Miután elbúcsúztak, Zoé hazament. Beköszönt a nappaliba, ahol a család beszélgetett, majd felment a szobájába. Pechjére nem maradhatott sokáig egyedül, mert hamarosan nővére toppant be, Clara.

-Szia hugi –dobta le magát az ágyra. –Na ki vele, mizu?

-Szia. Semmi. –szedte elő az alvócuccát a szekrényéből.

-Aham, én meg a Playboy címlaplánya vagyok. –nyúlt el az ágyon Clara.

-Jó neked. De ha ennyire tudni akarod 1 nem bírom anyu új pasiját 2 összevesztünk Simonnal.

-Á, értem már, hogy miért van ilyen kicsattanóan jó kedved. Neked is olyan pasi kéne, mint amilyen nekem van. Jó az ágyban, jóképű, figyelmes, kedves, és még pénze is van.

-Clara, azt hiszem ezt már megtárgyaltuk egy párszor. Nekem nem csak az a fontos, hogy jó legyen az ágyban.

-Héé! Én sem azt mondtam. De azt te sem tagadhatod, hogy nem hátrány, ha tudja, hogy mit kell csinálni.

-Lökött –nevette el magát Zoé.

-Na végre, már kezdtem unni a savanyú képed. Simon egy hülye, szerintem ki kéne dobnod, de te tudod, nem szólok bele. Anyu pasija meg…na puff, majd szakítanak. Na megyek, találkozom a Cukimmal.

-Jézusom, hogy hívhatod így!! –szörnyedt el Zoé.

-Úgy, hogy tényleg cuki, és így egyszerűbb. -Fordult vissza Clara az ajtóból.

-Te tudod. Jó szórakozást –kacsintott nővérére Zoé, majd bevonult a fürdőszobába. Miközben tusolt, gondolkozni kezdett. Lehet, hogy nővérének igaza van, és tényleg szakítani kellene Simonnal? Nem tudta. Teljesen tanácstalannak érezte magát. Rami viszont meglepte, egyrészt azzal, hogy ilyen közvetlenül beszélgettek, másrészt a búcsú puszival. Tényleg jókor volt jó helyen a két Räikkönen testvér. Pont amikor szüksége volt rájuk. Vicces. Még Jennit is fel kell hívja, tudni akart minden részletet, hogy mi volt Tonival. A szobájába visszaérve már hívta is barátnőjét.

-Szia, mesélj! –támadta le rögtön.

-Szia, nem tudom miről beszélsz, hiszen nem is történt semmi. –kuncogott Jenni.

-Na ide figyelj! Azonnal hallani akarok minden piszkos részletet! –nevetett már Zoé is.

-Annyira jó fej!!!! Holnap találkozunk, elmegyünk sétálni. Asszem belezúgtam.

-Már? –csodálkozott Zoé.

-Aham. Mondom hogy jó fej, és szexi, figyelmes, kedves, aranyos…

-Oké, oké. Most állj le. Örülök nektek.

-Na és veletek mi volt?

-Hát ha nem jön Kimi bátyja, akkor nem tudom, hogy mi lett volna.

-Hogyhogy összevesztetek? –csodálkozott Jenni. Hát igen, ő még le volt maradva.

-Aham, féltékeny lett Kimire, kész röhej. Aztán addig-addig veszekedtünk, hogy felpofoztam.

-Neee. Komolyan? De miért?

-Azt mondta, hogy már biztosan lefeküdtem Kimivel.

-Durva, de azért valld be, hogy bejön, mint pasi.

-MI? Te bolond vagy. Teljesen elvette az eszed ez a Toni.

-Zoé.

-Nem, okés? Nem jön be.

-Zoé.

-Nem és kész. Világos? Különben is, ő a főnököm.

-Okés, nem mondok semmit. Bocs, hív anyu, mennem kell.

-Rendben. Jó éjt, és kellemes holnapot Tonival.

