Másnap délelőtt Zoé elment a barátnőjével a plázába, hogy egy kicsit körülnézzen, valamint, hogy jól kipletykálják magukat.

-Tegnap egy kicsit furcsa volt Simon –kortyolt bele az üdítőjébe Zoé.

-Mire gondolsz? –nézett rá csodálkozva barátnője, Jenni.

-Nem tudom. Csak furcsa. Amikor átmentem, a kocsiját bütykölte. Sosem szokta, na jó, nem sosem, csak nagyon ritkán.

-És ez már akkora bűn?

-Nem. Dehogy! Aztán bementünk filmet nézni. Alig néztük, csörgött a telefonja, aztán kitessékelt, hogy dolga van, és majd beszélünk. Lehet, hogy csak felfújom a dolgot.

-Egyet értek veled. Bolhából csinálsz elefántot. Nem hiszem, hogy pont a te Simonod sántikálna valami rosszban.

-Én sem így értettem. Csak megjegyeztem, hogy fura volt. –szégyellte el magát Zoé, hogy ilyet feltételezett Simonról.

-Eljössz velem délután a fodrászhoz? Kettőre kértem időpontot, nincs kedvem egyedül menni. –váltott témát Jenni.

-Bocsi, de nem megy. Állásinterjúra megyek.

-Hogy mire? Te csaj, nem Simon furi, hanem te! –méregette Zoét.

-Nem vagyok furi, csak kell a pénz a jogsira. –kezdett el játszadozni szívószálával.

-És anyukád tudja már a briliáns tervedet?

-Aham. És a válasza nem volt. De nem érdekel. Egyszer végre a magam ura akarok lenni, és egyedül akarok megcsinálni valamit.

-Hát csajszi, én drukkolok neked. Na és milyen állásinterjúra mész? –hajolt közelebb Jenni, mintha valami titkos dologról sutyorognának.

-Bejárónő leszek. Már ha felvesznek. –Jenniből a szavak hallatára kitört a nevetés, s az asztaloknál ülő vendégek hirtelen rájuk figyeltek.

-Már bocs, de te mióta szeretsz takarítani, mosni, főzni…stb. Hm?

-Ki mondta, hogy szeretem ezeket a dolgokat? Különben is napi 6 óráról lenne szó, és ha kifogok egy aranyos családot, akkor semmi vész.

-És ha nem?

-Akkor gáz van, de ezen ráérek akkor gondolkodni.

-Hát, te tudod. A lényeg, hogy nagyon drukkolok.

-Akkor nem haragszol, hogy nem megyek veled a fodrászhoz? –kérdezte bűnbánó szemekkel Zoé.

-Ne butáskodj már! Hát persze, hogy nem. Viszont gyerünk –pattant fel az asztaltól- kerítünk neked egy szuper ruhát, amiben le fogod venni a lábukról a munkaadóidat.

-Ne…Jenni, erre igazán nincs szükség. –ellenkezett Zoé, mert pontosan tudta, hogy ha barátnője ruhák közelébe kerül, és nem magának vásárol, akkor hajlamos elengednie a fantáziáját.

-De-de. Keresünk egy csini farmert, meg egy jó kis felsőt. –azzal karon fogta barátnőjét, és máris elkezdte húzni az első butik felé. Zoé nem tehetett mást, engedelmeskedett Jenninek, s szó nélkül tűrte, hogy egy órán keresztül adogasson be neki Jenni különböző farmereket és felsőket a próbafülkébe. Arra viszont ügyelt, hogy csak olyan darabokat próbáljon fel, ami neki is tetszik, különben úgysem vette volna meg őket. Egy óra után sikerült megtalálni a tökéletes darabot. Egy világoskék csípőfarmert vett, hozzá pedig egy fehér toppot, amin egy angyal és egy ördög volt. A sikeres vásárlás után elbúcsúztak, és megbeszélték, hogy este telefonon beszámolnak egymásnak a napjukról. Zoé délre hazaért, hogy otthon ebédeljen, de az ebéd hangulata eléggé fagyos volt. Biztos volt benne, hogy a tegnapi vita miatt. Az asztalnál ülő két férfi –a mostohaapja és a bátyja- poénkodása sem oldotta a feszültséget.

-Köszönöm az ebédet. Felmennék a szobámba. –állt fel Zoé az asztaltól. Az anyja nem is válaszolt, csak bólintott, mire Zoé némán felvonult a szobájába. Egyáltalán nem érezte jól magát. Nem volt ideges az állásinterjú miatt, talán csak egy egészen picit, azonban nyomasztotta, hogy az anyja ennyire haragszik rá. Pedig azt hitte, hogy mára enyhülni fog a helyzet, de tévedett. Hamarosan kopogás zökkentette ki a gondolkodásból.

-Bújj be!

-Szia, bejöhetek? –nyitott be a bátyja, Duncan.

-Persze, gyere csak. –Duncan 5 évvel volt idősebb nála, 23 volt.

-Min vesztetek össze anyuval? –ült le Zoé mellé.

-Csak a szokásos. Délután lesz egy állásinterjú, amire el fogok menni, mert szeretnék pénzt gyűjteni…

-Várj, kitalálom. A jogsira. Ráhibáztam? –mosolygott a fiú.

-Tökéletesen. Anyu meg tudod, hogy hogy áll a dolgokhoz. –dőlt hátra szomorúan Zoé az ágyon.

-Majd beszélek vele, jó? És milyen állásinterjúra mész?

