-Na, várunk még jelentkezőket, vagy kiválasztottad a szerencsétlent? –ült le Kimivel szemben bátyja, Rami.

-Szerencsétlen?? –borzadt el Kimi.

-Igen, szegény csak szerencsétlen lehet, ha meglátja, hogy mit kell eltakarítania. –mosolygott Rami.

-Mit gondolsz miért ebben a szobába fogadtam őket? –nevette el magát Kimi.

-Na, de most már be kellene avatnod, hogy ki lesz a házvezetőnőd. –türelmetlenkedett az idősebbik Räikkönen.

-Az a fiatal lány, Zoé.

-Nem lep meg. –dőlt hátra Rami a székben.

-Ezt most meg miért mondod? –Rami egy kis neheztelést vélt kihallani szeretett öccse hangjából.

-Na vajon miért?! Mert egy cseppnyi köze sincs ahhoz, hogy a csaj nem néz ki rosszul, igaz?

-Már miért lenne? Tud főzni, takarítani, mosni…ennyi az egész. –kelt fel Kimi, és pakolászni kezdett a szobában.

-Biztos hogy csak ennyi? –ki akart csikarni Rami egy konkrét választ, hogy akkor most tetszik neki a lány vagy sem.

-Biztos. Olyan biztos, mint ahogy most itt állok. Különben is, most kezdek randizgatni egy lánnyal. Ki tudja, még bármi lehet belőle.

-Én veled vagyok, de azért vigyázz. Soha nem tudhatod, hogy kivel hoz össze a sors. –Rami igyekezett óva inteni öccsét, nehogy megint hibát kövessen el, mint legutóbb. Akkor is éppen ilyen „ki tudja, még bármi lehet belőle” lánnyal találkozott, aztán a csaj szépen lassan behálózta, aztán a padlóra küldte. Fűvel-fával csalta, azt sem bánta, ha az újságok címlapján szerepel a botrányaival, csak szerepeljen. Kimi pedig végig kitartott mellette. A lány aztán egy szép napon meglépett, persze nem egyedül, magával vitt egy 6 számjegyű csekket, hogy aztán a családja segítségével tudjon Kimi talpra állni. Ettől kezdve a finn pilóta bizalma alapjaiban rendült meg a női nemben. Ezek után nem gondolkodott komoly kapcsolatokban.

-Ne aggódj, megtanultam a leckét. –célzott Kimi is erre a lányra. –Nincs kedved futni? Valahogy átmozgatnám magam.

-Futni? –szörnyülködött Rami. Valahogy egy porcikája sem kívánta azt, hogy eddzen.

-Igen, futni. Mark ma nem jön, mert családi programja van.

-Egye fene, menjünk, de nincs itt az edzőcuccom.

-Ezt úgy mondod, mintha nekem nem lenne itthon egy rakat tréningruhám. –indult el Kimi az emeletre, Rami követte, majd miután átöltöztek, elindultak, hogy futás közben élvezzék Wollerau tiszta levegőjét.

Zoé örömmámorban úszott, hogy megkapta az állást. Szinte végig vigyorgott hazafelé az úton, és még azt sem érdekelte, hogy mások esetleg furcsán néztek rá.

-Szia csajszi, na megvan az állás? –hallotta Jenni hangját, miután felvette csörgő telefonját.

-Mit tippelsz? –vigyorgott még mindig Zoé.

-A hangodból ítélve igen. Gratu!

-Köszi. És milyen lett a hajad? –érdeklődött Zoé is barátnője felől.

-Nem lett rossz, bár a csaj kiakasztott, de majd elmesélem. És mit kell csinálnod? Nagy a család? Van valami helyes pasi? –Jenni egyszeriben Zoéra zúdította kérdéseit.

-Lassabban. Szóval mosni, főzni, takarítani fogok, mint egy rendes háziasszony. –Zoé hallotta, hogy Jenni magába fojtja a nevetését, ennek ellenére folytatta a mesélést- A család nem nagy, 4-en vannak, de csak a 1 emberről kell gondoskodnom.

-És kiről?? –Jenni oldalát fúrta a kíváncsiság.

-Egy pasiról.

-Áááá, éreztem! Szóval ezért kell mindent harapófogóval kihúzni belőled! Mesélj már!! Fiatal? Idős? Szőke? Barna? Fekete? Alacsony? Magas? –hadart Jenni.

-Héé, fiatal, 28 éves. Szőke, és olyan 175 cm körül van. –igyekezett választ adni Zoé minden kérdésre.

-Csúcs!! És legalább jó pasi??? –kerekedett el Jenni szeme, ahogy hallgatta Zoé válaszait.