-Köszi. Szia. –bontották a vonalat. A barátnője totál lökött, állapította meg magában Zoé. Még hogy neki tetszene Kimi?! Hülyeség. Ő a főnöke, ráadásul Forma 1-es pilóta, ami annyit jelent, hogy minimum kéthetente új „aktuális barátnője” van. Ő pedig ebből nem kér. Kedves, meg jó fej, de ennyi. Inkább elővett egy könyvet, és olvasott, hogy addig is elterelje a gondolatait. Miután már a család többi tagja aludni tért, lement a konyhába valami kajáért. Csinált magának egy melegszendvicset, majd elindult felfelé a lépcsőn, de ekkor megpillantott valamit az előszoba egyik szekrényén. Sejtette, hogy mi az, de sejtése csak akkor igazolódott be, amikor közelebbről is szemügyre vette a dolgot. Valósággal jobb kedve lett, amikor rájött, hogy egy új AC pumpát tart a kezében. „Szuper” gondolta magában. Raminak pont ez kellett, és mivel miatta nem tudta megvenni, így elviszi neki, valahogy kiengesztelésképpen. Úgy volt vele, hogy hagy egy cetlit Duncannek, hogy elvitte, és majd később szerez neki egy másikat, így felment a szobájába, megírta a cetlit, becsúsztatta Duncan ajtaja alatt, majd elfogyasztotta a szendvicset és elaludt. Reggel korán felébredt, így hála nem kellett a fürdőszobára várnia. Letusolt, felöltözött, feldobott egy enyhe sminket, ami jelen esetben szemceruza és szempillaspirál volt, feltűzte a haját, és lement a konyhába. A tegnap esti mosatlan még ott hevert a pulton, és mivel még elég sok ideje volt, úgy gondolta, hogy az anyja örülni fog annak, ha elmosogat. Miután azzal is végzett, és még a többiek mindig aludtak, főzött kávét és csinált szendvicseket. Igazán ő sem tudta, hogy mi ütött belé, de jó kedve volt.

-Jó reggelt, hát beléd meg mi ütött? –jelent meg Duncan álmosan az ajtóban.

-Neked is jó reggelt. Semmi, csak gondoltam megleplek titeket egy kis reggelivel. Kávét?

-Jöhet. –ült le az asztalhoz a bátyja. –Köszi. –vette el a még gőzölgő kávét.

-Éhes vagy? Csináltam szendvicset.

-Azt talán majd később, először még felébredek. –támasztotta a kezével a fejét.

-Csak nem bulizni voltál?

-Nem. Csak…de ugye nem mondod el anyunak?

-Nem. Miről van szó? –lett izgatott Zoé. Mindig is voltak közös titkait, már egészen kicsi koruk óta. De csak kettőjüknek. Clara kilógott közülük. Ő sosem játszott velük, vagy ha igen, akkor mindig az volt, amit ő akart.

-Én is indulok a szombati versenyen. –mondta halkan Duncan.

-Te??? De…mikor…hogy…

-Már egy ideje fontolgatom az ötletet, tudod, hogy apu is így kezdte, és ha komolyan akarok foglalkozni a versenyzéssel…

-Komolyan?? –Zoét egyre több meglepetés érte ezen a reggelen.

-Igen. De egy kicsit már el vagyok késve, tudod, gokartoznom kellett volna éveket stb…de így talán szerzek egy kis tapasztalatot, ha elég gyors vagyok akkor pénzt is, és bevásárolhatom magam néhány futam erejéig valamelyik alsó kategóriában szereplő csapathoz. Aztán ha szerencsém van, és kifogok néhány jó versenyt, akkor talán tudok támogatókat szerezni. –Zoé hitetlenkedve hallgatta a bátyja szavait.

-Értem. –mondta végül halkan.- Nyugi, nem szólok anyunak. Nekem viszont mennem kell. –indult el Zoé a táskájáért az emeletre, majd miután lejött, adott egy puszit a bátyjának –Remélem tudod, hogy én is ott leszek szombaton, és nagyon fogok szorítani neked.

-Köszi. Reméltem, hogy eljössz. Rámfér a bátorítás. –ölelte meg húgát Duncan.

-Okés, akkor majd délután még beszélünk –ment kifelé Zoé, de az ajtóból még visszakiabált- Remélem nem gond, hogy elvittem az AC pumpát, majd kapsz helyette egy másikat. –s már el is tűnt, nem is hallotta meg Duncan válaszát:

-Nekem nincs is AC pumpám!! –Zoé pont 9-re ért oda Kimihez. Kopogott, majd Kimi helyett Rami jelent meg az ajtóban ugyan úgy, mint akkor, amikor az állásinterjúra jött.

-Szia! –köszönt neki vidáman Rami, és adott neki két puszit.

-Szia. –mosolygott Zoé, és már rájött, hogy miért is volt olyan jókedvű ma reggel.

-Na, minden rendben Simonnal? –érdeklődött Rami.

-Igen, nem beszéltünk azóta, de szerintem jobb is így. Jaj, majdnem elfelejtettem! –kezdett el a táskájában keresgélni Zoé- Ezt neked hoztam. Remélem jó a kocsidhoz. –vette elő az AC pumpát, amitől Raminak elállt a lélegzete.

-Ezt nem fogadhatom el. –tiltakozott Rami.

-De! Miattam nem tudtad megvenni. Legyen az ajándékom, amiért tegnap jókor voltál jó helyen és amiért meghallgattál.

-De…

-Szeretném ha elfogadnád!

-Rendben. Köszi. Ezt nézd Kimi! –szólt oda az öccsének, aki éppen akkor jött elő a fürdőszobából egy szál törülközőben. –AC pumpa, amit már régóta kerestem. Zoé hozott egyet. Hát nem szuper?!

-De, az. –mondta Kimi komolyan, majd felment az emeletre.