- Szia kicsim – jött rögtön hozzám. – Miért mentél el olyan gyorsan, nem is szóltál. – kezdett el ölelgetni.

- Ne kicsimezz! – húzódtam el tőle – Ne tedd a hülyét! Szerinted mégis miért mentem el?

Kiabáltam, mert az utóbbi 1 órában volt időm elképzelni, miket csinálhatnak. Minimum 2 pornófilm végigpörgött a fejemben. Az a csaj pont olyanba való.

- Honnan kéne tudnom? És miért kiabálsz? Mi van veled?

- Hogy velem mi van? Nem én voltam az, aki hagyta, hogy végigtapizzák!

- Nem tapizott senki és nem hiszem el, hogy az a bajod: segítettem megszerelni azt a motort.

- Na igen, mert arra is ugyebár más nem képes. Nehéz lett volna elvinni 1 műhelybe. Mondjuk ott nem tudta volna a melleit a fejedbe tolni!

- Hallottad, tapasztalt embert akart.

- Ne röhögtess, mindannyian tudjuk, miben vagy tapasztalt! – na jó, ezt nem kellett volna. De, mégis.

- Gyerünk, mondd csak ki, mit gondolsz! – ő is kiabál. Szuper. Haladunk!

- Jobb, ha nem akarod tudni.

- Szerinted mégis mit csináltam az elmúlt órában? Tényleg azt hiszed, hogy lefeküdtem vele?

Berángatott a hancurszobájába és rám mászott?

- Kb.

- Akkor felvilágosítalak: kb 10 perc után vettem észre, hogy leléptél. A fiúk mondták, hogy ideges vagy, rögtön el is indultam, csak dugóba kerültem. Hol van a bizalom?

- Ez jó kérdés. Lássuk csak, az elveszett, mikor is? Ja, meg van: amikor az arcodat simogatta, nem is, akkor amikor a válladat várj, mégsem, akkor, amikor észre sem vetted, hogy eljöttem!

Mindjárt felrobbanok.

- Ez aztán fasza. Az előbb magyaráztam el, mi történt. – ült le.

- Nem is vártam, hogy azt mondd, hogy együtt voltál vele!

- Na jó, elegem van ebből. Akkor most beszéljünk kicsit rólad is!

- Tessék.

Megnézem, mit tud rólam mondani.

- Honnan tudjam, hogy tényleg beszéltél Nicoval?

- Hogy mi?

- Lehet, még mindig nem tudja, hogy együtt vagyunk Ennyi erővel én sem bízom meg benned. Jól esik, ugye?

Eljött az a pont, amikor nem tudok vele tovább beszélgetni. Pontosabban veszekedni.

- Most hova mész?

- Levegőzni. És ezek után ne legyél annyira biztos ebben az együtt dologban.

Pár pillanat múlva már az erdőben gyalogoltam. Ki kell szellőztetnem a fejem. Még csak meg sem próbált visszatartani. 1 órát tuti gyalogoltam, mire úgy döntöttem, hogy elég és pihenek. Ledobtam magam és egyáltalán nem tudott érdekelni, hogy valószínűleg tiszta mocsok leszek.

Ahhoz képest, hogy ez egy erdő, madarakon kívül más állatot még nem is láttam. Bár, lehet, hogy a csattogásom elüldözte őket vagy Kimiék már mindet felfalták. Erről jut eszembe, már megint éhes vagyok. Ha legközelebb túrázni van kedvem, előtte bepakolom a hűtőt. Csak a telefonom van nálam, az meg nem igazán felel meg erre a célra. Á, nem hiszem el. CsörgökJ vagyis van térerőm itt, az erdő mélyén. Ez szuper! És pont Kata az. Úgyis beszélni akartam valakivel. Hála a rózsaszín szolgáltatónak.

- Szió csajszi. Mizu? Nem hallottam rólad már 1 jó ideje. Vártam, hogy csak jelentkezel, de nem. – Nem is hagy szóhoz jutni-  Már az is megfordult a fejemben, hogy kinyírtátok egymást vagy épp ellenkezőleg, azért nem érsz rá, mert nagyon el vagytok foglalva. Na melyik?

- Mindkettő – és elmeséltem neki az eddig történteket. – Ennyi – fejeztem be.

- Hát, ez nem semmi. És biztos, hogy megcsalt azzal a csajjal?

