Zoé már majdnem futott, gyorsan akart kikerülni a plázából, és ki akarta szellőztetni a fejét. Mérhetetlenül csalódott volt, hogy Simonnak nem tetszett a pánt, illetve nem is ez bántotta, annak ellenére, hogy ismerte a barátja ízlését, és tudta, hogy ez passzol hozzá és tetszeni is fog neki, hanem az, hogy még csak nem is értékelte a gesztust, hogy ajándékkal lepte meg. Simon egyszerűen goromba volt vele, ami ugyan ritkán, de előfordult már. Zoé annyira elmélyedt a gondolataiban, hogy észre sem vette, hogy a garázs felé futott ki, és amikor már ráeszmélt, hogy hol is van, szembe találta magát egy tűzpiros Ferrarival, amiből a főnöke értetlenül bámult rá.

-Jézusom, ne haragudj, annyira sajnálom –szabadkozott Zoé, ugyanis látta, hogy miatta nem tud Kimi kigördülni a parkolóhelyéről.

-Semmi gond –tekerte le Kimi az ablakot. –Gyere, szállj be, hazaviszlek. –nyitotta ki Kimi a másik ajtót.

-Igazán nem kell, köszi. Jobb lesz most sétálni. –hátrált Zoé.

-Nem eszlek meg, csak haza szeretnélek vinni, még mielőtt besétálsz az út közepére, és valaki elüt –mondta egy kedves mosoly kíséretében Kimi.

-Tényleg nem…

-ZOÉ!! –kiabált Simon –Gyere, beszéljük meg.

-Azt hiszem mégis elfogadom –ült be gyorsan Kimi mellé Zoé, aki rá sem nézett Simonra, csak a szeme sarkából figyelte, ahogy a barátja majd’ felrobban a dühtől.

-Remélem nem lesz bajom. –szólalt meg Kimi, miközben kifelé tartottak a parkolóból.

-Hogy mi? –zökkent vissza Zoé a valóságba.

-Remélem, hogy a barátod nem fogja rám küldeni a barátait. –mosolyodott el ismét Kimi. Nem félt a lány fiújától, sem annak a haverjaitól, inkább oldani próbálta az érzékelhető feszültséget.

-Nem. Nincsenek ilyen barátai –vagy legalább is nagyon reméli. De ezt már csak gondolatban tette hozzá. Az út további részét szótlanul tették meg. –Nos megérkeztünk –kapcsolta ki a biztonsági övét Zoé, miután Kimi leállította a kocsit a házuk előtt.

-Szép ház. –dicsérte meg Kimi a kicsiny udvarral körülvett házat, ahol Zoé felnőtt.

-Köszi. És azt is, hogy elhoztál. Holnap találkozunk. –szállt ki a kocsiból a lány, és még egy utolsó mosolyt küldött főnöke felé.

-Nincs mit, szia. –azzal a becsapódó ajtó után egyes sebességi fokozatba kapcsolt, és néhány másodperc múlva már el is tűnt az utca végén.

-Zoé!!! –állt meg nagy fékcsikorgás közepette Simon a Fordjával, majd amilyen gyorsan leállt, olyan gyorsan ki is pattant a kocsiból. –Beszélnünk kell.

-Szerintem semmit sem kell csinálnunk. Talán jobb lenne, ha most elmennél. –állt meg Zoé a kertkapuban.

-Szerintem meg nem. Nézd, nagyon sajnálom, hogy olyan hülye voltam.

-Nem hülye, hanem goromba. –vette Simon szemére a viselkedését Zoé.

-Tudom, és ne haragudj… –ölelte át Simon, és már kezdte azt hinni, hogy sínen van Zoéval, ekkor azonban elejtett egy újabb rossz megjegyzést-…csak amikor megláttalak azzal a barommal…

-Hogy beszélhetsz így róla? –lökte el magától Zoé a barátját. –Ő a főnököm, egy tök rendes pasi, nem értem, hogy mi a bajod vele. –fakadt ki Zoé.

-Ez. Történetesen ez. Hogy most is őt véded, és miatta veszekszünk. Nem látod, hogy csak az ágyába akar becsalogatni?? Vagy már sikerült is neki?? –Simon érezte, hogy ezt talán nem kellett volna kimondania, mert egy akkora pofont kapott Zoétól, hogy még maga a lány is elcsodálkozott rajta.

-Hé, minden rendben van? –jelent meg egy ismerős férfi, Rami. Se Zoé, se Simon nem szólalt meg, de a fiú ebben a percben beszállt a kocsijába, és elhajtott.

-Úgy látszik a mai nap a Räikköneneké. –mondta halkan Zoé, miközben a távolodó Fordot figyelte.

-Hm? –Rami nem értette, hogy mire céloz a lány, de azt érezte, hogy valaminek a kellős közepébe gyalogolt bele –szó szerint-, hiszen nem minden nap vágja pofon az ember a szerelmét.

