De jól elnevetgélnek. Nem hiszem el, hogy vevő erre a k.urvára. Egyfolytában vigyorog és dobálja a haját. El tudom képzelni, milyen értelmes dologról csacsog. Minek ér hozzá? Kimi meg hagyja! Kész. Felrobbanok. Majd még azt is végignézem, ahogy rámászik, nem? Ennyi elég volt. Felálltam, de nem volt egyszerű. Talán az utolsó pohár már nem kellett volna. Becéloztam Kimiéket. Nem volt egyszerű menet eljutni hozzájuk.

- És azt mondtam már, hogy majdnem én lettem Finnország szépe? – gondolhattam volna. Agya nincs, igy elment modellkedni. Ne általánositsunk, azért van akinek ott is van esze, de szerintem ez a cafka nem tartozik közéjük.

- Nincs kedved lelépni valami csendesebb helyre? – csendesebb helyre? Adok én neki csendesebb helyet. Vajon a temető elég csendes neki?

- Kösz, nagyon csábító az ajánlatod, de nem élnék vele.

Nem bírom tovább, muszáj valahogy leszerelnem ezt a csajt.

- Hupsz, ne haragudj. Olyan béna vagyok. – ezt is megoldottam. Eljátszottam, hogy megbotlom és a poharam egész tartalmát ráöntöttem. Jutott a felsőjére, meg a hajára is. Most nagyon el vagyok telve magamtól. Ennél jobban nem is csinálhattam volna.

1 pillanat. Most Kimi tényleg azt mondta, hogy nem érdekli az ajánlata. Ajajj. Jobb, ha kicsit arrébb költözöm.

- Te hülye vagy? Mégis mit csináltál? – kezdett el hisztizni a csaj. Amúgy jogosan.

- Bocsánat, ne haragudj – egyáltalán nem sajnálom, de hogy nézne ki, ha ezt az orrára is kötném?

- Most mi a bajod? Megkérdeztem, hogy rámozdulhatok-e és azt mondtad, hogy igen. Akkor ez most mi volt? – az 1 dolog, hogy én nem vagyok százas, mert már ittam kicsit, de ő alapból hogy lehet ilyen hülye?

- Véletlen volt, felejtsd már el.

- Nem zavarna ha tényleg véletlen lett volna, de nem az volt! Szándékosan nyakon öntöttél ezzel a szarral! – és lökött rajtam 1 jó nagyot. El is vágódtam volna, ha Kimi nem kap el.

- Oké lányok, ebből elég. Faith, itt megvársz, amíg elköszönök pár embertől, aztán megyünk.

- De miért?

- Csak. – ha tényleg mindenkitől el fog köszönni, akkor van még időm kb 3 üveg piára.

- Nagyon csinos vagy. Kimi szerint is.

- Kösz Niklas. Kimi véleménye meg nem igazán érdekel.

- Ahogy érzed.

- Ha igazán ezt gondolja, akkor miért nem mondta ő maga? 1 nyamvadt jó-t kaptam. Vágod? -

Nem szabad többet innom. Amúgy sem szoktam vissza fogni magam, de ilyenkor meg aztán pláne. Minden kijön, amit gondolok. – Bocs, én, nem.

- Semmi gond. Kérsz pezsgőt?

Ez lesz az utolsó, utána többet becsszó nem.

- Jesszus, ne itasd még te is – vette ki Kimi a kezemből a poharat, de bukta, mert már majdnem üres volt. – Na, gyerünk.

- Én még nem szeretnék hazamenni.

- Ennyi pia után még tudod, mi az amit nem szeretnél? Jól van. Hányat mutatok?

- Egyet? – elkezdett pofákat vágni – nem, várj négyet. Ez az, négy.

- Köszi szépen a bulit. Nyomás. – fordult hozzám.

- Nem megyek.

- Te akartad.

Először fogalmam sem volt, mi jár a fejében. Aztán sajnos túl hamar megtudtam: felkapott és elkezdett kivinni.

- Kimi, elég, tegyél le. Hallod? - Vagy nem hallja vagy egyáltalán nem érdekli amit mondok – kérlek szépen, ki fogom dobni a taccsot ha nem teszel le – nagyon nem vagyok túl jó állapotban – légyszi. – végre. Megint talaj van a lábam alatt. – Köszi.

- Azért tettelek le, mert máshogy nem tudom kinyitni a kocsit.

- A végeredmény számit. – közben betuszkolt és be is kötött. – elárulod, hogy mennyit mutattál?