- Nem. És már teljesen biztos vagyok benne, hogy nem. Csak olyan féltékeny lettem, amikor láttam, hogy nyúlkál hozzá. Tudod, milyen vagyok. És a végén még azt is mondtam, hogy lehet, nem is akarok többet vele lenni. Pedig nem gondoltam komolyan, csak ő is beszólt, nekem meg eldurrant az agyam.

- Izé, kérdezhetek valamit?

- Persze.

- Szóval, tényleg beszéltél Nicóval, ugye?

- Hogy kérdezhetsz ilyet, még jó.

- Ne értsd félre, az se lenne baj, ha nem. Sőt, totál megértenélek, mert

- Na jó, most állítsd le magad.  – imádom, amikor elkezdi kifejteni a gondolatait- Nem vagyok olyan mint te – szinte látom, ahogy ezt 1 grimasszal jutalmazza. – De hagyjuk, veled mizu?

- Hát. Semmi jó. Fernando rám se néz. El van telve a csajával. Én meg bánatomban dobtam a szerelőmet és most 1 főmérnököm van. Nagyon cuki. De, mielőtt megkérdezed, nem tettem le a szerelmemről.

- Gondoltam. – egészen feldobódtam, hogy beszélhetek vele.

- És most a kedvenc témám! Milyen?

- Mi milyen? – adtam a tudatlant.

- Na mégis? A táj, az emberek. Hát vele! Milyen?

- Ja, hogy azJ Biztos az érdekel? A táj is tök érdekes, most is 1 erdőben vagyok, szívesen mesélek – már biztos átkoz magában.

- Ne csináld már!

- Jól van. Szuper. Nagyon szuper. De komolyan, minden. Annyira 1 hullámhosszon vagyunk.  Mindenhol – mielőtt még másra is külön rákérdezne.

- Akkor jó. Örülök neki. Mit csinálsz te 1 erdőben?

- Csak most esett le? Elvileg levegőzöm, gyakorlatilag szenvedek, mert félek, hogy nagyon elszúrtam mindent, amiért nem számoltam el 10ig, mielőtt kinyitottam volna azt a francos számat!

- Nyugi. Tuti ő is lenyugszik és nem lesz semmi gáz.

- Aranyos vagy, hogy próbálsz nyugtatni, de mérges. Nagyon.

- És? Te is az voltál. Most meg itt nyafogsz. Szedd össze magad, menj vissza és támadd le. Úgy, hogy ne tudjon ellenkezni se, már ha akarna. Szal érted.

- Ahha. - Mintha ilyen egyszerű lenne. Oké, hogy nem akarok vele veszekedni, de részben akkor is igazam volt. És nem kell, hogy rászokjon erre. Jobb ha ez már az elején le van tisztázva.

- Ez nem volt túl lelkes. Nem idevágó téma, képzeld, beszéltem apuddal.

- Mi? Mikor?

- Ma. Igazából ezért is hívtalak.

- És mit akart?

- Semmit, csak kérdezősködött rólad.

- Szuper, mintha nem lenne elég bajom. Remélem nem mondtál semmit.

- Nem. Nem is tudok semmit. De azt igen, itt az ideje, hogy menj és beszélj Kimivel.

- Igenis. Akkor indulok is. Azért, ha nem békülünk ki, felhívhatlak, ugyi?

- Persze. De jobban örülnék, ha csak holnap hívnál. Na, pusza.

- Szia.

Tényleg jobb, ha nem húzom tovább.  El is indultam visszafelé. Illetve csak tettem 1 kört. Eskü, innen indultam. Úgy fest, eltévedtem. Hiába van térerőm, kit hívjak fel? Kimit tuti nem. Jelenleg azt is el tudom képzelni, hogy egyáltalán nem érdekli, hol vagyok. Meg neki is mit mondanék? Fákat látok, de mind totál egyforma. Ez off. Beletelt 2 órába, mire megláttam a házat. Kész, hulla vagyok. Nincs energián abszolút semmihez. 10 perce úgy voltam vele, az sem érdekel, ha ott éjszakázom. De levontam a tanulságot: ha legközelebb erdőbe megyek, akkor valamit elszórok, hogy egyszerűbb legyen hazatalálni. De az a legegyszerűbb, ha soha többet nem megyek. Várost akarok és aszfaltozott utat. Úgy tűnik itt meg nincs senki. Ez nem az én napom. Felmentem, lezuhanyoztam, aztán úgy döntöttem, olvasni fogok a nappaliba.

- Szia. Te meg hol levegőztél? – kérdezte, mikor beléptem.

- Nem fontos. Beszélhetnénk?