-Héé, nekem ott van Simon.

-Nem is ezt kérdeztem. Az egy dolog, hogy ott van és szereted, de a szemed attól még nem kell becsukni. –nevette el magát Jenni.

-Jó pasi. –nevetett immáron Zoé is.

-Na látod, tudtam én. –Jenni elégedettnek érezte magát, hogy mindent megtudott, amire kíváncsi volt.

-Na de most megyek. Mindjárt otthon vagyok.

-Rendben. Aztán majd még mesélsz, jó?

-Persze. Szia. –bontotta Zoé a vonalat, majd megtette még azt a néhány métert, ami elválasztotta őt az otthonától. Átöltözött, s a nap hátralévő részében átment Simonhoz, és együtt töltötte a barátjával a délutánt. Este, amikor hazaért, észrevette, hogy egy idegen kocsi áll a ház előtt, viszont hiányzik a nevelő apja Toyotája. Nem gondolkodott a dolgon sokáig, hiszen ezernyi magyarázata lehet ennek, inkább bement.

-Megjöttem!! –kiabált be, miközben lerakta a kabátját és a kulcsait.

-Kicsim, ide tudnál jönni a nappaliba? –hallotta az édesanyja hangját.

-Persze, mindjárt, csak átöltözöm. –nézett végig magán, miután Simonnal autót javítottak, és enyhén szólva olajos lett a nadrágja és a felsője. Néhány perc múlva már –immáron tisztán- lement a nappaliba. Ott volt az egész család: az édesanyja, a bátyja, és egy idegen férfi. Viszont hiányzott a nevelőapja. Zoé rosszat sejtett. Valami azt súgta neki, hogy nincs minden rendben a házban, s ezt az a tény is megerősítette, hogy az anyja keze az idegen férfi térdén van.

-Zoé drágám, szeretnék neked bemutatni valakit. –állt fel az anyja a kanapéról, majd a férfi is.

-Oké. –nem tudta, hogy hogy viselkedjen, hogy mit mondjon, így inkább megmaradt az „oké”-nál.

-Szóval…ő itt Chris Dyer, a barátom.

-Hello Zoé vagyok. –nyújtott kezet a lány.

-Chris, örvendek. Már sokat hallottam rólad. –mosolygott a férfi. Egy fekete nadrágos és egy fekete zakót viselt halványkék inggel.

-Uh, akkor annak a fele sem igaz. Nem vagyok olyan szörnyű ám. –mosolygott Zoé, s közben helyet foglalt a bátyja mellett a másik kanapén.

-Most, hogy így már mindannyian itthon vagytok, akkor szeretnék elmondani nektek valamit.

-A mindannyian azért túlzás. Claire nincs itthon. –szúrta közbe Duncan.

-A nővérednek majd elmondom holnap, amikor hazaér. Szóval arról lenne szó, hogy jajj, ez nem könnyű. Szakítottam Charlie-val.

-MI??? –kérdezte egyszerre a testvérpár. Nem akartak hinni a fülüknek, hogy az anyja szakított a nevelőapjukkal.

-Már régóta nem mentek jól köztünk a dolgok. Közösen döntöttünk úgy, hogy elválnak útjaink.

-Köszi, hogy szóltatok róla. –fűzte hozzá Duncan.

-Sajnálom kicsim. Meg akartunk kímélni titeket a veszekedésektől. Egy partin találkoztam Chrissel néhány hete, és hát…együtt járunk.

-Ugye nem gond, ha nem gratulálok? –kérdezte komoran Zoé.

-Még nem végeztem. –váltott komolyra az anyjuk- Chris mától itt fog élni velünk. Szóval szeretném, ha megértenétek és elfogadnátok a helyzetet. –Zoé és Duncan csak pislogott egymásra. Sok volt ez így nekik. Már eleve a szakítás ténye is sokkolta őket, hát még akkor az, hogy ez az új férfi máris beköltözik hozzájuk. Zoé nem szólt semmit, csak felállt, és elindult felfelé.

-Kicsim, még nem is vacsoráztunk. –szólt utána az anyja.

-Elment az étvágyam. –ment tovább fel a lépcsőn, s hamarosan bátyja is követte.

-Bejöhetek? –kopogott Duncan Zoé ajtaján.

-Persze, gyere csak. Mit szólsz ehhez? –dűlt végig az ágyán Zoé.

-Teljes téboly. –ült le mellé Duncan, majd hosszas beszélgetésbe kezdek, hogy mi tévők legyenek, és hogy viszonyuljanak ehhez az új helyzethez.