Riporter: Kimi, légy üdvözölve! Más érzés világbajnokként visszatérni a munkába, nem igaz?

Kimi Räikkönen: Mindenképpen kellemes érzés. De a világbajnoki cím nem változtatta meg az életemet. Ez az amit akartam, amire mindig is vágytam amikor elkezdtem versenyezni. Hosszú évekig próbálkoztam, kétszer nagyon közel kerültem és végül az enyém lett.

Riporter: Különleges bajnoki cím?

KR: Különleges, mert váratlan. Tulajdonképpen néhány időszakban úgy tűnt vert helyzetben vagyunk. De leküzdöttük a nehézségeket és megcsináltuk. Igaz, hogy az ilyen győzelemnek más íze van.

Riporter: Állítólag a győzelmed utáni éjszakán meglehetősen féktelen módon ünnepeltél.

KR: Hehe... tartottunk egy remek kis bulit, ez minden.

Riporter: De akkor még nem ért véget a bajnokság. Hogyan élted meg a „benzin ügyet", amely a világbajnoki címedbe kerülhetett volna?

KR: Nem aggódtam. Mindig megpróbálom elkerülni az aggodalmaskodást. Mondhatni, hogy eléggé magabiztos voltam. Nem volt ok arra, hogy megváltoztassák a brazíliai eredményt. De természetesen igaz, hogy sosem lehetsz biztos semmiben és idén tényleg nagyon sok minden történt.

Riporter: Tehát...?

KR: Otthon voltam és vártam a híreket különösebb idegeskedés nélkül. Domenicali felhívott és elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben. De erre is számítottam. Azután elkezdtem valóban világbajnoknak érezni magam.

Riporter: Azt mondod tehát, hogy a bajnoki cím semmiben sem változtatott meg?

KR: Nem változtam meg. Az életem sem. De megértem, ha néhány ember most máshogyan néz rám. A világbajnoki cím talán megváltoztatta a dolgokat mások számára, de számomra nem. Mondjuk úgy: elértem egy célt, amiért sokáig küzdöttem.

Riporter: Otthagytál egy olyan csapatot, amelyről úgy tűnt összeilletek - a McLarent - és elmentél egy olyan csapathoz, amely látszólag nem nagyon illik hozzád.

KR: Örülök annak, hogy a Ferrarival nyertem meg a világbajnokságot. Itt nagyon jól érzem magam. A McLarent pedig azért hagytam el, mert van néhány nyilvánvaló problémájuk.

Riporter: Olyan problémákról van szó, amelyeket idén Alonso és Hamilton is megtapasztalhatott?

KR: Nem akarok ebbe belemenni. Az ami idén történt a McLarennél engem nem különösebben érdekel, őszintén szólva. Én magam olyan helyzetben voltam ott, ami nem tetszett nekem. Olyan dolgokról van szó, amelyeknek nincs köze szigorúan a versenyekhez. A viselkedésemről vagy arról, hogy mivel töltöm a szabadidőmet. Pedig mindig nagyon világos voltam: a saját életemet akarom élni!

Riporter: Hogyan érezted volna magad Alonso helyében?

KR: Még csak rosszul sem. Én mindig lazán kezeltem a kapcsolatomat a csapattársaimmal.

Riporter: És ha 2009-ben a Ferrarihoz megy?

KR: Nem probléma. Én nem fogom megváltoztatni az életstílusomat vagy a vezetési stílusomat. Érdekes lenne egymás ellen versenyezni ugyanolyan autóban. De nem tudom, hogy ez megtörténik-e valaha egyáltalán. Talán nagyon hosszú idő múlva.

Riporter: A kapcsolatod Ron Dennisszel feszült volt?

KR: Ó, volt néhány érdekes beszélgetésünk. De nem e-maileztünk egymással.

Riporter: Röviden: a Ferrarinál sokkal jobban érzed magad...

KR: Egyértelműen. Boldog vagyok a csapattal. Elégedett vagyok a mérnökeimmel és a többiekkel kialakult kapcsolatommal. Nem látok semmi okot arra, hogy máshová menjek. Ez egyszerűen az én csapatom. Nem tudom, hogy ez lesz-e az utolsó szerződésem, de azt tudom, hogy a Ferraritól akarok visszavonulni.

Riporter: Már a visszavonulásra gondolsz?

KR: Egyáltalán nem. Egyelőre csak 2009-ig gondolkodom előre, ameddig a jelenlegi szerződésem köt a Ferrarihoz. De nem szabok magamnak határokat. Nem tudom mennyi ideig fogok még versenyezni.

Riporter: De azt bizonyára tudod, hogy még mennyi világbajnoki címet akarsz nyerni. Hamilton például azt mondta, hogy ő hetet.

KR: Mindig azt mondtam, hogy addig nem akarok visszavonulni, amíg nem nyerek legalább egyet. Ezt a célt elértem. Most újabb címeket akarok - annyit, amennyit lehet. Kezdjük a következővel!

