. Kimi pedig? Elslisszolt belül. Aztán pedig a bokszban megelőzte Ralf Schumachert is és ismét felállhatott a dobogó legalsó fokára.

Räikkönen pályafutásának következő meghatározó pillanata a Francia Nagydíj volt, ahol bizony egy első hely is kinézett neki, és amennyiben nem csúszik meg egy olajfolton meg is van a nagy produkció. Így azonban csak a második hely maradt, amilye szintén nem volt még, ám a nagy lehetőség miatt Kimi egyáltalán nem tudott örülni.

Történt ugyanis, hogy az új bokszkijárat fehér vonalát a fél mezőny, köztük David Coulthard és Michael Schumacher is megérintette, ami egyenes utat jelentett egy újabb látogatás felé. Räikkönen a német bajnok kényszerű plusz kiállása után az élen találta magát, ahol aztán egy kicsit meg is kergették őt, ám végül úgy tűnt lenyugodtak a kedélyek, s az ifjú finn megszerzi első győzelmét.

Azt, hogy ez mégsem sikerült, az Allan McNish Toyotájából kifolyt olajnak köszönhető, melyet épp a hajtű előtt volt oly jó elcsepegtetni. Ezen csúszott meg Kimi első győzelme, s ő maga is. A kis megingást pedig az öreg róka, Michael Schumacher rögtön ki is használta, ami egyet jelentett számára az ötödik világbajnoki címmel.

Az évad utolsó futamán Räikkönen még egyszer felállhatott a dobogó legalsó fokára, ám a sok kiesés miatt nem nyújthatott kiemelkedő teljesítményt. Hatodik lett a záráskor, 24 ponttal, mely 17-el kevesebb márkatársánál a tapasztalt David Coulthardénál.

2003-ra a Mercedes motor sokkal megbízhatóbbá vált, mint volt egy évvel korábban, amikor például az utolsó előtti három futamon Kiminek ezen probléma miatt kellett búcsúznia előkelő helyekről. Az MP4-17 továbbfejlesztett változata is meglehetősen jónak bizonyult, hiszen már az idény második futamán megtörtént az, amire Räikkönen már egy évvel korábban is esélyes volt. Malajziában megnyerte élete első futamát.

Vajában nem csinált mást, csak elrajtolt a hetedik helyről és kimaradt a rajt utáni balhéból, majd szélvész gyorsan vezetett és nagy fölénnyel nyert, Ron Dennis pedig könnyezett.

Ettől fogva, Kimi kibérelte magának a pódium második fokát, s bár két ütközés és egy motorhiba -az élről esett ki- hátráltatta őt, végül is a 2003-as év az eddigi legjobbja, melyen az utolsó futamig harcolt a bajnoki címért. Hogy ez nem sikerült, és hogy majdnem igen, az az esőnek köszönhető.

Az utolsó előtti futamon Schumachernek, Räikkönennek és Montoyának volt még esélye a címszerzésre. Az amerikai futam a leszakadó eső miatt egy igazi káosszá vált, ahol a leginkább az akkor még csak ötszörös világbajnok Michael Schumacher ismerte ki magát a legjobban. Montoya hamar kiszállt, mivel megbüntették őt, mert letolta a pályáról Rubens Barrichellót. A büntetés pedig nem is jöhetett volna rosszabbkor a számára. Egy teljes kört kellett megtennie a szakadó esőben száraz gumikon. Ő ezzel el is ki is szállt a harcból, s Kimi esélyei is nagyban csökkentek a futam során.

Az élről rajtolt, de a nedves pályán alulmaradt Schumacherrel szemben, aki láthatóan nagyon élvezte a körülményeket. Szégyenkezésre azonban nem volt oka, hiszen így is behozta autóját a második helyre, s bár minimálisra apadtak az esélyei, végül is harcban maradt a címért.

Az utolsó futam hétvégéje pedig megmutatta, hogy bizony olykor még azt az egyetlen pontot sem oly egyszerű összehozni, amire Schumachernek szüksége volt, s kiderült az is, Kimi keze nem remeg meg a nagy esély nyomása alatt sem.

A Japán Nagydíj időmérő edzésének második felére megérkezett az eső. Ekkor még az a fajta időmérés volt, amikor mindenki csak egy kört tehetett meg, s ha ezt elszúrta, ugrott a jó rajthely. Az eső pedig kibabrált, mind Raikkönennel, mind pedig Schumacherrel, akik így a 8. és 14. helyről indultak.

A futam aztán valóban kétesélyessé tette azt, ami addig egy laza hétvégi autózásnak tűnt Schumacher számára. A német bajnok a mezőnyön való átgázolás közepette beletörte vezetőszárnyát Takuma Sato autójába, ami miatt ismét visszaesett, míg Kimi Raikkönen egyre csak jött fel. Az utolsó méterekig kétséges volt tehát a bajnokság kimenetele. Az élen Barrichello autózott, mögötte Räikkönen, Schumacher pedig kissé messze a pontszerzéstől. A végére azonban kiderült, Kimi már csak a szerencséjében bízhat. Schumacher feljött pontszerző helyre, míg Barrichello biztosan hozta az első helyet, vagyis megfogták az ifjú finn versenyzőt. Az elszámolásnál két pont hátránnyal végzett a hatodik címét begyűjtő Michael Schumacher mögött. A 2003-as évad az eddigi legjobbjának számít, habár 2005-ben szintén második lett, akkor Fernando Alonsóval csatázva, de a pontok tekintetében az már egy jóval nagyobb hátrányt hozott számára.

2004-ben a sorozatos meghibásodások miatt csupán a hetedik helyen végzett, s a 2006-os sem volt egy túlzottan eredményes szezon a számára. A McLaren-Mercedes csapat egyetlen győzelmet sem könyvelhetett el, miközben Kiminek többször is sikerült a pole-ból indulnia.

A sorozatos problémák vezethettek ahhoz a döntéshez, melynek értelmében Kimi a 2007-es évadra a Ferrarihoz igazolt. Öt teljes szezon után búcsúzott a McLarentől, és egyelőre úgy tűnik, hogy nem választott rosszul.

Raikkönen megnyerte élete első ferraris versenyét, s bár ezek után hullámvölgyek következtek, rajta már a kezdetektől fogva látszik, hogy sokkal jobban érzi magát az olaszoknál, mint Ron Dennis csapatában. Már a Ferrari év eleji rendes téli rendezvényén is„megeredt a nyelve" ahhoz képest, ahogyan annak előtte nyilatkozott. Ma már pedig majdhogynem szószátyárnak számít, akit a riporterek is sokkal jobban kedvelnek, lévén, hogy nem csak egyszavasokban válaszol a kérdésekre.

Kimi Räikkönen előtt most ismét nagy hétvége áll. Hét ponttal van lemaradva -kevesebbel, mint 2003-ban- a tabella éllovasa, Lewis Hamilton mögött, s néggyel a második legjobb Fernando Alonsotól. Az évek során megismerhettük, hogy rajta nem fog múlni a címszerzés, ám ahogy anno, most is egy kisebb csodára lenne szüksége még akkor is akkor is, ha győzedelmeskedik a nagydíjon. Hogy ki lesz 2007 világbajnoka az csak vasárnap este derül ki, ma azonban mindenképpen az ünneplésé a főszerep Kimi Räikkönen számára, aki bizony a szemünk előtt nőtt fel, s most ünnepli 28. születésnapját!

Innen kívánunk neki még sok hasonlóan szép napot!