Igent mondtam-feleltem nagy sokára. Mit csináltál?! Igent mondtam-ismételtem meg. Nincs baj a hallásommal, ezt először is hallottam, de nem értem az okát-emelte fel a hangját Nincs különösebb oka, elfogadtam a meghívást és kész. Egyébként téged is meghívott.-mondtam halkan Tojok rá, hogy engem is meghívott!Nem érdekel!Nem megyünk el és kész!-kiabált most már magából kikelve, az apja rá is szólt:Kisfiam, hallkabban. Apa, maradj ki ebből! Megtiltom, hogy elmenj Angliába!-ordítozott Hogy mi van?!Mit csinálsz?!-akadtam most már én is ki Nem engedem, hogy elmenj. Ó, igen?!És miért nem?!Ki vagy te, hogy megtiltsd nekem, mi?!-Gyerekek hallkabban, mindenki titeket néz és hallgat-csítított minket Jean, de már rég késő volt minden szempontból.Minket nyugtatni nem lehetett, a Paddock meg így is, úgy is minket bámult. Tudtommal a barátod! Igen tehát nem a börtönőröm!Nincs jogod megtiltani, hogy mikor, hova és kivel menjek!Szóval akkor is elmegyek, ha a fejed tetejére állsz!A kérdés csak az, hogy veled vagy nélküled, te döntesz Kimi!-kiabáltam, de nem kaptam választ, csak nézett szúrósan. Értem-halkultam le : Sajnálom, hogy nem tudsz így elfogadni, nagyon sajnálom-bementem a kabátomért és a táskámért, majd elköszöntem a srácoktól, és elindultam kifelé, kiváncsi szemek gyűrűjében, Kimi meg csak nézett és nézett, de nem szólt semmit, lassan kiértem a Paddockból. Fogtam egy taxit és kimentem a reptérre. ******* Mit tettél, fiam?-kérdezte fejcsóválva Matti a még mindig szótlan Kimit. Soha többé nem jön vissza-motyogta maga elé a megrökönyödött fiú, akinek talán most jutott el a tudatáig, hogy elveszítette azt a nőt, akit annyira szeret. Felnézett kérdőn és kétségbeesve az édeanyjára, majd a csapattárására és főnökére, akik mind csak rázták a fejüket, majd kinézett a Paddock tömegére, akik csodálkozva és megvetően néztek rá. Teljesen kétségbeesett az arcokat látván, s csak egy kérdés motoszkált a fejében:Mit csináljak?.....