Reggel elég későn keltem fel, Kimi már rég talpon volt, talán már futott is. Szia kicsim!Olyan édesen aludtál, nem volt szívem felébreszteni-mondta Jaj Kimi, ha tudnád, miért aludtam ennyit, nem örülnél-gondoltam miközben kikecmeregtem az ágyból és felöltöztem, ő nagyon édesen puszilgatott, de elhúzódtam tőle. Mi a baj?-kérdezte Semmi, csak lekéssük a repülőt, ha nem igyekszünk-hadartam, persze nem ez volt a valódi ok. Talán rájött, talán nem. Ekkor kopogtak, elballagtam ajtót nyitni és frászt kaptam, amikor megláttam Vilmost az ajtóban. Legszívesebben rácsaptam volna az ajtót, de az túl feltűnő lett volna Kiminek.Inkább kiléptem és behúztam az ajtót magam mögött, majd Vilmos felé fordultam, de nem néztem rá, csak elmondtam, amit vélhetőleg hallani akart:Nem fogom elmondani senkinek, ami tegnap éjjel történt, ha ezért jöttél. Sóhajtott, szóval biztos ezért jött. Hálás vagyok és hidd el, nagyon szégyellem a dolgot Laura, visszacsinálnám,de nem tudom-mondta, gondolom ez volt a bocsánatkérés, de sokszor hallottam ezt tőle korábban, akkor mindig ment a felejtés, most nem fog, tudom. Nem miattad nem teregetem ki a dolgot, nehogy azt hidd. Csak és kizárólag a nagymamád miatt, nem hiszem, hogy túlélné, ha mégegy szennyvolt esne a családotok nevén. Szóval csak miatta, mert tudd meg, hogy undorodom tőled, és soha, de soha nem fogom elfelejteni amit tettél, megbocsátani talán;egyszer, de elfelejteni nem. Mert ezt nem lehet, most pedig menj el, ne is keress, és ha lehet, te ne gyere majd Budapestre, tűnj el az életemből.-mondtam teljes gyűlőlettel a hangomban, ő pedig szép lassan elment, bár akart mondani még valamit, de az utolsó pillanatban meggondolta magát és inkább elment, szerencsére. Még este megérkeztünk Pestre, de a hangulatom sehogy se akart javulni, pedig most már elég messze voltam Londontól. Akkor holnap a színházban-köszöntünk el egymástól, majd Kimivel beültünk egy taxiba és haza mentünk. Végre itthon-dobtam le a táskámat a fogas alá, majd bepakoltuk a bőröndöket. Mi lenne, ha holnap pakolnál csak ki?-kérdezte édesen Kimi Nem lehet,reggel interjút adunk Árpival a RTL KLUB reggeli műsorában, utána próba, aztán este előadás, kivételesen vele és nem Gyurival. Nem lenne időm, inkább most megcsinálom. Jó, akkor segítek, előbb kész leszünk ketten, nem?-emelt fel egy bőröndöt. Végül is, ha nem vagy fáradt-hagytam rá, igaz én már alig álltam a lábamon, elgémberedtem a repülőn. Fél óra alatt végeztünk is, Kimi átölelt és lágyan megcsókolt, én ugyan visszacsókoltam, de nem sok kedvem volt semmihez, ezt észre is vette és elengedett. Elment tusolni, a fürdőajtót jól becsapta, tuti megharagudott, de nekem nincs erőm semmihez. Tudom, ez az én hibám, de remélem megérti. Bedőltem az ágyba, s elaludtam azonnal. Reggel 5-kor keltem, rendbe szedtem magam, s felhívtam Árpit, hogy hol találkozunk. Úgy beszéltük meg, hogy eljön hozzánk, s innen indulunk. Így is lett, Kimi még aludt, nem ébresztettem fel, csak adtam neki egy puszit, és elindultunk. Amúgy milyen volt visszatérni?-kérdezte útközben Furcsa, de nem vészes. A királynő nagyon szeret téged. Igen, de én is őt. És ti, hogy éreztétek magatok? Jól, mindenkinek nagyon tetszett minden. De igaz is, mit sutyorogtatok reggel a folyóson Vilmossal? Hogy?!Te láttál minket?! Igen, de ez akkora baj? Végül is nem-mondtam gyorsan, mielőtt gyanút fogna. Semmi különöset, újra akarta kezdeni. Aha, és ezért gyűlölöd?Ha nem vagyok indiszkrét... Igen, vagyis nem...-most mi a fenét mondjak?