-Semmi különös, csak a plázából Kimi hozott haza, mert már ott veszekedtünk, most meg te siettél a segítségemre. Szóval köszi. –erőltetett egy mosolyt magára Zoé.

-Nincs mit, ilyenek vagyunk, ahol tudunk, segítünk. Nincs kedved beülni valahova? –miután látta Zoé arckifejezését, gyorsan hozzátette- ne érts félre, csak tapasztalat, hogy ilyenkor jobb, ha az ember kibeszéli magából a dolgokat. De ha gondolod, sétálhatunk is. -Némi habozás után Zoé bólintott.

-Menjünk, és ismét köszi.

-Jézusom, ne köszönj meg folyton mindent –nevetett Rami, majd elindultak egymás mellett. –Nos? Min vesztetek így össze?

-Azt hiszem az egész ezzel kezdődött –mutatta meg Raminak a csuklópántot Zoé. –Véletlenül Kimi és én is ez után a darab után nyúltunk, azt hittük, hogy ez az utolsó, de aztán sikerült a raktárból előhozatni még egyet. Aztán miután sikerrel jártunk, Toni, Kimi barátja…

-Vilander, igen…

-szóval meghívott minket egy italra, Jenni, a barátnőm és Toni szemmel láthatóan jól kijöttek, így Toni megkérte, hogy kísérje el még valahova, a plázában, ezért ketten maradtunk. Erre megjelent Simon, elbúcsúztunk, aztán jött a vallatás, mit kerestem ott, miért stb. A pántot meg szinte hozzám vágta. Kiszálltam a liftből, és összefutottam Kimivel, aki haza akart hozni, előbb nem akartam, de aztán megjelent Simon, és jobbnak láttam, ha mégis elfogadom az ajánlatát, de ahogy hazaértünk, megjelent Simon, a többit már tudod.

-És miért volt a pofon, ha szabad kérdeznem? –Zoé hirtelen nem tudta, hogy elmondja-e Raminak a dolgot, de végül úgy döntött, hogy már úgy is sok mindent tud, ennyi még belefér, előtte azonban biztosra akart menni.

-De kérlek ígérd meg, hogy nem mondod el Kiminek. –torpant meg az úton Zoé.

-Megígérem. Kérsz fagyit? –látott meg Rami egy utcai árust, és gyorsan vett egy-egy adag csokit.

-Köszi. Szóval Simon totál kiakadt, féltékeny volt, és azt vágta a fejemhez, hogy biztos csak az ágyába akar bevonszolni, aztán meg hozzátette, hogy lehet, hogy sikerült is már neki. Erre kapta a pofont.

-A hülye. Már bocs. De ilyet… -szaladt ki Rami száján.

-Semmi gond. Tényleg az. Ne érts félre, rendes az öcséd, de ennyi. Különben is, ő a főnököm. És szeretem Simont, még ha ilyen barom is tud lenni.

-Persze, értelek. A feleségemmel mi is szoktunk veszekedni, de mindig megoldjuk. Ha mégis nagyon összevesznénk, akkor a fiamra, Juustura gondolok, akit tőle kaptam, és már nem is haragszom rá.

-Klassz, hogy így vagytok. Én egyenlőre még nem tudok megbarátkozni anyám új pasijával.

-Elváltak a szüleid? –érdeklődött Rami.

-Nem, apu meghalt, autóbalesetben. Többek között ezért sem enged anyu nagyon a kocsik közelébe, a pasija meg közölte, hogy szerinte a nőknek nem kellene vezetniük.

-Meredek vélemény, az biztos. Egyébként sajnálom, mármint apukádat. Nem kellett volna rákérdeznem.

-Semmi gond. Nem tudhattad. És a te szüleid?

-Az enyémek Finnországban élnek. Nem tudunk olyan sűrűn találkozni, ahogy anya azt jónak látná –nevette el magát Rami- az unokáját is nagyon hiányolja, de ez van. Jajj, hány óra van? –vágott riadt arcot Rami.

-6 óra múlt, miért?

-Még akartam egy alkatrészt venni a kocsimhoz, de már bezárt a bolt –vágott fájó arcot Rami.

-Ne haragudj. Miattam maradtál le róla. –szomorodott el Zoé.

-Ugyan már! Holnap is lesz nap. És különben is, az AC pumpa megvár. –mosolygott ismét Rami.

-Rendben. Viszont azt hiszem, jobb, ha megyek. Nem akarlak feltartani, és már így is kedves volt tőled, hogy meghallgattál.

-Semmiség. Légy jó, és fel a fejjel! –búcsúzásképpen Rami adott egy puszit Zoénak, amin a lány nagyon meglepődött, de végül is nem bánta a dolgot.