Nem is csinálok már magammal semmit. Sietek, ahogy kérte, csak még az egyik rúzsomat előkotrom a táskámból. Meg is van, közben szembe találtam magamat a bögréjével, azzal a katicással. Majd holnap visszaadom.

- Remélem gyors voltam – vágódtam be mellé. Nincs túl jó kedvem.

- Valami baj van – kérdezte, miközben beindította a motort. Olyannyira nem jó a kedvem, hogy szemügyre sem vettem a kocsit, de tuti, hogy Merci.

- Kéne, hogy legyen?

- Azt csak te tudhatod.

- Tudod mit, akkor nincs.

Ez is jól kezdődik. Már most elegem van ebből az estéből, pedig jóformán még el sem kezdődött.

- És Nico hogy van?

Honnan tudjam? Nem is érdekel. Miért kell mindig felhoznia? Ha annyira tudni akarja, akkor hívja fel és kérdezze meg. Ha én nem foglalkozom vele, akkor neki sem kéne.

- Jól – gondolom.

Érjünk már oda, nincs kedvem folytatni ezt a nagyon értelmes beszélgetést. Végre leparkoltunk 1 háznál, ami majdnem ugyanolyan volt, mint az övéké. A legszívesebben haza mennék. Motor leállítva, kiszállhatnánk.

- Biztos, hogy nem haragszol rám? – ezek a szemek.

- Biztos.

Haragszom, de mégis mit mondhatnék: az a bajom, hogy nem voltál elolvadva amikor megláttál. Kicsit hülyén festene. Miért kellett volna, hogy elolvadjon. Ott van neki az a picsa. Nem azért van velem, mert velem akar lenni, hanem mert Ron azt mondta. Mi van már megint? Most tényleg az bánt, hogy nem akar velem lenni? Meghülyültem. Ezt most rögtön befejezem. Van barátom, aki szeret és akit szeretek. Oké, az utóbbi nem százas, hogy úgy van, de majd dolgozom rajta.

Amint beléptünk mindenki letámadta őt. Eddig is vágtam, hogy róla fog szólni ez a buli. Bemutatott mindenkinek, elég normális embereknek tűnnek. És még ari felirat is van: Isten hozott itthon. Édes, nekem eddig csak egyszer csináltak ilyet és az nem volt ilyen nagy.

- Nem táncolunk?

- Inkább nem. Menj csak, érezd jól magad. Én megyek és leülök valahova – már kiszúrtam magamnak 1 helyet, az egyik sarkot. Ahogy elnézem onnan mindent látni. Közben azért magamhoz vettem 1 üveg vodkát, nehogy szomjazzak.

- Milyen itthon?

- Jó. Köszi srácok ezt a bulit, de nem kellett volna.

Mint megtudtam Niklas, Mika és Juri volt a főszervező.

- Én kiszúrtam magamnak valakit, úgyhogy azt hiszem lépek is. Ne várjatok vissza hamar.

Mika amolyan Casanova féleség.

- Ki a ma esti áldozat? – kérdezte Juri.

- Ő ott. A fehér ruhában. Gyönyörű és egyedül van. Nem lesz nehéz. Ráadásul már ivott párat, amiből azt a következtetést vonom le, hogy valami gond van a pasijával. – indult el.

- Miért nem szóltál, hogy ismered? – tért vissza Mika pár perc múlva.

- Nem kérdezted – ez jó. Valami ilyesmire számítottam – Mi is történt pontosan?

- Bedobtam magam, tudjátok, használtam az ellenállhatatlan sármomat, nyomattam neki a szokásos dumát, erre ő meg lerázott annyival: hogy veled jött és veled áll szándékában hazamenni és ne pazaroljam rá az időmet. Mi tetszik annyira?

- Bocs, semmi. – imádom ezt a csajt.

- Mi a téma? – jött vissza Juri. Pár percre elnézett valahova.

- Mika felsült Faith -nél. – válaszolt Niklas.