-Ne nevess ki, de bejárónőt keresnek. –Zoé látta, hogy a bátyja majdnem nevetésben tört ki, de mégis sikerült visszafognia magát, és csak egy „Sok szerencsét” mondott, mielőtt kiment a szobából. Zoé hálás volt a bátyjának, amiért nem nevette ki, legalább ő bízott benne, vagy legalábbis ezt mutatta. Zoé egy kis idő múlva készülődni kezdett: letusolt, felvette az új ruháit, feltűzte a haját, majd útnak indult. Igénybe vette a helyi buszjáratot, tekintve, hogy a cím az előkelő negyedben volt. Éppen 2-re ért oda. Egy percre elgondolkodott, hogy vajon okos dolog-e megpróbálni, de végül úgy döntött, hogy igen, így becsöngetett. Vesztenivalója nincs, maximum nem kapja meg a munkát. Hamarosan nyílt az ajtó, és egy szőke fiatalember jelent meg az ajtóban.

-Öööö….Zoé vagyok…nem tudom, hogy jó helyen járok-e, az állásra szeretnék jelentkezni.

-Szia, gyere be, igen, jó helyen jársz. –mosolygott rá kedvesen a férfi, majd kitárta előtte az ajtót, és beengedte. Zoé elámult, amint meglátta belülről a házat. Kívülről sem volt semmi, hiszen a házhoz egy nagy, gondozott kert tartozott, ahol néhány fa nyújtott árnyékot a nagy melegben, valamint egy szökőkút tette teljessé a látványt. De belülről…belülről még nagyszerűbb volt. Kellemes színek, finom anyagok. A szőke férfi bevezette a nappaliba, ahol rajta kívül még ketten várakoztak. Egy fiatal lány és egy idős nénike. –Kérlek várj itt, mindjárt szólok az öcsémnek, hogy elkezdhetné az interjút. –mosolygott Zoéra a férfi, majd eltűnt az egyik ajtó mögött. Zoé csöndben várakozott, egy kicsit ideges volt, de ezt próbálta leplezni. A másik fiatal lány szemmel láthatóan nyugodt volt, hatalmas rágólufikat fújt, miközben elmélyülten tanulmányozta a valószínűleg nemrég felrakatott műkörmét. A nénike éppen egy pletykalapot olvasott. Hamarosan megkezdődött az interjú. Először a nénikét hívták be, majd a fiatal lányt, végül Zoét.

-Szia, foglalj helyet. –kínálta hellyel egy másik szőke férfi, aki az öccse volt annak, aki ajtót nyitott.

-Szia, köszi.

-Kimi Räikkönen vagyok … -Igen!!! Zoénak beugrott, hogy honnan volt olyan ismerős mind ő, mind a másik pasi. Alig tudott arra koncentrálni, amit Kimi mondott, egyre csak az járt az eszében, hogy ő most egy Forma 1-es pilótával ül egy szobában. -…Nos?

-Tessék? –zökkent ki hirtelen Zoé a gondolataiból.

-A nevedet kérdeztem. –mosolyodott el Kimi.

-Zoé. Zoé Stevens.

-Szóval mint már olvashattad, bejárónőt keresek. Rendben kellene tartani a házat, mert elég sokat utazom, és általában káosz van itt.

-Nem okozna gondot. Otthon is elég sokat takarítok.

-És néha főzni is kellene.

-Nem gond. –mikor látta, hogy Kimi arcára kiül a döbbenet, jobbnak látta, ha megmagyarázza- nem olyan nagy dolog a főzés, szoktam főzni. És eddig még mindenki életben maradt, aki evett belőle.

-Oh…persze, nem is erre gondoltam, csak fiatal vagy, és nem igazán szoktak a fiatal lányok főzni. Tényleg, megkérdezhetem, hogy hány éves vagy?

-18 múltam. Most érettségiztem.

-Ó. –Zoé várt valami reakciót, de nem éppen ezt.

-Valami baj van a korommal? Mindent megcsinálok. Mosok, főzök, takarítok és befogom a szám, valamint nem teregetek ki magánéleti dolgokat a riportereknek, nem csődítek ide fotósokat, és az előbb azt mondtam, hogy befogom a szám. –hallgatott el gyorsan Zoé, mire Kimi nevetni kezdett. Kész, vége, ennyi volt, gondolta Zoé, de úgy gondolta, hogy még egy utolsó dolgot hozzáfűz –egyébként, megjegyezhetek valamit?

-Persze, nyugodtan. –dőlt hátra Kimi a székében, és kíváncsian várta, hogy az előtte ülő fiatal lány mivel tudná meggyőzni, hogy őt vegye fel.

-Nem tudom, hogy hányan jelentkeztek, de az a csaj, aki előttem jött be, tuti, hogy nem fog mosogatni. Az annyira biztos, mint ahogy itt ülök.

-Ezt miből gondolod?

-Műköröm. A műkörmös csajok sosem mosogatnak, és nem takarítanak. De szerintem ő főzni sem tud. A nénike meg szerintem pletykás. Olyan elmélyülten olvasott egy pletykalapot, hogy szerintem csak az adandó alkalmat várja, de maga tudja.

-Jézusom, nehogy magázz!! Csak 28 vagyok. –borzadt el Kimi, mire Zoé egyre inkább zavarban érezte magát.

-Bocsánat.

-Fel vagy véve.

-Tessék?? –alig hitt a fülének.

-Fel vagy véve. Tudnál holnap 9-kor kezdeni?

-Persze!!! –Zoé majdnem kiugrott a bőréből. –Akkor holnap találkozunk.

-Rendben. Szia.

-Szia. –Zoé azzal elhagyta a szobát, majd a házat, és vidáman indult haza.