- Ötletem sincs. Ne haragudj, de tényleg nincs.

- Jól van, semmi gond. Mit is akartál mondani?

- Már nem is emlékszem. Amúgy, láttam apudat, éppen Bálinttal beszélt.

- De jó. Igazából mindegy, ennél jobban már úgysem lehet elszúrni a napomat.

- Azért ne fogadj rá.

- Kösz. Ennél mélyebbre már nem tudsz nyomni.

- Most mit drámázol? Akartál gyereket vagy nem?

- Nem.

- Akkor meg. Minden kívánságod így teljesüljön. De most már indulnunk kéne, ha ki akarunk érni időben a pályára.

- Én nem megyek.

- Mi? Ne már.

- Komolyan. Jobb, ha Kimi picit megnyugszik, meg amúgy is totál szarul vagyok, úgy felidegesítettem magam. Inkább maradok.

- Te beteg vagy?

- Nem. De menj, mert elkésel.

- Biztos, hogy maradsz?

- Tuti.

- Hát, akkor pihenj. Pusza, szia.

Pihenni? Jó is lenne. Nyomorultul érzem magam, testileg, lelkileg egyaránt. Leültem és bekapcsoltam a tv-t. Ilyen se volt még, de nem nagyon érdekel a futam. 6 éve most először. Ki is kapcsoltam. Valamivel le kéne foglalni magam, de semmihez sincs kedvem. Illetve de, lenni és csak bámulni a plafont, ez az egyetlen egy dolog, amire most képes vagyok. Nem is olyan rossz teljesítmény. 1 órán át űztem is ezt a tevékenységet, aztán valaki kopogott.

- Gyere. – akkor sem fogok megmozdulni.

- Szia. Van pár perced vagy nagyon elfoglalt vagy?

- Pár van.

Még veszekedni sincs kedvem vele.

- Hogy vagy?

- Miért érdekel?

- Mert a lányom vagy.

- Van 1 javaslatom: hagyjuk a felesleges köröket és mondd, mit akarsz. Még csomó dolgom van.

Majd pont neki fogom kiönteni a szívem, mi? Olyan mélyre még nem süllyedtem.

- Tessék, visszahoztam Kimi szerződését.

- Szuper. És mennyit kérsz a másolatokért? - Ez sem tud igazán érdekelni. Szétrobban a fejem, fáj a hasam. Mi jöhet még?  - Hogy őszinte legyek, erről még nem beszéltünk Kimivel.

- Nem is kell. Nincsenek másolatok.

- Ezt azért nem veszem be, ha nem haragszol.

Lehet, hogy ramatyul nézek ki és úgyis érzem magam, de attól még totál hülye nem vagyok.

Amióta a plafont pásztázom, megállapítottam, hogy jönnek elő rajta apró repedések. Vajon emiatt kell szólni a recepciósnak vagy ez a pár mm nem számit? Bízom benne, hogy nem akar a fejünkre szakadni.

- Tényleg.

Most mit néz? Ezt akkor sem kajálom be. Túl jól ismerem. Nem hagyna ki 1 ilyen lehetőséget.

- Nem hiszel nekem, ugye?

- Hát….

- Leülhetek?

Bólintottam. Kap 2 percet. Többet nem pazarlok rá.

- Sajnálom, amit csináltam, nem volt szép dolog. Egyszerűen csak megláttam a lehetőséget és ismersz: nincsenek erkölcsi korlátaim.

- Semmilyen korlátaid nincsenek. – jegyeztem meg.

- Igaz. De most belátom, hogy túl messzire mentem. Vannak határok, amiket még én sem léphetek át. Szépen kérlek, ne haragudj rám.

- Ez most komoly? – esett le az állam.

- Az bizony.

- Szóval, ez az eredeti, nincs több. Visszaadod és nem kérsz cserébe semmit?

- Ahogy mondod. Nem kérek semmit, mindössze csak 1 pici szívességet.

- Tudtam.

- Mi lenne, ha együtt töltenénk kis időt? Szeretném megpróbálni jóvátenni, amiket elrontottam. Jó, mindet nem tudom, de legalább részben.

- Nem tudom. Tényleg nem.

Most mit lehet ilyenkor mondani?

- Gondold át, aztán majd pár nap múlva azért szólj, mire jutottál.

- Pár nap múlva már nem itt leszünk.

- Tudom. Te azzal ne foglalkozz. Remélem hamar hívsz. Szia.

Ezen az emberen igazodjon ki valaki. Azt hittem, elszedi Kimi összes pénzét. Persze, nem az összeset, de nem is keveset. És jön ezzel. De mi van, ha most az egyszer igazat mond? Nem kért semmit. Lehet, hogy igazából hiányzom neki. Miért nem tudom ezt elhinni? Emésztettem volna magam tovább ezen a problémán, csak közben beesett Kimi. Nincs túl jó kedve. Nem ártana tudni hanyadik lett. Mégsem kérdezhetem meg tőle. Hogyne az ki? Óvatosan megálltam az ajtóba és csendben néztem, ahogy dobálta szanaszét a cuccait, majd elment zuhanyozni. Na, ettől sem lettem okosabb. A legjobb, ha felhívok valakit.

- Szia Raquel. Lenne 1 nagyon ciki kérdésem. Nem tudod esetleg, hogy sikerült Kimi versenye?

Ez mekkora gáz.

- De, persze. 2. lett. Hogy-hogy nem jöttél ki?

- Hát, van 1 kis problémánk.

- De megoldjátok ugye?

- Még szép. Most le kell tennem, szia.

- Gratula a 2. helyhez. – próbáltam beszélgetést kezdeményezni, amihez neki láthatólag semmi kedve nem volt, tekintve, hogy szó nélkül elment mellettem és ledobta magát az ágyba.

- Kösz.

- És?

- Mit és?

- Mesélj, milyen volt! – mit töröm én itt magam?

- Egész jó volt addig, amíg ki nem csúsztam a 26. körben. Persze mindenki rögtön bepánikolt, tekintve, hogy

- Milyen kicsúszás?- nekem nem említettek semmiféle ilyesmit.

- Tudod, amikor Alonsoval kicsit koccantunk. Mintha nem láttad volna.

- De nincs semmi bajod, ugye? – klafa. Egyszer nem vagyok ott és máris mi történik.

- Amúgy miért is nem jöttél ki?

- Gondoltam a reggel után nem nagyon akarsz látni. Tévedtem?

- Nem.

- Most sem akarsz látni? Elmehetek, ha gondolod.

- Maradhatsz.

- Akkor, ha már félig-meddig túltetted magad a történteken, akár meg is beszélhetnénk ezt az egészet.

- Nem akarok róla beszélni. Így is szétmegy a fejem.

- Orvos látott? – jókat tudok kérdezni, nyilván ez volt az 1. a futam után. – Tuti maradt valami abból a sokkból – ültem le mellé.

- Drágám. Nem volt semmilyen koccanás, csak hallottam, amikor felhívtál valakit és megkérdezted az eredményt. Gondoltam picit rád ijesztek, hogy többet eszedbe se jusson máshol lenni, amikor ott kéne, hogy legyél a versenyen és ezerrel szurkolni nekem.