Riporter: És ha jövőre nem sikerül?

KR: Akkor ismét megpróbálom 2009-ben. Egyértelmű, hogy jelenleg még nem fogytam ki az üzemanyagból.

Riporter: Térjünk vissza a most megnyert világbajnoki címedre. Hogyan vesztette el azt Hamilton?

KR: Egyszerűen. Sokat hibázott. Az autója nagyon megbízható volt, de a nem megfelelő pillanatokban ostobaságokat követett el. Ennyi történt.

Riporter: Gondolod, hogy a debütáló évében összeomlott ennek a nagyon nehéz szezonnak a súlya alatt?

KR: Nem tudom, hogy szerencsés-e újoncként beszélni róla. Úgy gondolom, hogy a nyomás mindig nagy bizonyos helyzetekben. Néhány dolog félresikerült számára a döntő pillanatban.

Riporter: És ez Hamilton problémája vagy Räikkönen érdeme?

KR: Én több versenyt nyertem. Így működik az autósport.

Riporter: De valami nem stimmel ezzel. Úgy nyerted meg a világbajnokságot, hogy arra az embereknek még hosszú idő után is emlékeznie kellene. Ehelyett mindig Hamiltonról, az emelkedő csillagról beszélnek, vagy Schumacherről, hogy vissza fog-e térni versenyezni, vagy Alonsóról, aki még mindig nem talált új csapatot. Ez rendben van a te számodra?

KR: Számomra nagyon rendben van. Így mindig a többiek vannak a rivaldafényben, míg én csendes és szórakoztató életet élek. Tudod mit? Én vagyok a világbajnok és ezt már senki nem veheti el tőlem. Az egyetlen dolog, ami érdekel az a világbajnoki trófea, amiért pénteken Monacóba utazok. Örömmel átadom a többi kitüntetést másoknak, mint amilyenek azok az év versenyzője díjak és társaik.

Riporter: Úgy érzed, hogy nem a legjobb versenyző nyerte a világbajnokságot?

KR: Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a Forma-1-es versenyzők a világ legjobb versenyzői, én a 22 legjobb egyike vagyok. Már ez is sokat jelent számomra.

Riporter: Csütörtökön részt veszel a finn függetlenség ünnepén, pénteken Monacóba utazol, szombaton pedig Maranellóba, a Ferrari karácsonyi bulijára. Mit gondolsz mit fogsz a legjobban élvezni?

KR: A legkevésbé hivatalos eseményt: a szombati bulit. Sok gyerek lesz ott. Szeretem a gyerekeket.

Riporter: Egyszer James Hunt álnéven vettél részt egy hómobil versenyen. Miért?

KR: Hunt olyan karakter, akit mindig is kedveltem. Világbajnok volt és úgy élt, ami nekem tetszik. Más volt, mint a többiek. De valószínűleg az egész Forma-1 más volt a '70-es években, mint manapság.

Riporter: Most már te is univerzális karakter vagy. Világbajnok, még ha egyelőre nincs is ott az 1-es rajtszám az autódon. Mik az érzéseid ezzel kapcsolatban?

KR: A szám nem annyira fontos, bár biztos jobban fog tetszeni, amikor a saját autómon látom. Megnyertem a világbajnokságot és remélem jövőre is megnyerem. De tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nehéz lesz.

Riporter: Nehezebb vagy könnyebb vezetni kipörgésgátló nélkül?

KR: Szórakoztató lesz. Amikor beültem az autóba úgy éreztem, hogy visszatértünk 2000-be, amikor Mugellóban elektronikus segédeszközök nélkül vezettem a Saubert. Ismét fiatalabbnak éreztem magam - nem rossz.

Riporter: Hogyan fog a vezetési stílus megváltozni a versenyeken?

KR: Gyakorlatilag jobban kell koncentrálnod. Minden apró irányváltás döntő hibává válhat. Nem lesz könnyű.

Riporter: Schumacher az elmúlt hónapokhoz képest most sokkal aktívabb szerepet vállalt a csapatban. Megváltozott vele a kapcsolatod?

KR: Egyáltalán nem. Továbbra is abszolút baráti viszonyban vagyunk. Normális a kapcsolatunk. Nem vagyunk olyan értelemben barátok, hogy állandóan hívjuk egymást vagy együtt járunk szórakozni esténként, de ez nem jelent semmit. Felipével is ilyen a kapcsolatom.

Riporter: Mégis bölcs döntés volt, hogy nem teszteltek együtt?

KR: Igen, számos okból. Először is nem esünk kísértésbe, hogy túlságosan keményen nyomjuk csak a móka kedvéért. Másodszor pedig sok szükségtelen beszédet megelőzünk.

Riporter: Megkérdezhetlek arról az állítólagos szerelmi történetről egy olasz lánnyal, amely megjelent a lapokban?

KR: Természetesen megkérdezhetsz és természetesen én nem fogok rá válaszolni.