Visszarakta Zoé a mosógépbe a ruhákat, és elindította a gyors programot. Mivel már nem sok volt hátra a munkaidejéből, úgy döntött, hogy azt itt lent fogja eltölteni. Különben sem nagyon akar most Kimivel összefutni. Elég gáz volt, ahogy ráesett, előtte meg még azt is látta, hogy táncol, szóval tökéletes napja volt. A gyors program hála 20 perc alatt kimosta, kiöblítette és kicentrifugázta a ruhákat, így nem volt más hátra, mint kiteríteni őket. Gyorsan kivitte hátra, és most kutyamentesen kiteregetett. Bement a házba, hogy megkeresse Kimit, aki azonban éppen telefonált, így intett neki, hogy most már haza megy, mire egy fejbiccentés volt a válasz. Zoé megkönnyebbülten távozott. Hazafelé azon gondolkodott, hogy mi legyen vele és Simonnal, de semmire nem jutott. Szereti a fiút, ez biztos, de az ilyen perceiben jobb ha nem találkoznak.

-Sziasztok! Megjöttem! –köszönt be a konyhába otthon. Pechjére nem volt senki otthon, egyvalakit kivéve: Christ.

-Szia. Zoé, állj csak meg egy percre! –ment utána Chris, mivel Zoé már indult felfelé a szobájába. Már csak ez hiányzott gondolta magában Zoé.

-Igen? –fordult vissza.

-Nem láttál itt egy alkatrészt? –mutatott arra a helyre, ahonnan Zoé elvette az AC pumpát.

-Milyen alkatrészre gondolsz? –Zoé kezdte sejteni, hogy kié lehetett a kütyü.

-Egy AC pumpára. Tudod milyen az?

-Már hogyne tudnám!

-És nem láttad véletlenül?  

-A tied volt? –kérdezte félénken Zoé.

-Igen, miért?

-Akkor nagyon sajnálom, de…

-De??? –lett Chris ideges.

-Én azt hittem, hogy Duncané és…

-ÉS???? Csak nem azt akarod mondani, hogy elvetted????

-De. Én tényleg nagyon sajnálom. Természetesen kifizetem.

-Nem a pénz a lényeg!! A rohadt életbe!! Hogy fogom ezt megmagyarázni a főnökömnek??? MI??? –ordibált.

-Ha megmondod, hogy milyen volt, rendelek egy másikat. –mondta halkan Zoé.

-Hát még mindig nem fogod fel, hogy mekkora kárt csináltál??? –egyre jobban ordibált –Az nem egy szimpla AC pumpa volt!!! Az több milliót ér!!! –Zoé teljesen ledöbbent, de nem sok kellett ahhoz sem, hogy sírjon.

-Vissza tudom szerezni.

-Ó, és mégis hogyan, ha nem vagyok indiszkrét???

-Nem vagyok hülye, és tudom, hogy kinek adtam oda.

-Akkor gyerünk –nyújtotta át Chris a telefonját Zoénak.

-Nem tudom a számát. –már éppen megszólalt volna Chris, amikor gyorsan rávágta- De tudom a testvéréét. –azzal beütötte Kimi számát, és várta, hogy felvegye. Az fel sem tűnt neki, hogy a fiú száma benne volt Chris telefonjában.

-Szia, mi a gond? –vette fel Kimi.

-Szia, Zoé vagyok. Meg tudnád adni Rami számát? Fontos lenne.

-Szia Zoé. –Kimi meglepődött, hogy a versenymérnöke telefonjáról hívja a lány. -Persze, egy pillanat –azzal lediktálta Rami számát.

-Köszi. Szia.

-Nincs mit szia.

-Megvan a száma.

-Akkor??? Kérelmet nyújtsak be, hogy hívd végre fel???

-Nem kell. –Zoé úgy állt ott, mintha kivégzésen lett volna. Beütötte Rami számát, és várt.

-Rami Räikkönen, tessék.

-Szia, Zoé vagyok.

-Szia! Mit tehetek érted? –kérdezte vidáman Rami.

-Beszerelted már az alkatrészt? –Zoé reménykedett, hogy nemleges válasz kap.