- Ezt előre meg lehetett jósolni. Félig-meddig még barátja van. Még nem teljesen szakítottak, de azért várható volt, hogy még nem jön össze mással.

Jól hallottam: félig-meddig? Mi folyik itt?

- Ki az a mázlista?

- Nico.

- És csak igy egyedül hagyja őt. Én aztán 1 percre sem veszíteném szem elől.

Mika és Juri jól eldumáltak, de muszáj meg tudnom valamit.

- Juri, hogy értetted azt, hogy még nem teljesen szakítottak? – Kimi nyugi. Lehet, nem is az van, amire gondolsz.

- Nem szeretek pletykálkodni, de legyen. Szóval amióta itt van, még csak nem is beszéltek és már eleve úgy jött el a csaj, hogy szüneteljenek. Nico meg full ideg. Ma is hívta már csomószor. Ennyi volt a pletyi délután. A lényeg, én nem jósolok nekik hosszú jövőt. Viszont, ahogy látom, ott van 2 gyönyörű vörös. Ki tart velem?

Természetesen Mikában talált társra.

- Ehhez mit szólsz? – maradtunk ketten Niklassal.

- Én erről az egészről semmit sem tudtam. Azt hittem, dúl a szerelem ezerrel. Ez nekem teljesen új. – totál ledöbbentem.

- Ne csináld már, 1 ágyban alszotok és ilyeneket nem tudsz? Akkor most kérek kicsivel több lelkesedést.

- Lehet, hogy ez szitu, de attól én még nem vagyok előrébb. Várj, látom nem érted, magyarázom. Reggel megvágtam a kezem, erre leápolt. Aztán elmentek Lilivel vásárolni, én elhívtam a buliba és azóta ilyen.

- Valamit csak csináltál – kezdett el okoskodni.

- Nem. Utána alig beszéltünk. Megkérdezte, hogy tetszik a ruhája és ennyi.

- És mit mondtál?

- Szerinted mégis mit? Nem beszélgetni támadt kedvem, amikor megláttam rajta. Megmondtam, hogy jó és annyi.

- Komolyan annyit mondtál, hogy jó?

- Ja. Ha még 1 percet a közelében maradok, tuti, hogy leteperem. Csodálom, hogy sikerült türtőztetni magam.

- Legalább tudjuk, hogy miért van rád kiakadva.

- Ezt most nem mondod komolyan? Ez lenne a baja?

Szuper. Az elmúlt 1 órában egyetlen egy ember talált meg, és az is csak rám akart mászni. De legalább azt mondta, hogy szép vagyok. Ha másnak nem is, neki feltűnt. Elfogyott a vodkám, ideje lenne újabb üveg után nézni. Nem kellett messzire mennem, 1 karnyújtásnyira volt 1, amiből alig hiányzott.

- Szia! – dobta le magát mellém 2 csaj.

- Hello.

Mit akarnak ezek tőlem?

- Raikkonennel jöttél, ugye?

- Aha.

- És van köztetek valami?

- Bocs, de mi közötök van hozzá?

- Van vagy nincs? Jobb, ha tőle kérdezem meg?

- Nincs.

- És zavarna, ha bepróbálkoznék nála?

- Engem? Nem.

- Akkor jó. Olyan szexi.

- Igen? Szerinted az?

- Ne mondd, hogy szerinted nem!

- Hát..

Na jó, nem rossz. Istenien áll neki ez az egyszerű farmer, meg a fehér felső sem rossz. És a haja is olyan aranyosan kócos.

- Remélem az ágyban is van olyan jó, mint a pályán. Ha jók lesztek, akkor később elmesélem. – hagyott itt minket és elindult Kimi felé.

Úgysem fog neki sikerülni. Annyira közönséges ez a csaj: piros miniszoknya, az a jobbik eset, amikor csak a bugyija látszik ki. A mellei meg kipakolva, mintha bárkit is érdekelnének. És a haja. Bár, arra nem mondhatok semmit. Vagy mégis: túl fekete.