- Kettőt. És mielőtt még azt mondanád, hogy majdnem eltaláltad, emlékeztetlek, hogy a 2 az nem 1 és nem is 4.

- De közel van az 1hez. Haragszol rám?

- Kéne?

- Hát, csak mert, picit többet ittam és nem akartál tovább maradni, szóval, miattam?

Újabb értelmes mondat hagyta el a számat.

- Nem – mosolyog, tehát tényleg nem én vagyok az ok – valahogy nem volt kedvem az egészhez. Meg a csaj is kicsit idegesítő volt.

- Ahha.

Bekapcsolta a rádiót, én meg elkezdtem énekelni. Nem, inkább kornyikálni.

- Könyörgöm, fogd be, fizetek is.

- Oks. Megkíméllek.

Nem tudom hogy jött, de elkezdett azon kattogni az agyam, mennyire más lenne, ha úgy lennénk itt, hogy együtt vagyunk. Ahogy tervezte: elhoz és bemutat, aztán mindenki tök happy.

- Sajnálom.

- Mit?

Még jó, hogy megfogadtam: többet nem nyitom ki a számat.

- Hát, kettőnket.

- Ja, én is.

Innentől kezdve csend telepedett mindkettőnkre. Nem csodálom, mit lehet ilyenkor mondani? Annyira nem is volt rémes az este. Csupán hoztam a formám.

- Segítsek?

- Kösz, de nem vagyok nyomorék.

Eltartott 1 ideig, amíg felbaktattam, de végre itthon. A manapság  minden helyre tök hamar kijelentem: itthon.

- Gratula: sikerült úgy eljutnod idáig, hogy nem keltettél fel senkit.

- Szupi. – terültem szét az ágyon.

- Azt hittem bírod a bulikat – kezdte el húzni az agyam.

- Nem tehetek róla, hogy most valahogy jobban fekszik ez a vízszintes helyzet a függőlegesnél.

Akkor is forog a szoba, ha felülök. Mit erőltessem?

- Tessék – mutatott 1 fekete felsőre meg 1 rövid gatyára – a kedvedért még pizsit is beújítottam. Amúgy nem szoktam

- Tudom, még emlékszem - majd elkezdett levetkőzni.

Melegem van. Nagyon. Még mindig ugyanolyan ari hasa van. Jól van, semmi gond. Mély levegő és gondoljunk valami másra. Belemélyedek ebbe a nagyon érdekes reggeli újságba: ez jó is lesz: Etiópiában sokan éheznek: 1 millió tovább nem jutottam, mert megint Kimire tévedt a szemem. Direkt csinálja, biztos: amit levett pólót, már vagy 2 perce hajtogatja. De háttal van, igy nyugodtan nézegethetem. Ennyi volt.

- Nem is mondtam, de nagyon szép vagy. Jó választás volt ez a ruha.

- Akkor nem felesleges pénz kidobás?

- Nekem nem.

De örülök. Erre vártam egész este. Nem is lehetne ennél jobb. Dehogynem. Mondjuk ha megcsókolna.

- Ez az enyém. – miért pont most? Hülye mobil. – Nem, tegyük át inkább holnapra, ha nem gond. Oké. Neked is jó éjt.

- Ki volt az? – ilyen későn mégis ki keresi?

- Alexa volt. Mindenáron el akart ráncigálni valahova. De mivel hulla vagyok, inkább áttettük holnapra.

- Milyen rámenős 1 csaj. Mégis mióta bírod az ilyen lányokat? Én sosem akaszkodnék rá igy 1 pasira se.

- Szerintem kedves lány.

- Kedves lány? Ez 1 ringyó.

- Már miért lenne az?

- Nem vetted észre? Egész este olyan dugj meg képpel nézett rád. De ha neked ez jön be. Egy ilyen mindenkire rámászó

- Csaknem zavar? – kezdett ezerrel mosolyogni.

- Nem. És örülök, hogy igy élvezed azt, hogy ennyire szarul érzem magam. – mindjárt megint bőgök. Ez király.

- Fejezd már be. Mégis mitől éreznéd magad szarul?  - mennyire utálom, amikor ilyen gúnyolódósba megy át.

- Zavar ez az egész! – de elképedt- És igen, féltékeny vagyok, nagyon! A gondolattól is felrobbanok, hogy hozzád ér! – majd fogtam magam és megcsókoltam.

Jól megcsináltam már megint.