-Nem, most akarok hozzákezdeni.

-Kérlek ne haragudj, nagyon kínos, de visszakérhetném? –Zoé úgy érezte, hogy menten elsüllyed. –Rosszat adtam oda. Nem a bátyámé volt, hanem a nevelőapámé és veszek helyette egy másikat csak…

-Semmi gond. Visszaviszem.

-Tényleg ne haragudj.

-Ugyan, semmi gond. Akkor indulok, jó?

-Jó. Köszi. Szia.

-Szia.

-Tessék, jön –nyomta Chris kezébe a telefont.

-Ajánlom, hogy úgy kapjam vissza, ahogy volt, különben…

-Különben?

-Jobb ha nem tudod, hogy akkor mi lesz. –ment fel Chris az emeletre. Zoé ennél már nem érezhette vacakabbul magát. Bement a konyhába, és töltött magának egy pohár üdítőt. Csöngettek. Ilyen gyorsan ideért volna Rami? Tette fel a kérdést magában Zoé. Amikor ajtót nyitott, Simont találta ott.

-Ha veszekedni akarsz, akkor közlöm, hogy mára már elegem van, szóval díjaznám ha…

-Befognád végre? –kérdezte kedvesen Simon és egy nagy csokor vörös rózsát húzott elő a háta mögül. –Kérlek ne haragudj rám. Nagyon bunkó voltam. Csak féltékeny vagyok, mert szeretlek.

-Bíznod kell bennem, mert szeretlek.

-Bízom benned. Sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Meg tudsz bocsátani?

-Csókolj meg! –mosolyodott el Zoé, mire Simon boldogan teljesítette a lány kérését.

-Hiányoztál. –súgta a fülébe Simon.

-Te is. Gyere be. Kérsz egy szendvicset?

-Csak akkor, ha te csinálod. –karolta át a lányt.

-Én fogom. –azzal bementek a konyhába, és Zoé nekilátott a szendvicskészítésnek. Már majdnem készen volt, amikor csöngettek. –Ez Rami lesz. Mindjárt jövök.

-Szia, itt is vagyok. Meghoztam a kóbor alkatrészt. –mosolygott Rami.

-Szia. Köszönöm. És tényleg ne haragudj. Olyan kínos. A nevelőapám teljesen kiakadt, hogy elvettem, de azt hittem, hogy Duncané.

-Semmi gond. Majd megoldom. De most mennem kell, még el kell intéznem pár dolgot.

-Oké, de AC pumpát ne vegyél, majd kapsz egyet, amit majd nem kell visszaadnod. –mosolygott Zoé.

-Rendben. Légy jó! –Adott egy puszit neki, majd elindult a kocsihoz.

-Te is. Szia. –csukta be az ajtót Zoé. Felment az emeletre, bekopogott az anyjáék szobájába, és várt.

-Mit akarsz? –jött ki még mindig mérgesen Chris.

-Tessék. Itt az AC pumpád. –nyújtotta Chris felé, mire az kikapta a kezéből, és bevágta az ajtót. –Szívesen. Barom. –azzal Zoé lement, befejezte a harapnivaló elkészítését, majd felvonultak Simnnal a szobájába, és megették a kaját. –Nincs kedved filmet nézni? –kérdezte Zoé.

-Máshoz lenne kedvem. –csókolta meg szenvedélyesen Zoét.

-Hm…tetszik a program. –csókolt vissza a lány, majd engedett a fiú csábításának, és hagyta, hogy levegye róla a pólóját, ekkor azonban nyílt az ajtó, és Chris termett ott.

-Hát ti meg mi a fenét csináltok?? –kiáltotta el magát. Zoé próbálta olyan gyorsan visszavenni magára a pólóját, amilyen gyorsan csak tudta.

-Nem lehetne kopogni??? –nézett rá mérgesen Zoé.

-Te ki vagy? –kérdezte Chris Simontól.

-Simon vagyok. Zoé barátja.

-Mióta vagytok együtt?

-Na ehhez aztán igazán nincs közöd. –azzal kitessékelte Christ a szobából, és bezárta az ajtaját. Nagyon kezdett elege lenni ebből a pasiból.